Minden apró részletre emlékszik, dőlnek belőle a történetek. Nyugdíjasként is ég a tettvágytól: dr. Pálos Lászlóné, Rózsa harminc éven keresztül tevékenykedett Gyöngyös kultúrájáért. „Felsőfokú mezőgazdasági technikum keres könyvtárost.” 1970-ben ez az álláshirdetés keltette fel Nagy Rózsa figyelmét. Végzős bölcsészként elvállalta a feladatot, s miközben még ötödéves volt az ELTE könyvtár szakán, már javában dolgozott a mostani Károly Róbert Főiskola elődintézményében. Akkoriban még a ferences kolostor épületében működött a technikum. 1978-ban Rózsa két ajánlat közül választhatott: vagy édesapja, dr. Nagy Gyula mellé, a Mátra Múzeumba kerül közművelődési előadónak, vagy a Berze gimnáziumba megy óraadóként történelmet oktatni.– Szerettem volna tanítani, ez volt az álmom, de egy szakkal nem vettek fel a középiskolába – mesél most, harminc évvel később akkori dilemmájáról egy vadászatok hangulatát megidéző festményekkel teli szobában, a lobogó kandalló melegénél. Így a közgyűjteményt választotta, az Orczy-kastélyban, épp szemközt a gimnáziummal.
– A múzeumban a kiállítás-rendezés mellé megkaptam a könyvtárat is, hogy tegyem rendbe. Addig semmi sem volt szakrendbe rakva, úgyhogy a mindennapi feladatok mellett folyamatosan gépeltem a katalóguscédulákat. A nyolcvanas évek végéig egyedül csináltam mindent. Az időszaki kiállítások rendezésével is szépen haladtak, háromhavonta új tárlat nyílt a múzeumban. Vendégül látták a parádi üveggyár műremekeit, a karcagi fazekasok munkáit, és a hódmezővásárhelyi festőket, fafaragókat, Fejér Csabát, Szervátiusz Tibort. A gyűjtemények is egyre nőttek, sokszor igen ötletes módon: például gyári munkások számára szerveztek természetismereti, helytörténeti vetélkedőket, melyekre a „beugró” csapatonként egy-egy néprajzi tárgy volt.
A könyvek és a kiállítások világa mellett a másik nagy elhivatottság a vadászathoz fűzte. Talán a családi tradíciók okán, hiszen édesapja, testvére és férje is elismert vadász volt. Apja, dr. Nagy Gyula akarta létrehozni Gyöngyösön az ország első vadászati múzeumát, s ehhez meg is szerezte a város egyik patinás épületét, a Petőfi utcai Wiltner-házat, azaz a Berényi-Haller-kastélyt. Megindult a ház rendbetétele, odaköltözött a természettudományi osztály.
– Katonák jöttek segíteni, festették a falakat, brigádok tudták le ott a kommunista szombatokat. Közben szépen gyarapodott maga a gyűjtemény is. Az emberek hosszú évekig féltve őrzött vadászati emlékeiket ajándékozták a Mátra Múzeumnak. Egy debreceni ügyvéd, dr.Varga Ervin például egy vadászszoba komplett berendezését adta nekünk, félezres szakkönyvtárral, Ridinger-metszetekkel. Adományozhatta volna akármelyik fővárosi intézménynek, de nem akarta, hogy raktári állományként porosodjon – emlékszik vissza a nyugdíjas muzeológus.
Jelentős relikviák érkeztek Gyöngyösre, Kittenberger Kálmán levelei, Széchenyi Zsigmond íróasztala, fegyverek, érmek tömkelege. Dr. Nagy Gyula azonban 1983-ban meghalt, így lassan a vadászati múzeum ügye is háttérbe szorult, mégis tovább örökítődött: az 1983-as, az Ember és természet című időszaki tárlat a szokásos egy esztendő helyett csaknem öt évig volt látogatható, majd 1996-ban megnyílt a valódi, állandó kiállítás is, melyet 2007-ben újítottak meg.
A gyűjteményt idővel kettéválasztották trófeákra és tárgyi emlékekre, ez utóbbit kapta meg Rózsa 1986-ban, s mellette a gazdag mátraaljai és palóc néprajzi kollekciót szintén ő gondozta. A könyvtár is szépen gyarapodott, hatezer kiadványról tizenkétezerre bővült a leltár. Rózsa hosszú évtizedekig volt titkárként a Múzeumbaráti Kör egyik „motorja”, ahol a mecénások megszerzésének fáradságos feladatain túl főként tudományos előadásokat, szakmai kirándulásokat rendeznek a nagyközönség számára.
Alapító tagja volt Gyöngyösön a gyengénlátókat és vakokat segítő LIONS Klubnak is. Nyolc évvel ezelőtt pedig mondhatni, „bezárult a kör”, merthogy visszahívták első munkahelyére, a gyöngyösi főiskolára, ahol a frissen alakult turisztikai tanszéken okította néprajzra a hallgatókat. Az aktív évekre visszatekintve csak egy dolgot sajnál: hogy nem tudta apja örökségét maradéktalanul befejezni.
- A vadászati múzeum létrejöttéhez „kevés voltam”, s a legújabb kiállítás rendezésénél is volt sok álmatlan éjszakánk. A hely szűkössége miatt nem tudtam jobban kibontakozni, hiszen jóval több anyag áll a raktárakban, mint amit be lehet mutatni a látogatóknak. A bőséges életmű, a sok utazás mellett persze a családjára a legbüszkébb, mérnök férjére, két gyermekére és a két unokára, akik mellé hamarosan megérkezik a harmadik is.
Forrás: Heol
