A Világjáró Magyar Vadászok Klubja november 21–22-én tartotta õszi rendezvényét a soponyai Fácános Hotelben. Soponya a Sárvíz mentén, Fejér megye délnyugati részén helyezkedik el. A mezõföldi régió az 1920-as években élte elsõ aranykorát, Széchenyi Zsigmond is gyakori vendég volt a területen. 1926 után az akkori feljegyzések szerint az évi fácánteríték elérte a 2500–3000 db körüli nagyságrendet. 1987. november 28-án, tizenhárom vadász 4112 db fácánt ejtett el Bárándon.

Pénteken délután kettõ órától foglaltuk el szállásainkat az Ökoturisztikai Központ területén található hotelben, amely csodálatos, erdõs környezetben várta vendégeit. Négy órakor Paller Attila, a klub elnöke tartotta megnyitó beszédét, üdvözölte az elõadókat és a vendégeket. Megköszönte Sárközi Gyula étteremvezetõ segítségét a szervezésben, valamint beszélt a klub fõbb céljairól és jelentõségérõl. Beszédében kiemelte a klub összetartó erejét és baráti kapcsolatainak fontosságát, végül ismertette a rendezvény színes és figyelemfelkeltõ programjait.

A Világjáró Magyar Vadászok Klubja 2001 májusában alakult. Nincs tagdíj, a tagok mindent maguk finanszíroznak, teljesen nyitott szervezet, amely az információ- és élményátadáson alapul. Szívesen várnak minden vadászt, aki vadászott külföldön, és olyanokat is, akik tervezik országon kívüli vadászataikat.

A megnyitó után Majoros Gábor, a VADEX Mezõföldi Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese köszöntötte a vendégeket, és rövid elõadásában bemutatta a VADEX Zrt. által mûködtetett Ökoturisztikai Központot. Beszélt a zrt. felépítésérõl valamint a vad- és erdõgazdálkodásban betöltött kimagasló szerepérõl a megyében.

Elsõ elõadóként Sípos György preparátor tartott rendkívül érdekes elõadást a dermoplasztika alakulásáról, fejlõdésérõl hazánkban. Elõadása mellett diavetítéssel, archív és korunkbeli képekkel illusztrálta a dermoplasztika bemutatását. Sípos György 1970-ben inasként került a Természettudományi Múzeumhoz, sok régi, híres preparátum restaurálása fûzõdik a nevéhez. Aprólékos és idõigényes munkájával mûvészeti szinten járul hozzá számos múzeumi dioráma elkészítéséhez és tervezéséhez. Az elõadás után beszélgettünk saját dermoplasztikai tapasztalataimról, Sipos úr rendkívüli tudással, hozzáértéssel és beleéléssel mesélt saját élményeirõl, munkáiról.

Magas fokú anatómiai ismeretekkel rendelkezik, amelyek elengedhetetlenek egy preparátum elkészítésénél. Elmondta, hogy voltak évek, mikor kifejezett figyelmet fordított egyes testrészek kidolgozására, mint például – saját megfogalmazása szerint - a „fül évében” a megszokottnál nagyobb hangsúlyt fektetett a fül megformálására, anatómiai utánjárással és megfigyelésekkel.

Egy sikeres vadászat után hosszadalmas, fáradtságos munka, és messzemenõkig nagy tapasztalat kell ahhoz, hogy a falra kerüljön az áhított trófea.

Az elsõ dermoplasztikai adatok az 1800-as évek körüli idõkbõl származnak, itt még „kitöltésrõl” beszélhetünk, a lenyúzott bõrt fûrészporral és homokkal töltötték ki, mely munkák nem adták vissza az élethû ábrázolást és rövid idõ alatt károsodtak. Késõbb a kitöltést felváltotta a fém- és faváz építése, erre húzták rá a cserzett bõrt. Az így készült preparátumok még mindig tartalmaztak szerves anyagot, ezért szintén nem bizonyultak tartósnak.

Az alapokat Lendl Adolf (1862–1943) 1898-ban megjelent könyvével tette le, szemlélete a mai napig követendõ – mondta elõadásában Sípos György, aki a preparáláson kívül gyûjti a régi preparátorok adatait, dokumentumait, hiszen a hazai cégek európai hírûek voltak a múlt század elején. Néhány meghatározó nevet a teljesség igénye nélkül úgy érzem meg kell említenem: Fába Rezsõ, Gajdács Mátyás, Viktor Hodek, Rosonowsky Frigyes, Õry Sándor, Jónás Kálmán, Fischer Károly, mind-mind megannyi kitûnõ szakember volt.

Második elõadóként dr. Kubassek János geográfus, a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója beszélt figyelemfelkeltõ és humoros elõadásmódban: „Magyar vadászutazók Afrikában – különös tekintettel Teleki Sámuel expedíciójára”. Teleki Sámuel 1887–88-ban járta végig felfedezõútját, expedíciójával elénk tárta Kelet-Afrika még rejtett csodáit. A magyar Afrika-utazók világát érdekes diákkal és elbeszélésével mutatta be Kubassek János az általuk szervezett expedíciós élmények, tapasztalatok alapján. A hathónapos expedíció résztvevõi között volt Vojnits András zoológus. Az expedíció nyolc tonna anyagot gyûjtött, amelyet hajón szállítottak haza, és amelyek a Természettudományi Múzeum tárát bõvítették.

Pár érdekes történettel színesítette még az elõadást, például amikor Juhász Árpád rálépett egy „bamba mambára”, vagy amikor beértek egy faluba, és a helyiek két idõszámítást ismertek: a három Toyota érkezése elõttit és utánit… Sokat beszélt Ugandáról, a hutik és tutsik ellentétérõl. Rendkívüli tudása elkápráztatta a hallgatóságot.
– Az afrikai élet része az optimizmus és bizakodás. A Kilimandzsáró és Afrika élményei kitörölhetetlenek, megmásíthatalanok szívemben – mondta zárszóként Kubassek János.


Az elõadássorozat után rövid szünet következett, szavaztunk a rendellenes õzbaktrófea-kiállítás elsõ három helyezettjére, megtekintettük Gerlecz Edit természetfestõ képeit, amelyeken felfedeztem az embert és állatot együtt ábrázoló jeleneteket. Galapagos jutott eszembe, ahol az ember és az állatok a mai napig harmóniában élnek egymással.

Kávé és pogácsa elfogyasztása közben kipróbáltuk és szemügyre vettük a Leica és Schmidt Bender-távcsöveket, valamint a Wheatherby-puskákat.

A szünet után három vadászbarátunk tartott beszámolót élményeirõl és tapasztalatairól. Pataki Zsolt angliai muntyákszarvas- és víziõzvadászatáról beszélt, Rátonyi Zoltán floridai aligátorvadászatát képekkel színesítve osztotta meg velünk, Õsze László pedig új-zélandi tharvadászatáról tartott élménydús elõadást.

Ezután a trófeaverseny díjainak átadására került sor. Az elsõ helyezett dr. Godó Nándor rendellenes trófeája lett, de mivel õ ajánlotta fel az elsõ díjat, a 320 g-ig terjedõ õzbak elejtését, így a nyeremény sorsolásra került. A díjat Paller Attila nyerte. A vacsora kissé eltolódott, de kilenc óra tájékán elkezdtük fácánlevesünk elfogyasztását, ezt követte egy ízletes vaddisznópörkölt, amelyet fenséges ízû rétesek zártak desszertként.

A vacsora hangulatának megalapozásáról a hajnal ötig tartó derûs beszélgetésekrõl, a vidám történetek elõadásmódjáról a Vylian pincészet gondoskodott a szõlõ mennyei levének palackozásával. A rendezvény elérte célját, mindenki ápolhatta baráti kapcsolatait és gazdagodhatott új élményekkel.

Szombaton fácánvadászat zárta a rendezvénysorozatot, amely a pénteki egésznapos esõ és erõs szél miatt szerény terítéket eredményezett. Annál megragadóbb pillanatoknak lehettünk részesei az idei elsõ hóesésben. A szikrázó pelyhek között repülõ kakas látványa, a kutyák kifogástalan munkája mindent felülmúlt. Ezúton is köszönjük a szervezõknek a színvonalas programokat.

Rendellenestrófea-verseny:
1. Godó Nándor, 2. Kiss Márk, 3. Vörös Tamás.
Különdíj:
1. Németh Attila, 2. Farkas István, 3. Godó Nándor, 4. Békés Sándor.

Németh Attila