„Megélhetésből" és nyereségvágyból is ritkítják az állatállományt - Az éttermek kereslete is növeli a bűnesetek számát. Sokadrangú probléma jelenleg az országban a vadorzók által okozott kár, noha a vadásztársaságokat évente több százmilliós veszteség éri - vallják a vadászok. Az orvvadászok ellen a társaságok Don Quijote-harcot vívnak, mert a bűnözők járműveit nem tartóztathatják fel, a büntetési tételek nem elrettentő erejűek, és az éttermek is állandó megrendelői az orvvadászoknak. Az utóbbi időben az ország dél-dunántúli részén a vadorzók mellett az egyre jobban szaporodó sakálok is irtják a vadállományt.

Október végén vadorzókat fogott el a szegedi rendőrség, akik a gyanú szerint lőfegyverrel ejtettek el őzbakokat, hogy az állatokat feldolgozás után továbbértékesítsék - adta hírül a Délmagyarország. Az okozott kár kétmillió forintra tehető. Néhány hete az Ormánságban fogott el hurokkal két férfi egy szarvasbikát, ám a feldühödött állat egyiküket megszúrta a szarvával, ezért az orvvadászhoz légi mentőt kellett hívni -tudta meg lapunk. A két eset azonban csak kiragadott példa, amelyek ráirányítják a figyelmet a vadorzók által okozott évi - becslések szerinti - több százmillió forintos veszteségekre.
A hatalmas károk ellenére mégis azokat ellenőrzik, akiket a szabályzat egyébként is köt, vagyis a vadászokat. Másokkal viszont nem akarnak, vagy nem tudnak foglalkozni - világított rá a vadászok egyik sérelmére a Jákó és Környéke „Sólyom" Vadásztársaság elnöke. Juhász Károly hozzátette: egy-egy kilőtt állat húsa is több tízezer forint veszteség a társaságoknak, de egy szarvasbika tíz kilogrammos agancsa további kétmillió forint kárt jelent. - Orvvadászok mindig is voltak és lesznek is mindaddig, amíg nem változnak meg a büntetési tételek - említett egy másik problémát Döbrössy Iván, a Szentesi Hubertus Vadásztársaság elnöke. Elmondta: rendkívül hosszadalmas folyamat, amíg elfognak egy orvvadászt, majd lefolytatják ellene a bírósági eljárást, aminek rendszerint legfeljebb pénzbírság a vége, annak pedig tapasztalatai szerint nincs visszatartó ereje. - Ha lefoglalnák a bűnözők terepjáróit, fegyvereit, ahogy a csempészek eszközeit is, hatékonyabban működhetne az orvvadászok elleni küzdelem - mutatott rá az elnök.

- A rendszerváltozást követően a vadászok jogköre jelentősen csorbult - magyarázta a kevés felderített eset miértjét Békési János, a Győrszentiváni Vadásztársaság vadásza. A vadőrök ugyanis nem tartóztathatnak fel vagy kutathatnak át egy járművet, még akkor sem, ha az autó platója láthatóan tele van elejtett vaddal. Ezért a társaságok az összefogáson kívül úgy próbálnak meg védekezni, hogy a rendőrséggel közösen járják az erdőt, mezőt a késő esti, hajnali órákban, amikor az orvvadászok leginkább terepen tartózkodnak.

A szakemberek szerint az illegális vadelejtésnek két típusa ismert: az egyik az úgynevezett „megélhetési" orvvadászat, a másik a nyereségvágyból elkövetett illegális vadászat. Az előbbi esetben az orvvadászok az állatok fej- vagy lábmagasságában hurkokat helyeznek ki, majd az így csapdába esett és elpusztult vadakat (őz, dám- és gímborjú, vaddisznó, az Alföldön fácán és nyúl) elfogyasztják, esetleg húsukat értékesítik. Az ilyen típusú bűncselekmények nagyon nehezen tárhatók fel, mert nem bizonyítható, hogy a hurkot ki helyezte ki a természetbe. Abban az esetben pedig, ha a zsákmány „begyűjtése" közben érik tetten az orvvadászokat, azzal védekeznek, hogy csak „ki akarták szabadítani az állatot a csapdából". A társaságok azzal igyekeznek védekezni a hurkos bűnözők ellen, hogy évente legalább egyszer hajtást rendeznek az orvvadászok által kedvelt területeken, mert ilyenkor sok kihelyezett csapdát találnak meg.

A fegyverrel illegálisan vadászókat szintén nehéz elkapni, mert általában több autóval járják a határt; a karaván első tagja felderíti az állatokat, majd telefonon közli azok helyét. Az utánuk következők elejtik a vadat, végül egy záróautó utasai szállítják el a lelőtt állatokat. Így ha tetten is érik a vadorzókat, a „begyűjtők" azzal védekeznek, nem ők ejtették el a vadakat, azokat „csak találták". - Jobb az ilyen vadorzókat elkerülni, mert ezek az éjjellátó készülékekkel, fegyverekkel és terepjárókkal felszerelkezett „vadászok" gátlástalan emberek - nyomatékosított Juhász Károly. A nyereségvágyból kárt okozók az elejtett állatokat továbbértékesítik, legtöbbször éttermeknek. Egy 2007-ben Békés megyében elfogott bűnbandának kiterjedt vadász és orgazda hálózatát göngyölítette föl a rendőrség. - Csökkenne a bűnesetek száma, ha az éttermek nem rendelnének vadhúsokat - mondta lapunknak Döbrössy Iván.

Újabban azonban már nemcsak a vadorzók veszélyesek vadállományunkra. Ébel Attila, a Sastya Vadásztársaság vadásza elmondta: a délszláv háborúk kezdete óta mind jobban elterjedt a Dunántúl déli részén a sakál, amely nagy pusztítást végez az őzállományban. Csak a társaság háromezer hektáros területén legalább öt család (30-80 egyed) él. - Óvatosabb, mint a róka, és „több szeme van", mert csoportban vadászik - hívta fel a figyelmet a vadász.

Forrás: Magyar Nemzet