A felperes szolgáltató, ha a külföldi vadász a trófeát kiléptette az országból, a termékexportra figyelemmel 0 százalékos általános forgalmi adót (áfát) tüntetett fel szervezési ' díj, illetve exportmanipuláció címén; 25 százalékos áfával egyéb vadászati szolgáltatást, trófeabírálatot, állat-egészségügyi vizsgálati díjat jelölt; míg 12 százalékos áfával étkezést, szállást számlázott.

Az adóhatóság a felperesnél két évre szóló ellenőrzést végzett, ennek eredményeként bő 51 millió forint adókülönbözetet állapított mag. A vadászati szolgáltató hiába fellebbezett, a másodfokú adóhatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta. így került az ügy a megyei bíróság elé. Az adóhatóság a határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a külföldi vadászok részére vadászati szolgáltatást nyújtott és trófeaértékesítést is végzett, a trófeát azonban külön térítés nélkül adta a vadász tulajdonába, A felperes számlái nem tükrözték a tényleges gazdasági eseményt, mivel a szolgáltatást önállóan nem tüntette fel, csak trófeaértékesítést jelölt meg azokban. A trófeaértékesítésként feltüntetett összeg azonban nemcsak a trófeának, hanem a vadászati szolgáltatásnak az ellenértékét is tartalmazta. A felperes által számlázott szervezési díj csak a kiegészítő szolgáltatásoknak az ellenértéke és nem a teljes vadászati szolgáltatásé. A bizonylatok nem biztosítják a különböző kulcsú adók alapjának az elkülönítését, ezért az adóhatóság - a perben alperes - becslést alkalmazott. A becslési eljárás során az adóhatóság a felperes árjegyzékéből indult ki.

A felperes vadászati szolgáltató azzal érvelt, hogy számlái - a valóságnak megfelelően - elkülönítetten, az adóalap meg állapítására alkalmas módon tartalmazták a trófeaértékesítés és vadászati szolgáltatás ellenértékét. A trófeát nem térítés nélkül adta a külföldi vadász tulajdonába. Az általa számlázott szervezési díj a vadászati szolgáltatás teljes ellenértéke, ezért a becslés jogalap nélküli és annak az adóhatóság által alkalmazott módszere is téves.
A megyei bíróság új eljárásra kötelezte az adóhatóságot. Az volt a jogi" álláspontja, hogy a felperes vadászati szolgáltatást nyújtott, sikeres vadászat esetén termékértékesítést is végzett. Az új eljárásra előírta a felperes iratainak, bizonylatainak a szerződésekkel való egybevetését, annak tételes vizsgálatát, hogy a vadászati szolgáltatás mire terjed ki, milyen költséget jelent.

A jogerős megyei bírósági ítélet ellen mindkét fél felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. A legfőbb bírói fórumnak a felülvizsgálati eljárás során abban kellett döntenie, hogy a felperes bizonylatai a valós gazdasági eseményt tükrözik-e, alkalmasak voltak-e az adó alapjának megállapítására. Ennek eldöntéséhez azonban meg kellett határozni a vadászati szolgáltatás és termékértékesítés fogalmát, tartalmát. Állást kellett foglalni abban is, hogy a felperes által kiszámlázott szervezési díj azonos-e a vadászati szolgáltatással.
A felperes okirataiból (szerződés, lőjegyzék, árjegyzék, számlák) megállapítható, hogy a vadászati szolgáltatás körébe tartozóknak kezelte mindazt, amit a vadászati törvény és a KSH-besorolás is annak tekint. Ezt exportmanipuláció vagy szervezési díj címén teljeskörűen számlázta is. Téves tehát az az adóhatósági és elsőfokú bírósági jogi álláspont, amely szerint a felperes által számlázott szolgáltatás kiegészítő jellegű. Ezért a valós gazdasági eseményeknek megfelelő számlázást végzett a felperes.

A dokumentumokból megállapítható volt, hogy a felperes szolgáltató az árjegyzéke alapján fizetendő összeget rögzítette bizonylataiban a tróféaeladás ellenértékeként. Téves tehát az az adóhatósági és megyei bírósági jogi álláspont, amely szerint a felperes a trófeát térítés nélkül adta a külföldi vadászok tulajdonába.
Az adóbecslés jogalapja tehát nem állt fenn, a felperes eltérő adókulcsokkal szolgáltatásokra és termékértékesítésre bontott számlái a valóságnak megfelelően tartalmazták az ellenértékeket. Ezért a keresettel vitatott körben a megyei bíróság adóhatósági határozatokat hatályon kívül helyező döntése jogszerű, az új eljárásra kötelezés azonban szükségtelen, mivel a felperes terhére adókülönbözet nem állapítható meg - fejeződik be a Legfelsőbb Bíróság határozata.

AZ ELDÖNTENDŐ KÉRDÉSEK A KÖVETKEZŐK VOLTAK:
1. A FELPERES bizonylatai a valós gazdasági eseményt tükrözték-e?
2. ALKALMASAK VOLTAK-E az adó alapjának megállapítására?
Ml a vadászati szolgáltatás és termékértékesítés fogalma, tartalma?
3. A KISZÁMLÁZOTT szervezési díj azonos-e a vadászati szolgáltatással?

Forrás: Napi Gazdaság