A nyilasok bebörtönözték, menekült a kommunisták elől, vadászati világkiállítást szervezett, hatott az afrikai vadgazdálkodásra, vadászati múzeumot alapított. Hol nincstelen világcsavargó, hol pedig nemzetközi hírű szaktekintély volt.


Péntek délután emléktáblát avattak Komáromban, pontosabban a város részét képező Szőnyben (Ószőny), amely annak az eredeti anyatelepülése és 1977-ig önálló község volt. Több százan gyűltek össze a neves vadász, dr. Nagy Endre szülőhelyén, hogy felavassák az emléktábláját. A szervezők örömmel tapasztalták, hogy a rendezvény és a hozzá kötődő rajzpályázat iránt jelentős érdeklődés volt.

A szőnyi születésű dr. Nagy Endre (1913-1994) viszontagságos, kalandos élete és munkássága bőven indokolja, hogy az emlékét ápolják, megőrizzék. Szegénység és nélkülözés közepette nőtt fel, de egy gazdag rokon jóvoltából jogi végzettséget szerzett, amelynek köszönhetően századosi rangig jutott el a csendőrségnél. 1944-ben, a zsidó származású báró Hatvany Alexandrával kötött házassága miatt a nyilasok börtönbe csukták, együtt raboskodott Rajk Lászlóval. Később ennek a kapcsolatnak és a vadászati tudásának köszönhetően vadászati felügyelő lesz, ő szervezi a kommunista vezetők vadászatait, illetve sokat tesz a háború utáni Magyarország vadgazdálkodásának feltámasztása érdekében. Néhány év után megint fordulatot vesz a sorsa, a Rajkhoz fűződő kapcsolata miatt kirúgják és várható, hogy koncepciós per áldozata lesz. Ezért 1951-ben, 7 hónapos terhes felségével és négyéves kislányával a zöldhatáron át megszökött az országból, majd Nyugat-Németországban (NSZK) hivatásos vadászként dolgozott. Közreműködött az 1954-es düsseldorfi vadászati világkiállítás szervezésében, de nehéz anyagi helyzete miatt Afrikába, Tanganyikába költözött. Itt szafarikat vezetett, tanyáján megfordultak a kor nemzetközi hírességei. Tevékenyen részt vállalt a helyi nemzeti park létrehozásában, illetve az európai vadászati kultúra afrikai meghonosításában. Ötletgazdája volt az 1971-es magyarországi vadászati világkiállításnak. 1978-ban hazatelepült, közbenjárására került a híres Windischgrätz trófeagyűjtemény a keszthelyi vadászati múzeumba, majd 1984-ben létrehozta Balatonedericsen az Afrika Múzeumot. 1994-ben, Tapolcán hunyt el.

A rendezvényről lapunknak Zsédenyiné Horváth Krisztina szervező nyilatkozott. Elmondta, hogy helyi civil összefogás eredményeként avatták fel a Bruncz János helyi fafaragó művész által készített emléktáblát. A ceremóniában közreműködött dr. Nagy Endre unokája, Cardoso Hubertus Andreas és dr. Molnár Attila polgármester. Utána beszédet mondott dr. Schamschula György volt közlekedésügyi, hírközlési és vízügyi miniszter és dr. Kreft-Horváth Lóránd alpolgármester.

Ezt követően Csonki Zoltán, a Balatonedericsi Afrika Múzeum és Állatkert főmunkatársa tartott kiselőadást dr. Nagy Endre lábnyoma Tanzániában címmel.

A közel 200 érdeklődő között jelen volt még a keszthelyi dr. Nagy Endre Vadásztársaság és Klub képviseletében Beleki Szilárd titkár, valamint a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatója, Kulcsárné Roth Matthaea, aki szintén szőnyi születésű és Szita János, Komárom város alpolgármestere, a Dunapart Vadásztársaság elnöke.

Az emléktábla-avatóhoz kötődő Afrika csodálatos növény- és állatvilága című rajzpályázat eredményhirdetése kapcsán a szervező elmondta, hogy összesen 110 alkotás érkezett helyi általános iskolásoktól.

A rendezvényt a Zöld Dunapart Egyesület, a Zöld Kéz Egyesület, a Szőnyi Kulturális Egyesület és a Klapka György Múzeum részéről Támadó Emese és Túri Zsolt szervezték. Közreműködött a Duna Népdalkör.

Forrás: Nimród