Véget ért a január közepétől tartó hideg időszak, a nappali fagyok kiengedtek, sőt az éjszakák és a hajnalok is meglehetősen enyhék. A pár centiméternyi havat sok helyről elvitte az eső és az olvadás, de azért az erdő vadjáról gondoskodni kell ilyenkor is! Az Ipoly Erdő Zrt. Szécsényi Erdészetének litkei üzemi vadászterületén jártunk utána annak, hogyan gondoskodnak a vaddisznókról, őzekről, gímszarvasokról és muflonokról. Azért is fontos ez ilyenkor, mert lehetnek még nagy hidegek ezen a télen, meg ilyenkor, a rettenetes sárban sokkal nehezebb megközelíteni a nagyvadetetőket,
mint akkor, amikor jó kopogós fagy segíti az erdei utakon közlekedőket. A részletekről Bódi Róbert kerületvezető erdész-vadásszal beszélgettünk, aki legelőször fotókat mutat arról, milyen különleges, Magyarországon eddig ismeretlen módszerrel is gondoskodnak a vadról.  

–Vadászterületünkön szigetszerűen előfordul a muflon, ezért olyan etetőt alakítottunk ki számukra, ami távol tartja a nekik szánt takarmánytól a vaddisznókat. Ez egy magasított, színpadszerű részből és a szemestakarmány elhelyezésére szolgáló ön-etetőből áll. Ennek az a lényege, hogy a vaddisznók nem mennek rá a dobogóra, a muflonokat azonban nem zavarja a magasítás, sőt szálas- vagy lédús takarmány is kihelyezhető számukra. Eddig ugyanis az volt a jellemző, hogy a muflonoknak szánt takarmányt felették és széttaposták a vaddisznók, mielőtt ezek a juhfélék egyáltalán ráakadtak volna... Ezt a magasított elhelyezést a szlovákiai Göbölkút közelében tanulmányozhattam egy muflonoskertben, köszönhetően a litkei terület osztrák bérlőjének. Ő, lévén vérbeli vadászember, nagy hangsúlyt fektet a vadgazdálkodásra is.
A téli takarmányozást nagyban segítik a területen fekvő vadföldjeink, ezek mozaikszerű-en helyezkednek el. Ezeken a táblákon egy olyan, különféle vetőmagkeverékeket használunk, amelyek egész évben adnak valamilyen takarmányt és akár három éven keresztül is teremnek. Az első évben pedig kaszálni is lehet a téli szálastakarmány biztosítására. Egyébként az a jellemző, hogy a szénát csak végső esetben, nagy és tartós hólepel esetén eszi meg a vad az etetőn, ha teheti, télen is inkább a földeken kaparja ki magának.

- Mennyi takarmányt eszik meg a vad a litkei területen?
- Kukoricát kétszáz mázsa körül, ezen kívül a vadföldekről betakarított szálastakarmány is kellő mennyiségben rendelkezésre áll. Az üzemi területen az erdő ápolását is igyekszünk úgy időzíteni, hogy a télből kifelé menet rügytáplálékhoz jusson a vad.
Ezzel nagymértékben elejét vesszük a csemeték lerágásával okozott erdei vadkárnak is.
Egyébként azt tapasztaljuk, hogy ezeket a rügyes ágakat szívesebben eszi a szarvas is,
az őz is, mint a szálastakarmányt.
- Lédús takarmányhoz is jut a vad?
– Kap, de jó silóhoz nehéz hozzájutni, ráadásul kisebb mennyiségben nem is érdemes kihelyezni, mert könnyen kiszárad.
– A vadállomány minőségén is meglátszik a téli gondoskodás?
- Mindenképpen, hiszen pár éve itt esett a megyei rekord őzbak, tavaly is voltak ötszáz gramm feletti trófeák. A gímszarvasállományból is a legtöbbet sikerül kihozni az élőhelyi és a genetikai adottságokhoz képest. Ehhez persze az is kell, hogy az ember türelemmel legyen, és amikor még nincs fejlődése csúcspontján a vad, akkor várjon vele egy évet!

Forrás: Nógrád Megyei Hírlap