A szarvasbőgés befejeződése táján kaptuk a hírt, amely ismét ráirányítja a figyelmet az orvvadászatra. A Válickavölgye Vadásztársaság területén megfogott a hurok egy szarvasbikát, de sikerült kiszabadítani. Zalai Károly, a társaság vadászmestere értesített bennünket, s fotósunknak sikerült lencsevégre kapni a küzdelmet, ami ezúttal a koronás vad kiszabadítása érdekében történt. Mint a vadászmester elmondta, a szarvasbikáknak a fajfenntartásért fojtatott küzdelem, a bőgés és a kemény tél beállta közötti időszakban regenerálódniuk, pihenniük kellene, hogy átvészeljék a hideg hónapokat. De ilyenkor is sok veszély leselkedik rájuk, például az orvvadászok tiltott, kegyetlen módszerei. Ezek közé tartozik a hurokvetés. A baki társaság területén meghurkolt gímbika is majdnem az életével fizetett, de az agancsát fogta meg a drót.

-  A bika kitépte a drótsodronyt rögzítő fát, és elmenekült, magával vonszolva a koloncot. Majd pár száz méter után az út menti akácfákra tekeredett mesélte e rendhagyó kaland után a vadászmester. Ott látta meg egy a természetet szerető ember, és értesített bennünket. Aztán a helyszínen a sodrony elvágása többszöri kemény küzdelem után sikerült csak. A szarvasbika tántorogva elindult, és néhány méter után boldogan tört ki a fogságból számolt be az akcióról a vadász.

Mint elmondta, a hurok ezúttal nem okozott komolyabb sérülést. A gímszarvas két agancsszárát márciusban természetes módon leveti, és ismét teljes értékű trófeát növeszt. E szerencsés eset azonban ritka kivételnek számít az orvvadászat meg nem szűnő folyamatában.

Hogy valójában mennyi vadat ejtenek el engedély nélkül, sokszor kegyetlen módon, azt a dolog természeténél fogva sohasem lehet pontosan tudni. A vadászok bizonyos jelek alapján próbálják csak becsülni a vadorzás méreteit.
Mint Lázár Attila, a Zala Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Földművelési Igazgatóságának vadászati és halászati osztályvezetője elmondta, megyénk nagyvadban az ország egyik leggazdagabb területe, és ahol sok a vad, valamint a vadász, ott az orvvadászat is létezik.

 - Az orvvadászok ma már a legmodernebb technikai eszközöket használják. Hangtompítós fegyvereik, éjjellátó infratávcsöveik vannak, hogy az éjszakai reflektorozással se keltsenek feltűnést. Kisebb arányban íjat is használnak. A vadászok találtak már olyan elhullott állatot, amiben nyílvessző volt. Alkalmazzák a hurkozást is, a legkegyetlenebb módszert, melynek során a szerencsétlen vadat megfojtja az acélhurok. Az esetek számát alapul véve azonban ebből van a legkevesebb. Az igazán nagy károkat az éjszakai fegyveres orvvadászok okozzák -  mondta a megyei vadászati hatóság osztályvezetője.

Arra a kérdésre, hogy ha nem is pontosan, de mégis mekkora számokat kell elképzelni a zalai orvvadászat mögött, Lázár Attila elmondta, a Nyugat-magyarországi Egyetem Vadgazdálkodási Intézete évek óta gyűjti és feldolgozza az éves vadelhullás adatait, köztük az orvvadászatét.

-  Az elhullást, és az orvvadászatra utaló nyomokat a vadászatra jogosultaknak jelenteniük kell, és továbbítjuk az egyetemnek. A 2007-2008-as vadászati évben például a megyében 368 elhullott gímszarvast, 471 őzet, 255 vaddisznót, 15 fácánt és 22 mezei nyulat jegyeztünk fel. Az elhullások oka sokféle. Elütés, kaszálás, árvíz-belvíz, tűzesetek, betegség, és számos más, például orvvadászat. Biztosan az orvvadászatra utaló esetet 62 gímszarvas, 58 őz és 34 vaddisznó maradványai alapján jelentettek be az említett időszakban a vadászok. Azonban tudjuk, hogy ennek a többszöröséről van szó. Évente 510 esetet igyekszünk kivizsgálni, de az orvvadászat bizonyítása nagyon nehéz dolog így a vadászati osztályvezető.

A hurok szerencsére csak a szarvasbika agancsát fogta meg

A megye erdőinek felét a Zalaerdő Zrt. kezeli, s az állami erdészet egyben a legnagyobb vadgazdálkodó.

- Minden évben, idén is sok dolgunk van az orvvadászattal -mondta, Páll Tamás, a Zalaerdő Zrt. vadászati felügyelője. - Az orvvadászat egy részét területünkön szervezett bűnöző háttér működteti, tagjai kifejezetten vadhúsra utaznak. Elsősorban a Becsehely és Bak közötti vonalon tevékenykednek. Tudjuk, hogy Zalaszentbalázs irányából érkeznek éjszaka, fényszóróznak, és mindent lőnek - folytatta a vadászati felügyelő.

A körülmények ilyen pontos ismerete hallatán azt hihetnénk, egyszerű is lenne ezt a társaságot felszámolni. Azonban amikor a módszerüket ismertette, kiderült, nem könnyű feladat ez.
-  Szervezett a módszer, ami abból áll, hogy több autóval hajtják végre. Az első kocsival érkező bereflektoroz a mezőbe, felderít. Könnyű meglátni a vadat, lámpafényben világít a szeme. Valószínűleg őt egy következő autós követi, abban van a fegyveres, onnan dördül el a lövés. A lövést leadó azonnal elhajt a helyszínről. Később egy harmadik csoport érkezik felderíteni a zsákmányt. Feldolgozzák, egy további résztvevő pedig elszállítja  így Páll Tamás a szinte logisztikai alapossággal felépített módszerről.

Minimális a tetten érés esélye, a helyszín közelében nem lehet rábukkanni a fegyveres vadászra és az engedély nélkül elejtett vadra.

 - Több év óta működik így az orvvadászat. Volt már arra példa, hogy éjszaka egy kereső-fényszórós autó ellenőrzésekor a kocsiban tokban volt a fegyver. De csak egy jegyzői szabálysértési bírságot lehetett elérni. Vadász volt az illető, fegyvertartási engedéllyel. Háromezer forintra bírságolták  idézte fel a véget nem érő küzdelem egyik kis epizódját a szakember.

Forrás: Zalai Hírlap