Nehéz elhinni, hogy nyugdíjas lett Tóth Jóska - így szólítja őt barát, kolléga és régi ismerős -, a Lenti Erdészet kerületvezető vadásza. Nehéz elhinni, hiszen deresedő haja, szakálla jelzi ugyan az évek könyörtelen múlását, ám még fiatalos a mozgása, a kezében nem remeg a vadászpuska, látására sincs panasz. Az idei szarvasbőgéskor is párját ritkító gímet lövetett a külföldi vendéggel. Ez pedig arra vall, hogy munkahelyének amolyan tessék-lássék nyugdíjasa lett Tóth József. Amikor szükség van munkájára, több évtizedes tapasztalatára, ma is szólítják, s ő megy, teszi a dolgát, a vad nyomára vezeti a vendéget.
- Hiába jött el a pihenés kora, aki megszokta a vadászéletet, az idősebb korában is ragaszkodik hozzá - indokolja mai aktivitását, holott idestova egy esztendeje is van, hogy nyugdíjas lett.

Merőben másként indult el az életpályán, hiszen két éven át műszerészként szolgált az olajiparban, ám bármennyire is szépnek tartotta az akkori szakmáját, cserére szánta rá magát, mert hívta az erdő, a mező, hívták annak lakói a vadak. Ez utóbbiak erősebbek voltak minden másnál, hiszen nagyon fiatalon kedvelte meg a vadászatot, társasági tagként művelte azt. Az ottani sikerélmények ösztönözték, hogy váltania kell.

- Ezt meg is tettem, hogy közel legyek az óhajtott szakmához, erdészeti fűrészüzembe kerültem felírónak. Átmeneti állapot volt, miközben Sopronban az egyetem által szervezett felsőfokú vadgazdálkodási tanfolyamon tanultam, és szereztem ott képesítést. A kapott ismeretanyagot azóta is kellően hasznosíthattam. A képzés a vadászat tudományával kapcsolatosan minden szükségeset megadott, a szakmai gyakorlat mellé az elméleti felkészültséget is segítette. Mint minden iskola, nekem ez széles betekintést adott a világba, számomra különösen az erdő-, a vadgazdálkodás, a mezőgazdaság tudományába.

Mindezt azért tette, hogy aztán az első adódó alkalommal vadászként szolgálhasson. Ez két év múlva be is következett, 1975-ben a Lenti Erdészet kerületvezető vadásza lett. Így lett a valamikori műszerészből felkészült vadász, amit környezete is elismert, hiszen egyebek között két alkalommal is megkapta az érdemes vadászok szép kitüntetését, a Nimród-emlékérmet. Vallja, hogy igazán értékes trófeát hordozó gímet csak a természetben, vagyis erdőben, mezőben lehet nevelni. Ő pedig sok ilyen szarvasnak segítette az életét, majd golyóéretten a terítékre hozását.

– Régóta kísérője vagyok annak az osztrák vendégnek, aki az általam megfigyelt bikát elejtette. A gím trófeája 13 kilós volt, aranyérmes. Életem legszebb, legértékesebb példánya a zajdai erdőben került terítékre. Ilyen ugyan több is volt, de csak hasonló. Az idei azért megközelítette.

Évtizedénél is több, hogy az erdészet megépítette a vaddisznós-kertet. Ezzel Tóth József nem csak a hatezer hektáros vadászterületnek lett a felelős vezetője, de kialakításának irányításától elkezdve a 328 hektáros vadaskert ellátásnak is. Lakóit példás rendben tartja, azokról télen és nyáron egyaránt gondoskodik. Dicsérik is ezért a munkáltató erdészet vezetői, akárcsak a vadászatot kedvelő vendégek. Most már én is tudom, hogy nem véletlenül szándékozott fogadást kötni a vadász, hogy területén pedig biztosan látok majd vaddisznókat, fényképezhetem is azokat. Valóban ez régebben megtörtént, a hófödte téli erdőben autónkat hamarosan körülfogták az erdőlakók, azokat tehát megörökíthettem.
Takarmánnyal szabályozni lehet a vad viselkedését, szoktatással elérhető a kívánt cél. Ez szinte mindig megtörténhet, de leginkább a téli hónapokban.

Kiterjedt területén számos jeles embert vadásztatott. Legtöbbször eredményesen, akik zsákmányukkal örömmel távoztak, szép emlékeket, jó tapasztalatokat őrizve a Lenti Erdészet által szervezett vadászatról. Az ő nevüket Tóth József rendre „elfelejtette", kilétüket csak a trófeák bírálói, azok értékének megállapítói tudják. Most is azt mondja a vadász, ez így helyes, ennek így kell lennie. A vendégek, legyenek külföldiek vagy hazaiak, nem szeretik, ha nevüket bárki megismeri. Ritka kivételtől eltekintve, ők anonimok.

- Bár mindig vonzó volt számomra a vadászat, mégis nagyon kevés trófeás vadat ejtettem. Inkább csak néhány érdekes selejt van az otthonomban. No, és az általam terítékre juttatott vadkan agyarak egészítik ki a gyűjteményemet. E trófeák együtt kielégítik a gyűjtőszenvedélyemet.
Megmondani nem tudja, hogy nyugdíjasként meddig éli odaadó lelkesedéssel megélt világát. Ameddig szükség lesz munkájára, addig biztosan. Mostani találkozásunk után például vadkárbecslésre sietett.

- Azt viszont biztosan tudom, hogy örökké nem tart a mostani állapot. Jó érzés, hogy még szükség van a munkámra, amíg tudom, szívesen is teljesítem a megbízatásokat. Amikor már fogytán lesz ez, majd akkor ismét veszek vagy három lovat. Korábban is voltak, azokat szekér netán szán elé fogva, gyakran vittem a vendégeket barkácsolni. A mostaniak más szerephez jutnak, munkára vagy lovaglásra egyaránt alkalmasaknak kell
lenniük. Én és fiaim egyaránt kedveljük a lovasportyákat, akkor majd az lesz az igazi kikapcsolódás.

Forrás: Zalaerdő