Napjainkban közel hatvanhatezer vadász forgat puskát hazánkban, és csupán 1 százalék körüli azoknak az aránya, akik versenyszerűen űzik e nemes tudományt (Skeet, Trap, Compact Sporting).


Vajon a vadásztársadalom fennmaradó 99 százaléka milyen szintű lőtudással rendelkezik, mennyire van igényük a gyakorlásra és miért volna fontos a lőtéren megszerzett rutin a vadászterületen? Bogatin Istvánt, a BEFAG Keszthelyi Erdész Lövészklub sportlövő oktatóját kérdeztük a témáról.

A szakember elmondta, hogy bizony, a vadászok szájából gyakorta elhangzik a kérdés a lőtéren, egyáltalán szükséges-e lőtudásuk tréningezése? A válasz egyértelműnek tűnik, de mégsem az, tekintve, hogy a mai vadászok közel egynegyede kiváló lövőnek tartja magát. Sajnos azonban az esetek nagy többségében egy rövidke lőtéri óra eltöltése után már másképp vélekednek a gyakorlati lövészetről, hisz a nagy „lőtudományt” a gyakorlat sokszor nem igazolja vissza. A vadászok közel 30 százaléka számít a téli vadászatok gyakorlott résztvevőjének, míg 69 százalék csupán alkalmanként vadászik. A vadászember saját döntése, mely táborhoz kíván tartozni.

Bogatin István elmondta, hogy a társasvadászatok alkalmával többször megfigyelte, hogy noha szinte folyamatosan „szólt a puska”, a vadásznap végeztével a terítéken fekvő vadlétszám nem tükrözte a fegyverropogás intenzitását, ráadásul gyakoriak voltak a sebzések is.

Általánosan elfogadott, hogy ha már húsz lövésből öt sikeres, az elfogadható eredmény. Azért, hogy ez a szám javuljon és elérje az egyharmados, vagy akár az 50 százalékos arányt, tenni kell, azaz gyakrabban volna szükséges a lőterek látogatása, miáltal a lőkészség folyamatosan szinten tartható, sőt fejleszthető. Nem véletlen, hogy egyes országokban törvény írja elő a vadászok évenkénti lőtérlátogatását.

Az őszi-téli vadászatokra történő felkészülést célszerű volna már a nyár második felétől megkezdeni, és augusztus derekától récehúzáson, a hónap vége felé pedig a napraforgón, gerlehúzáson kamatoztathatóak az addigra már begyakorolt mozdulatsorok. Így, mire elérkezik az őszi vadászatok, téli hajtások időszaka, már gyakorlott és biztonságos fegyverforgatóvá válhat a vadászember.

A szakember ezért arra biztatja a vadászokat, hogy keressenek fel egy, a lakóhelyükhöz közeli lőteret, és gyakoroljanak szorgalmasan, az eredmény nem marad el, legyen szó akár a gazdag terítékről, vagy a vadásztársak elismerő pillantásáról, de ami a legfontosabb, a biztonságos fegyverkezelésről, mely a balesetmentes vadászat egyik alappillére.

Szót kell ejtenünk a jó lőoktatóról is – fűzi tovább a gondolatmenetet Bogatin István. A jó oktató szereti a hivatását és élvezettel adja át tudását másoknak, megmutatja, hogy mit és hogyan kell végrehajtani, segít a hibák feltárásában, kijavításában. Hazánkban is többen rendelkeznek Angliában megszerzett APSI diplomával, ahol a sörétlövés legmagasabb szintű tudását sajátították el. Közülük akadnak olyanok is, akik szervezett oktatás keretében hazai oktatóknak adják át a külföldön tanultakat, így a tradicionális angol alapokra épülő lőtudást több hazai lőtéren is elsajátíthatják a tanulni vágyók.

A sörétlövés mellett természetesen fontos a pontos golyólövés gyakorlása is. A szakember szerint érdemes azokat a lőtereket felkeresni, ahol a futó disznó lövésének gyakorlására is van lehetőség. Bogatin István saját bevallása szerint – lőoktató létére – nem megy enélkül nagyvad hajtóvadászatára. A gyakorlás ugyanis magabiztossá tesz, ilyenkor nincs kapkodás, nincs bizonytalanság, kevesebb a sebzés, hiszen a tréningező vadász pontosabb lövést tud leadni.

Senki nem született profi lövőnek, a vadász a rendszeres lőtér látogatásnak köszönhetően válik biztonságosabb, magabiztosabb fegyverforgatóvá. Ne feledjük, a világbajnokok sikerének titka az állandó gyakorlás és a megszámlálhatatlanul sok lövés! – mutat rá végezetül a lőoktató.

Forrás: Nimród