…a foglalkozás elérte a célját – mondta kollégám égnek emelt karokkal a minap délután, miután elolvasta a Telex legfrissebb cikkét a magyar Farkasember, Horkai Zoltán orrvadászok által elpusztított szarvasai kapcsán.


De nézzük a „tényeket”! (A cikk végén a valódi tényeket is sorra vesszük, mert mi a Facebookon kívül megkérdeztük magát az „origó forrást”, Horkai Zoltánt is.) Január 29-én, hétfőn, a Facebookon az ügy egyik személyes érintettje írta ki a közösségi oldalára: „…A képen látható két kezes kedvenc bikánkat is és köztük Ödönt a legkedvesebb legaranyosabb szarvas volt a világon egy filmsztár volt egy pótolhatatlan kincs. Agyonlőtték őket az éjjel és elvitték a testét gondolom megenni, de nekik nem ehető a húsuk!!! Ödönt hátrahagyták mert sokat szenvedve szaladt a gyilkosai elől próbált elbújni…”

– Pardon, mi is történt? – kérdezhetik jogosan. Nézzük a civil média reakcióit, amelyek jószerint egy másik Facebook-bejegyzéseire alapulnak. A Telex tudósítása szerint „Lelőtték a világhírű állatmentő, a róla készült Discovery Channel-es tévésorozat miatt Farkasember néven is ismert Horkai Zoltánék két szarvasát Gödöllőn. (…) Egyelőre csak annyit tudni, hogy az ismeretlenek bemásztak Horkaiék gödöllői telkére, és lelőttek két szelíd szarvasbikát. Az egyik szarvas tetemét is magukkal vitték, míg másikat, Ödönt hátrahagyták.”

Az Index január 31-én reggel már úgy írt az esetről, hogy „Kis híján agyonlőtték a Testről és lélekről című film szelíd szarvasát”. A cikkük első sorában az olvasó agyába is csepegtetik a – számukra – legfontosabb információkat, amellyel egyúttal jegyet is váltanak a hypevonatra: „Orvvadászok lőtték meg Horkai Zoltán állatkoordinátor két szarvasát Gödöllőn. Az egyik állat, a díjnyertes Testről és lélekről című film egyik kulcsszereplője, túlélte a lövést.”

Az RTL Híradóban aztán mindezen túl az is elhangzik, hogy „az egyik szarvas először elmenekült, a másik állatot azért lőtték le, mert azt gondolták, hogy azt legalább el tudják vinni.” Mindezt nem más, mint az említett Farkasember mondja, akiről az Index cikkében megjegyzik: „Horkai a menekült állatot később golyóval a nyakában találta meg.”

Térjünk vissza egy pillanatra a Facebookra, ahol kedden az alábbi frissítés látott napvilágot az ügy eredeti forrásától, miszerint: „Az imént találtunk rá az elraboltnak gondolt szarvasra, kimenekült az erdőbe amikor társa a haláltusáját vívta…. nagyon örülünk, hogy legalább ő életben maradt, és próbáljuk hazahozni, de nagyon ijedt, sokkos az állapota.”

Mielőtt azonban a fentiek ismeretében káoszkapitányt választanánk, összegezzünk. Azt, hogy ki és miért hergelte a közvéleményt soha nem fogjuk megtudni, de mindenképpen kijelenthető, hogy ez egy elég zavaros, kattintásvadászatra felfújt sztori (és nekünk is sok kérdésünk van vele kapcsolatban): van egy ismert szakember, akinek a szintén ismert szarvasival történt valami. Az egyik „teteme” eltűnt, aztán valahogy a bika mégis meglett, ráadásul élve, a másik megsérült és elpusztult. Elviekben az orvvadászok műve az egész!

Vagy mégsem?! Menjünk tovább, mert szerdáig szinte minden hírportálon címoldalon szerepelt már a történet.

Január 31-én a Telex a police.hu üggyel kapcsolatos közleménye szerint megírta: „…a korábbi hírekkel ellentétben nem lövés végzett a Farkasemberként ismert Horkai Zoltán szarvasával.” Ennél sokkal többet nem is tudunk itt meg (miért is tudnánk?!), kattintsunk is át a rendőrség oldalára, ahol az alábbi részletekre lehet rábukkanni:

„A tetemet állatkórházba vitték, ahol képalkotó vizsgálatnak vetették alá. Az állatorvos a testben nem fedezett fel lövedéket, vagy egyéb fémrepeszt, véleménye szerint az elpusztult állat sérülését egy másik állat agancsa is okozhatta.

Jelenleg semmilyen adat, körülmény nem utal orvvadászok megjelenésére, a zárt park területén illegális behatolásra, lövésre/lövésekre, hangtompítós fegyverekre, az állatok lemészárlására.”

Mi történhetett akkor? A két bika játszott és abból alakult ki veszélyes „kakaskodás”? Netalántán volt a közelben egy folyató tehén és hát az udvarlás jegyében direkt „inzultus” történt? Kamerafelvétel híján, zavaros posztok és cikkek orkánjában nem fogjuk egykönnyen megtudni. Az viszont szinte biztos, hogy egyetlen orvvadász (se más épeszű ember) nem rohant volna hullajtott aganccsal, se piszkavassal, vagy éppen szalonnasütésre is alkalmas „dárdával” neki egy kifejlett gímszarvasbikának, akár szelíd, akár nem… Tehát ahogy kollégám fogalmazott: „a hergelés már megvolt, a foglalkozás elérte a célját.”

És akkor következzen egy kis újságírói munka (Facebook-posztok nézegetésén túl), javasoljuk ezt minden „kollégának”, akik a valódi tényekkel szeretnének foglalkozni és nem pedig beülni abba a csónakba, amelyik a hisztériakeltés zegzugos vízén lavíroz! Felkészültek?!

Az ügy tisztázása érdekében telefonon felkerestük azt az egyetlen embert, aki egyedül és hitelt érdemlően tud nyilatkozni az ügyről.

Horkai Zoltán maga is vadász. Lapunk megkeresésére elmondta: nemrégiben egy fehér színű szarvasbikát hoztak a szóban forgó területre, egy másik elválasztó kennelben helyezték el. Ez a bika azonban megszökött. Horkai Zoltán szerint a sajtóvisszhangot kapó eset előestéjén a fehér vad a szóban forgó két bika mellé tért vissza. Mivel ilyen esetekben tapasztalata szerint az egymást nem ismerő bikák agresszívak, így a fehér vad leszúrhatta agancsával az Ödön nevű bikát. Érdekesség, hogy másnap az „inkriminált” vad úgymond „párba állt” a megmenekült bikával. Horkai Zoltán lapunknak megerősítette: az esetben – ahogy a rendőrség szakértői is megállapították – nem volt szerepe orvvadászoknak.

Összegzésül megjegyezzük, hogy a civil sajtó esetében nem lepődünk meg azon, hogy ezt az ügyet úgymond – eddigi ismereteink szerint – benézték és valószínűleg nem fognak „helyesbíteni”, mert arról a Facebookon már nem találnak sokak által felkapott posztot… Azon sem lepődünk meg, hogy a vadászat témája iránt – az utóbbi évek tapasztalata szerint – nem viszonyulnak (különféle érdekek mentén) pozitívan. Persze tudom, kit érdekel ez? Sokszor a vadászokat sem… Viszont a hisztériakeltés és a kattintás már megvolt, akkor minden szép és jó!

Forrás: Nimród