Június 23-án tartotta az Országos Magyar Vadászkamara Fejér vármegyei Területi Szervezete az első Fejér Vadászakadémia elnevezésű rendezvényét, amelyen kerekasztal-beszélgetés keretében járták körbe a vadászat és vadgazdálkodás legfontosabb kérdéseit. A vadászakadémia nyitórendezvényét Méhes Lajos elnök nyitotta meg, köszöntve a vármegyéből és azon túlról érkező hallgatóságot. Egyúttal bizodalmának adott hangot, miszerint a következő órákban még az idős, sokat tapasztalt vadászok is hallanak majd új ismereteket, így érvényesül a közismert szólás témára alkalmazott változata, miszerint a ’jó vadász is holtig tanul’. Ezen túl pedig kiemelten fontosnak nevezte a fiatalabb vadászgenerációk szakmai és erkölcsi nevelését, amely szintén célja a rendezvénynek. Végül megköszönte gróf Károlyi Györgynek a vendéglátást, amivel lehetővé tette, hogy a fehérvárcsurgói Károlyi-kastélyban tartsák meg a vadászakadémia első rendezvényét.
A vármegyei kamara elnöke után Jámbor László, az OMVK elnöke adott tájékoztatást az egybegyűlteknek a vadászati jogszabályok változásairól. Mint elmondta, a Magyar Országgyűlés által június 13-án megszavazott módosítások és új jogszabályok alapján elkészült egy végrehajtási rendelet, illetve az idények módosítása és a tiltott vadászati eszközök témájában várható még a végrehajtási rendeletek megfogalmazása.
A vadászkamara elnöke kiemelte, hogy a jogalkotási folyamatban a kamara és a védegylet részt vett, a javaslataik közül nem mindent fogadtak el a döntéshozók, de számos kérdésben sikerült megegyezésre jutni velük.
Három fő témát említett meg, amelyek a leginkább érintik a vadgazdálkodók mindennapjait. Az egyik a vadütközésekről és az erdő- és mezőgazdasági vadkárról szóló változásokat foglalja össze, a másik a tiltott vadászati eszközök szabályozásának változásai, a harmadik pedig az ifjúsági vadászat témaköre volt.
Az első téma esetében megemlítette, hogy a változás szerint már az autópályák útteste mellett kerítéstől kerítésig lett meghatározva az a rész, amely nem minősül vadászterületnek, így az autópálya üzemeltetőjének a felelőssége a vadütközés elhárítása. Az is örömteli változás szerinte, hogy a vad megjelenése az utakon már törvényben megfogalmazott módon nem számít rendellenesnek, kivéve persze, ha a vadászatra jogosult hajtással vagy más módon tehet róla. A vadkárral kapcsolatos változásokról úgy fogalmazott, hogy azok egyértelműen a vadászatra jogosultak számára kedvezőek. Például az, hogy a bejelentési kötelezettség 5 napra csökken, a szakértői munka határideje is 5 napra csökken, a kárigényt bejelentőnek 30 nap áll rendelkezésre, hogy bírósághoz forduljon, és ezen határidőn túl már nem érvényesítheti jogi úton az igényét. Az igazságügyi szakértői eljárásrend egységesítése és az ágazati szakértők végzettségének meghatározása is része a változásoknak, így csak a minisztérium által megfogalmazott protokoll szerinti szakértői vélemény elfogadható eljárásban, illetve az erdei vadkár megállapításához erdészeti végzettség, a mezőgazdaságihoz annak megfelelő végzettség kell, illetve mindkettőhöz kell vadgazdálkodási is. További cél, hogy a jövőben rögzítve legyen a szakértők továbbképzési lehetőségei, az ellenőrzésük és a visszahívhatóságuk körülményei.
A második témára térve a kamara elnöke elmondta, hogy a hangtompítók és az éjjellátó eszközök megmaradnak a törvényben a tiltott vadászati eszközök felsorolásában, de a hangtompítók esetében azzal a kitétellel, hogy azokat tiltja a törvény, amelyek nem a végrehajtási rendeletben maghatározott módon vannak felhasználva, az éjjellátók esetében pedig az eszköz használata engedélyköteles, amelyet nem a vadász, hanem a vadászatra jogosult kér a vadászati hatóságtól. A hivatásos vadász számára csak az aranysakál és a borz esetében kell engedélyt kérni, egyébként alanyi jogon használhatnak ilyen eszközt az éjszaka vadászható vadfajok esetében, a sportvadászok számára pedig állategészségügyi és állományszabályozási okokból kérhetnek engedélyt, amit, ha megkapnak, akkor a területükön bárki használhatja az eszközöket. A témával kapcsolatban, amelyet ’éjjellátócirkusznak’ nevezett, kijelentette, hogy szerinte, ha a jogszabályokban előírt kötelezettségét mindenki betartaná, magyarán, ha éjszaka mindenki arra a vadra vadászna, amire a törvény és a végrehajtási rendelet lehetőséget ad, akkor nem lenne miről beszélni. Hozzátette, hogy szerinte bármilyen vadászati hatóságot felállíthatnak, akár tízszeres létszámmal a mostanihoz képest, akkor sem tudják a jogszabályokat betartatni, ha a vadászatra jogosult másként gondolja.
A harmadik témakör, az ifjúsági vadászat lehetősége régóta húzódó ügy, amelyet elmondása szerint, a kamara a kezdetektől fogva támogatott. Az új jogszabály úgy fogalmaz, hogy 16 éves kortól teljes értékű vadászvizsgát tehet a fiatal, ennek birtokában megkapja a rendőrségtől a vadászfegyvertartási engedélyt, majd 18 éves koráig egyéni vadászatra jogosult, amelyet kísérővel (akinek legalább 5 éves tapasztalata van), sörétes fegyverrel és 0,22-es kispuskával végezhet. Utóbbi kritérium még a Belügyminisztériummal való egyeztetés alatt áll, így lehetséges, hogy változni fog a kaliber meghatározása.
A három fő témán túl, további változásokat is megemlített, mint például a zárttéri vadtartás módosításait, vagy azt, hogy az éves vadgazdálkodási tervet április 10-ig jóvá kell hagyni, a hivatásos vadász alkalmazásának körülményeit a vadászterület méretének és adottságainak tükrében, a vadászati engedély országos érvényességűvé tételét, illetve azt, hogy a vadászati hatóság egyedi elektronikus beszámolási kötelezettséget írhat elő az éves vadgazdálkodási terv megvalósulása kapcsán.
Az elnöki tájékoztató jó bemelegítés volt a kerekasztalbeszélgetés témáihoz, amelyeket a biodiverzitás keretrendszere, az élőhelyek védelme, a ragadozók, a klímaváltozás következményei, a vadbetegségek kezelése és megelőzése, az emberi és környezeti tényezők és az integrál szemlélet és cselekvés a vadgazdálkodásban címszavakban fogalmaztak meg. A beszélgetés résztvevői Bajdik Péter OMVK főtitkár, dr. Szemethy László egyetemi tanár, Szuda Zoltán vadgazdálkodási szakmérnök és Tóth Péter, a Magyar Madártani Egyesület programvezetője voltak, a moderátori feladatokat pedig Pechtol Lajos, az OMVK Fejér vármegyei Területi Szervezetének titkára látta el.
A vadászakadémia szervezői ezúttal nem a témákként tartott szakmai előadások formáját választották, hanem a beszélgetős és időnként vitázós műfajt, amely ugyan kevésbé alkalmas egy-egy szakterület felépített és rendezett tálalására, viszont a dinamikája miatt lehetőséget teremt arra, hogy olyan egymásra adott reflexiók is elhangozzanak, amelyek az önálló előadások során nem szoktak. Emellett arra is hivatott volt a különböző részterületek képviselőinek beszélgetése, hogy ezzel megvalósítsák a vadászakadémia fő célkitűzését, az integrált megközelítést, ami azt jelenti, hogy a vadgazdálkodást meghatározó összes tényező együtt legyen tárgyalva, egyfajta holisztikus képet kialakítva a jelenlegi helyzetről és a fejlődési irányokról. Ezért is szerepelt gyakorlatilag az összes fő faktor az előzetesen megadott témák között.
Szó esett a biodiverzitás, a különböző vadfajok indikátori szerepe, az élőhelyi adottságok és az emberi tényező, valamint az élővilágban lejátszódó folyamatok összefüggéseiről, illetve arról, hogy a természetvédelmi, vad-, erdő- és mezőgazdasági célok megvalósulásáért mit tudnak tenni a különböző ágazatok képviselői, köztük kiemelten a vadászkamara. A viták már az elején kialakultak, például az emberi tényező kapcsán, és talán leginkább ebben a kérdésben volt a legtöbb nézeteltérés. Dr. Szemethy László leszögezte, hogy a biodiverzitás megtartása áldozatokkal jár, majd a beszélgetés későbbi fázisában azt is hozzátette, hogy mindezt rábízni az emberek önmegtartóztatására szerinte nem járhat sikerrel, ennél több kell. Szó esett arról is, hogy az intenzív mezőgazdasági tevékenység az egyik legfőbb okozója a biodiverzitás csökkenésének, aminek viszont a bolygónk túlnépesedése az oka. Utóbbival kapcsolatban szintén vita alakult ki, hiszen az egyik megszólaló szerint kevésbé az élelmiszer mennyiségével, mint inkább az elosztásával van gond, hiszen a világon majdnem annyi túltáplált ember küzd az emiatt kialakuló egészségügyi problémákkal, mint amennyi éhezik, ráadásul az élelmiszer közel 30 százaléka nem kerül felhasználásra, hanem a szemétben végzi.
A kétszer 47 perces beszélgetés során rengeteg részlet elhangzott más-más szemszögből, illetve újra és újra megismételték, hogy a vadgazdálkodást csak a többi területtel együtt, egységes rendszerben érdemes tárgyalni, illetve folyamatosan vizsgálni kell minden lépésünk következményét, hatékonyságát, valamint a változó környezeti hatások okozta változásokat, hogy tudjuk, merre van a helyes irány.
Forrás: Nimród
