A Répcevölgye Vadásztársaság a decemberi hétvégéken idén is vaddisznóvadászatokat szervezett. December 6-án és 7-én a Rumi-háztól indultak a hajtók a csepregi erdőben az állatok felderítésére. Osztrák vendégvadászok is érkeztek erre az alkalomra. A tél a betakarítás ideje a vadászatban, a vadgazdák ilyenkor végzik az állomány szabályozását és selejtezését is. Az idei szaporulat már felnőtt, nem sínyli meg a zaklatást.
A vadászatokat már hónapokkal ezelőtt lekötötték, hetekkel ezelőtt meg az etetéssel, területbejárással, lőállások áthordásával, vendéglátás megszervezésével folytatódott a program előkészítése. Körültekintően kell megszervezni mindent, hiszen több mint száz ember mozog egy-egy területen, fegyelmezetten kell viselkedni, mert a vadászat veszélyes.
Mayer Bertalan, a vadásztársaság elnöke értékelte a tábortüzek fényénél a teríték mellett a vendégek eredményét. Az első nap teljesítményével elégedett volt, hatszáz hektárt jártak be, kilenc vaddisznót ejtettek el, és három megsebesült, amelyeket még akkor kerestek. A másnapi találatok száma lényegesen elmaradt az előzőtől, négy disznó került csak puskavégre. A tervezettnél több hajtást is végeztek, hogy nagyobb legyen a zsákmány. Az elnök elmondta, hogy általában húsz disznót ejtenek el egy vadászat alkalmával, éves szinten 250-300-at lőnek ki.

A vadászat végén a teríték köré sorakoztak fel a vendégvadászok, mellettük a hajtok és a házigazda sportvadászok, és együtt adták meg a végső tiszteletet a vaddisznóknak. A két nap alatt három vendégvadász először lőtt vaddisznót, a szokásokhoz híven vaddisznóvadásszá avatták őket. Ráfektették őket a puskájukkal az általuk lelőtt vadra, és elfenekelték őket. A botot utána megkapták ajándékba, amelyet megfaragnak a nap emlékére.
Tóth János, a társaság legtapasztaltabb, legidősebb hivatásos vadásza több mint harminc éve dolgozik itt. Ő volt az utánkereső ezen a hétvégén, a legveszélyesebb feladatokat ő látta el, de vezet hajtásokat is. Egy simaszőrű foxterrierrel, Jimmyvel keresi a sebzett állatot, most a három vaddisznó megtalálása volt az ő feladata.
December utolsó hetében a társaság tagjainak rendeznek vadászatot apróvadra, és január elején szerveznek még vaddisznóhajtást, és a tarvadvadászat tart tovább februárban is.
Mayer Bertalan elmondta, hogy nem gyakori az orvvadászat a területen, de állandóan ellenőrzik az erdőket és a határt. Jó kapcsolatot alakítottak ki az önkormányzatokkal és a gazdálkodókkal. Az egyesület szeretné, ha a vadak és a gazdák jól megférnének egymással. A vadkármegelőzés mindkét félnek fontos. Találkozókat szerveznek ennek érdekében, amitől a párbeszéd elindulását várják.

Kiadásaikat a 24 millió forintos költségvetésükből gazdálkodjak ki. Vadhús-eladásból, bérvadászatból van jelentős bevételük. De ők fizetik a vadőrt, a takarmányt, az üzemanyagot, a működést és a vendéglátást. Nagyon sok társadalmi munkát végeznek a tagok, hajtásban, vadtakarmányozásban, kerítésállításban vesznek részt. A falunapokon, nagyobb rendezvényeken számos esetben ajánlottak fel vadhúst, ezzel is a jó együttműködésre törekednek.
Farkas Gyula, a társaság vadászmestere a szakmai feladatokért felelős. A vadgazdálkodás számára az egyik legfontosabb tevékenység. A téli takarmányozás, a vadselejtezés is része a munkájuknak. Etetőket építenek, állandóan ellenőrzik, gondozzák az állományt. Minden évben megtervezik, hogy mennyi vadat szeretnének kilőni, és azt helybenhagyja a Vadászati Hatóság. Ha ettől eltérnek, megbírságolják őket.

Forrás: Vas Népe