Egy finn kutató megfigyelései szerint az afrikai topi antilopok közt nem a hímek versengenek a nőstények kegyeiért – mint általában az állatvilágban –, hanem fordítva, a nőstények harcolnak a hímekért. A topi antilopok (Damaliscus lunatus) nőstényei évente csak egy napig fogamzóképesek. Ezen a napon viszont agresszívan üldözik a kívánatos hímeket, amelyek ész nélkül igyekeznek fedezéket keresni, sőt akár harcba is bocsátkoznak a felajzott tehenekkel, hogy visszaverjék a rohamokat.


A Current Biology szakfolyóiratban megjelent szélsőséges példa („túl sok nőstény, túl kevés idő”) az első részletesen dokumentált bizonyítéka annak, amit a tudósok a nemek harca megfordulásának hívnak az emlősök között. A helyzet amiatt alakul ki, hogy a nőstény topiknak csupán egyetlen napjuk van a sikeres párzásra, míg a hímeknek másfél hónap áll rendelkezésre a legjobb lehetőségek kiválasztására, mivel a nőstények ez alatt az idő alatt kissé eltérő időpontokban válnak fogamzóképessé. Ez valószínűleg az utódok védelme érdekében fejlődött ki így az evolúció folyamán.

„A borjak az első heteik/hónapjaik folyamán a legsebezhetőbbek. Ha valamennyien ugyanabban az időben jönnek világra, akkor a ragadozók a táplálékbőség miatt csak a sérülékeny utódok töredékét képesek elfogyasztani” – magyarázza a tanulmány szerzője, Jakob Bro-Jorgensen, a finnországi Jyvaskylai Egyetem kutatója.


A fogamzóképes napon a nőstények annyira izgalomba jönnek, hogy ténylegesen megtámadják a hímeket, ha azok visszautasítják őket egy másik partner kedvéért.

Bro-Jorgensen kilenc évig tanulmányozta az antilopok viselkedését a kenyai Masai Mara Nemzeti Parkban. 603 párzást figyelt meg, köztük olyanokat, amikor 26 kívánatos hímet összesen 98 szexuálisan túlfűtött nőstény keresett föl.

A kutató elmagyarázta, hogy az antilopok világában az a hím számít „kívánatosnak”, amely verekedéssel vagy más módon központi helyzetet harcol ki magának egy bevett párzóhelyen. Az ilyen domináns hímeket „lekek”-nek hívják. Bro-Jorgensen feltételezi, hogy a „központi lek hímek igen jó minőségű partnerek”.


Bro-Jorgensen azt állítja, hogy ez a fajta szexuális „szerepcsere” nem csak az antilopoknál figyelhető meg. Példaként saját fajunkat, az embert hozza fel.

„Az embereknél a nők vetélkedhetnek különösen sikeres és vonzó férfiakért, akik viszont lehetnek nagyon válogatósak.” Arra a következtetésre jut, hogy „mítosz az, miszerint a férfiak minden alkalmat megragadnak a közösülésre, és csupán a nők válogatósak.” A kutató továbbá úgy véli, a férfiak versenyzésre való hajlamát és a nők tartózkodását sem szabad az egyetlen kikerülhetetlen, biológiailag előre meghatározott viselkedésmintának tekinteni.

Forrás: NGO