Az előző napok szeles időjárása kitisztította az égboltot és Budapest szikrázó téli napsütésben fürdött. Olyan tipikus csalogató időjárás volt, ami azt sugdossa a fotós fülébe, hogy gyerünk, irány az erdő-mező! A fények tuti jók lesznek!


Nem tehettem mást, mint gyorsan összeraktam a fotósfelszerelésemet és már suhantam is az autópályán egy nemrég felfedezett helyszín felé, ahol a téli időszakra egy 15-20 egyedből álló őzcsapat verbuválódott. Mivel itt a táj is nagyon szép, ezért arra készültem, hogy az őzeket távolabbról, a tájba illesztve fogom fotózni. Félúton jártam már, mikor egy pillanat alatt eltűnt előlem a látótér és a szélvédőn túl alig néhány méterre csökkent a látótávolság. Ködbe szaladtam. Vártam, mikor megyek végre ki belőle, de már kint jártam a területen és a köd egyre csak sűrűsödött. Szeretem a ködöt, a hajnali párát, de most éppen nem erre készültem.

Újra kellett hát terveznem a napomat. Leparkoltam a kocsival, majd vakon elindultam abba az irányba, amerre egy öreg fát ismerek egy mezőgazdasági terület közepén. Ha már tájképezni nem tudok az őzekkel, úgy gondoltam, hogy megpróbálok rájuk cserkelni, mert sokszor láttam annak a magányos, öreg fának a közelében feküdni őket. Érdekes vállalkozás volt, mert 10 méternél előbbre nem láttam és így kellett a fát és az őzeket megtalálnom. Mikor elértem a szántóterület szélére az idő enyhülni kezdett és a talaj nagyon gyorsan felengedett. Az agyagos sár nemsokára kilókkal növelte a bakancsom súlyát, és az egész kinti létem inkább tűnt esztelen dagonyázásnak, mint tervezett fotóstúrának. Volt egy pont, mikor sípcsontig süllyedtem a sárban, a ködfalon keresztül csak méterekre láttam, még az arcomról is sarat törölgettem és azt sem tudtam, merre járok. Ja és folyt a hátamon a víz. Ha akartam, ha nem, itt meg kellett állnom, hogy nagy levegőt vegyek. Megpróbáltam kívülről nézni magamat: meg kell mondjam, a fényképezőgéppel az oldalamon bizony viccesen festettem ebben a helyzetben.

Hogy rövidre fogjam: még elég sokat tekeregtem, de aztán felsejlett a fa sziluettje előttem és néhány őzet is sikerült a közelében felismernem, majd pedig fotóznom. Mint aznap este kiderült, Budapesten egész nap szikrázó napsütés volt és érdekes fényekben tündöklő naplemente.

Forrás: Nimród