Mínusz 15 fokot mutatott a hőmérő higanyszála szombaton reggel Kötegyánban, de a vadászat megszállottjait a farkasordító hideg sem tántorította el. De legalább attól nem kellett tartani, hogy a csizmára, bakancsra ragadna a sár a szántáson. Még a fény birkózott a sötétséggel szombaton kora reggel, amikor a határ menti zsáktelepülés felé vettem az irányt. Dobozt elhagyva két mezei nyúl gubbasztott az út szélén, csak a fényszóró csóvája zavarta meg nyugalmukat.

— Vadásztársak! Ma fácán körvadászatot rendezünk — tájékoztatta pontban fél nyolckor a hidegtől pirosló arcú, körben, hajadonfővel álló kötegyáni vadászokat Nemes János vadászmester. Az UAZ platóján méginkább foga volt a hidegnek, mire elértük az első kör helyszínét, az Őssy-tanya környékét már mindenki lekívánkozott a járműről. A traktor utánfutóján érkezettek sem voltak ezzel másképpen. Így jólesett kilépni Nagy István oldalán.

Aztán eldördültek az első lövések. Közben a nap is, igaz, hogy homályba burkolózva de valamelyest feljebb kúszott az égbolton. Sokkal melegebb nem lett, viszont a gyaloglás a csapat étvágyát meghozta, így a második kör, Durmán-zug után előkerültek a tarisznyák. Update egyes vagy vegetáriánus menüt azonban senki nem kínált. Javarészt kolbász, kenyér került elő a bakókból, csak desszertként jöhetett az alma, narancs, mandarin.

Mire a (volt) cukorgyár-ülepítő tavak környékét s a Kopolya-csatornát „megfogtuk” a fáradt madárként alant szálló nap újfent lefelé indult. A terítékkészítés után már jólesett a pörkölt s talán még jobban a vadászház melege.

Forrás: Beol