Komoly amerikai konkurenciája támadt a bükkábrányi leleteknek.
Dennis Myllyla úgy gondolta, jó üzletet kötött a michigani szállítási és közlekedési minisztériummal (MDOT =Michigan Department of Transportation). Arnheim (Mich.) vidékén lévő farmján egy tó kikotrásával jutnak földhöz a közeli főútvonal építéséhez, és így Myllyla gazdának lesz egy tava. Sem Myllyla, sem az illetékesek nem számítottak azonban arra, hogy egy történelem előtti erdőre bukkanhatnak. Pedig pontosan ez történt – olvasható a Sciencedaily oldalon. Egy egész erdő került elő a körülbelül négy és fél méter mélységből. Fatörzsekbe ütköztek, mondhatni fatörzsbe fatörzs után.
– Olyan volt mintha egy erdő lenne ott, a felszín alatt, mondta a farmer, aki már 1948 óta gazdálkodik Arnheim vidékén. Justin Miller erdészeti szakértő a helyszínen volt, amikor a MDOT gépeinek kezelői több fatörzset hoztak a felszínre, mint homokot. Miller, aki a Michigani Műszaki Egyetem Erdészeti Erőforrások Karán végzett 2000-ben, tudta, hogy kihez kell fordulni.
Felhívta James Schmierer erdészt, az egyetemről, aki ígérte, hogy azonnal a helyszínre siet, hogy szemügyre vegye, mit is találtak, és valóban, a michigani egyetem szakértője, 24 órán belül ott is volt a helyszínen.
Amit látott, ámulatba ejtette. Sok fa feküdt az erdőtalajon. Először látott egy helyen ilyen sok, több ezeréves fát, ennyire jól konzerválódott állapotban, hiszen a törzseket jó megőrizte a talaj. Tucat számra feküdtek, egymás hegyén-hátán, egyik-másik hat méter hosszú, átmérője meghaladta a 60 cm-t is.
– Mi temethetett be egy négy és fél méter mélységben fekvő egész erdőt? Egyszeri katasztrófa, nagy erejű, heves hatású esemény kellett, hogy történjen, és  valószínűleg igen régen ahhoz, hogy ilyen vastag földréteg rakódjék rá.
James Schmierer és kollégája Michael Hyslop – aki GIS elemző és a geomorfológia és vegetáció tárgy előadója a Michigani Műszaki Egyetemen –, abban gondolkodnak, hogy a fákat az utolsó gleccser szállította vagy „kaszálta le”, amikor – több mint 10 ezer évvel ezelőtt – olvadás közben szétterült a Keweenaw-félsziget felső végéről, mielőtt még a Superior–tó elborította volna a félszigetet.
Schmierer és Hyslop néhány törzset helyreállítottak, s remélik, hogy szénizotópos eljárással meg tudják állapítani a korukat. Schmierer abban is reménykedik, hogy sikerül a fafajt is azonosítani.
– Ha találgatnom kellene, azt mondanám szilfákról van szó, de valójában nem tudom. Igen csak szeretnék rájönni rá hány évesek és milyen fafaj – nyilatkozta.
Úgy tervezi, hogy az ősi fák darabjait két helyen mutatják be: az egyik Alberta falu, a Michigani Egyetem Erdészeti Kara terepi gyakorlatainak színhelye, a másik, az egyetem kampuszában az U.J. Noblet alapítóról elnevezett Erdészeti Épület előcsarnoka.
Az egyetem Myllyla gazdának is ad egy fadarabot, emlékbe.

Forrás: Forestpress