Aki a Nyírerdő Zrt. Guthi Erdészetének telephelyét megilletődöttség nélkül végig tudja járni, az igencsak elvetemült aszfaltkoptató lehet! Merthogy van itt istálló, tucatnyi gyönyörű, sárga gidránnal és magyar félvérrel, külön szín a kocsiknak, hintóknak, szánoknak, mindezek mellé, ahogyan a fogatok működtetése megkívánja, kovács- és szíjjártóműhely is. Amint megtudtuk, egy fogat fenntartása többe kerül, mint egy terepjáróé, de a hintóval vagy a szánnal való barkácsolás hangulatát a vadászvendégek olyan sokra tartják, hogy a kiadások azért csak megtérülnek valahol. A zöldre festett szénatárolók egy kúria udvarán is megtennék kerti pavilonnak, akárcsak a faszénraktár, vagy a fűrészáru elhelyezésére szolgáló szín. Aztán ott vannak a szolgálati lakások: egységes a stílus, még a kukoricagórék és a melléképületek is azonos terv szerint épültek egykor. Maga az erdészet valóságos kastély, az irodák felett konferenciateremmel, a torony teraszán kilátóval és a tetőtérben még négy vendégszobával – a híres Zöldház, vagy a Kisvadászház zsúfoltsága esetén itt is megszállhatnak nyolcan. Áll a telepen egy háromszáz éves kocsányos tölgy is, közelében kopjafa emlékeztet az elmúlt századok guthi szakembereire. Ezek csak a főbb külsőségek, s amikor reggel patacsattogásra ébred az ember, valóban olyan, mintha visszament volna az időben, ha nem is száz évet, de legalább pár évtizedet...  Emellett a kiváló trófeát felrakó dámállományt – a világranglista első húsz helyezettje között hat guthi bika van, közöttük a két első is – még csak nem is említettük!

Az Országos Erdészeti Egyesület Vadgazdálkodási Szakosztálya őszi ülését ez évben a Nyírerdő Zrt. Guthi Erdészeti Igazgatóságánál tartotta. A házigazda, Bartucz Péter igazgató fogadta a vendégeket és mutatta be a világhírű vadászterületet. Szólt Guth történetéről, az itt földeket kapó, német eredetű Guth-Keled nemzetségről, a középkori faluról, a zárványterületként birtokot szerző Debrecen erdőgazdálkodásáról.
– A vadászterület 13 ezer hektár, nagy előnye, hogy az erdészházakon kívül alig akad lakott hely. A régi, sok százas tanyavilág eltűnt, ma már csak négy-öt házban élnek – mondta Bartucz Péter. – A terület központi részét egy ötezer hektáros állami tulajdonú erdőtömb alkotja. Jelentős a magántulajdon aránya, de mezőgazdasági terület alig van. Az adottságokat jól jellemzi, hogy a leghosszabb nyiladék, ami sehol nem jön ki az erdőből, 14 kilométer hosszú!
Bár a fő téma a vadgazdálkodás volt, nem lehetett megkerülni az erdőművelés kérdéseit sem. A vidékre az 1800-as évek közepén hozták be az akácot, a Nyírség e meghatározó fafaját – az itteni állomány, a hosszú, egyenes törzset növesztő árboc akác nem csak a Nyírség kincse lett, hanem még az őshazát jelentő USA tudósai is felhasználták saját állományuk nemesítésére. Az akác mellett a kocsányos tölgy a másik fő fafaj, de másnap a területbejáráson láthatott az ember a bükktől a nyírig, a vöröstölgytől a nyugati ostorfáig, az erdei fenyőtől a fekete dióig, a vörösfenyőtől a szürkenyárig szinte mindent, ami csak ezen az éghajlati övön megél...
Bartucz Péter elmondta, hogy régen Guth jellemzően apróvadas terület volt, a mezei nyúl, a fácán és a fogoly mellett egy kevés őz képezte a vadállományt. A XIX. századig előfordult a farkas és a kajtatóebekkel vadászott nyírfajd is – utóbbiról még szó lesz.

– A második világháború után Guth szabad vadászterület lett, 1957-től pedig tízezer hektáros üzemi vadászterület. A ma fő vadfajt jelentő dám telepítése az 1970-es évek elején kezdődött, az első öt kiló feletti trófeát viselő bika a '80-as évek elején került puskavégre. Jelenleg ezer darabos törzsállomány él a területen, ebből az éves teríték 300 darab körül alakul. Ebből 100–120 bika, aminek kétharmada lapátos, egyharmada pedig nyársas és kanalas.
Bartucz Péter a selejtezés fő irányelveként említette, hogy a bikaborjakat egyáltalán nem lövik, hanem megvárják az első vagy a második agancsát: ebben a korban a dám jól selejtezhető, de az idősebb bikák korbecslése már nehéz.
– Tudományos alapja kevés volt ennek az elvnek, viszont következesen így gazdálkodunk. Nálunk tízből nyolc bika már visszarak, amikor puskavégre kerül. Ekkorra bekeskenyedik a lapát, de a szárméretnek köszönhetően a súly nem csökken, sőt, akár még nőhet is az előző évihez képest. Azt tartjuk, hogy inkább emiatt veszítsünk pontot a trófeabírálaton... Aztán az előbb említett tíz golyóérett bika közül kettő nem veszít sem a szárhosszból, sem a vastagságból. Ezek lesznek a legjobb trófeáink!

A többi vadfajról elmondta, hogy 300–350 gím is él a területen, a dámhoz hasonló elvek szerint selejtezik őket. Az állomány jelentős része a kárpáti vérvonalból való, a szárhossz 120–130 centiméteres, viszont nem ritka az ötágú korona sem. Eddig évi öt-hat gímbika és 15-20 tarvad került terítékre, ez a mennyiség néhány év múlva terveik szerint nőni fog.
Guthon a disznóállomány is jó, a szabad terület mellett két kert is várja a vadászvendégeket. Őz főleg az erdőtömb körüli mezőgazdasági területeken él, estek már 400–500 grammos trófeát viselő bakok is, de a gyengébb minőség a jellemző.
Előfordul a róka, a nyest, a nyuszt, a görény, a menyét, a hermelin. Az utolsó farkast 1995-ben lőtték.
– Guth jó szalonkázó hely volt, hogy a múltról is beszéljünk – említette sokunk szívfájdalmát Bartucz Péter.
Az ismertetőt rögtönzött trófeabemutató követte, amelyen kiderült: a 2008-ban november elejéig elejtett 46 guthi bika közül öt bronz-, öt ezüst-, 28 pedig aranyérmes lett, úgy, hogy a jövőre is gondolva jó pár öt kiló körüli trófeát viselő bikát is meghagytak! A lapátosok 90 százaléka barcogásban kerül terítékre, egyfajta kultuszt teremtve ezzel a guthi vadászatnak: a bikát ugyanis bőgésben, barcogásban kell elejteni!
Láthattunk két agyarpárt is, egyik 26,2, a másik 24,3 centiméres – Guthon a kanoknak is hagynak időt az öregedésre.
Az állami erdőterületekhez hasonlóan a Guthi Erdészeti Igazgatóság tíz erdészkerület vezetője ellátja a hivatásos vadász feladatkörét is.

A telep megtekintése során Bartucz Péter elmondta, hogy a tervek között szerepel egy erdészeti skanzen kialakítása is.
A program az erdészet konferenciatermében filmvetítésekkel folytatódott – ezek témája mi más is lehetett volna, mint az akác és a dám.
Az esti program első előadójaként Pintér István, az FVM Természeti Erőforrások Főosztályának helyettes vezetője adott tájékoztatást a vadászati törvény módosítása során várható változásokról. A fontosabbak között említette, hogy a törvény hatálya az állatkertben tartott vadat kivéve a jövőben ki fog terjedni mindenre, így a vadaskerti és a vadasparki állományokra is. Szintén a jelentősebb változások közé sorolható, hogy a földtulajdonosok vadászati közössége vitás ügyeiben a jövőben önállóan perelhet és perelhető is lesz, ugyanakkor kötelezettségeket vállalhat, jogokat és képviseletet szerezhet.
Előadásában szó esett a különleges rendeltetésű vadászterületek 2010 utáni egyben tartásának kérdéseiről – ez biztosítottnak tűnik – a haszonbérletekről, az uniós vadvédelmi irányelveknek való megfelelésről, illetve az ettől való eltérés lehetőségéről. Az elmondottak alapján a tavaszi szalonkavadászat körül kialakult helyzet aligha változik majd - bár, mint vadászidénnyel nem rendelkező vadfajra, még kedves hosszúcsőrű madarunkra is állapíthatnak meg vadászati időszakot...

Kondor Endre, az Ipoly Erdő Zrt. vadászati tanácsadójának témafelvető kérdéseire válaszolva a trófeabírálatról elmondta, hogy ez jobbára a közép-európai, német eredetű vadászati kultúrkörre jellemző, fenntartása pedig kívánatos, a CIC sem akarja azt megszüntetni. A korosztályok azonban kedvezőtlenül alakulnak a szankciók eltörlése miatt. A jó példák között említette viszont a Dél-Dunántúlt, ahol – a főosztályvezető-helyettes közlése szerint – a trófeák kétharmada érmes.
– Ez persze nem jelenti azt, hogy nem fiatalodik az állomány – figyelmeztetett Pintér István. – Ha a kilövés az állomány korszerkezetére kedvezőtlenül hat, akkor bírság is kiszabható!
Előadása után Szendrei László, a Nyírerdő Zrt. vadgazdálkodási szakreferense adott részletes tájékoztatást a cégről. 2007. március 1-e után az ömbölyi vadászterületet elvesztették, helyette azonban sikerült megszerezniük a bagamérit, így változatlanul négy vadgazdálkodási egységet működtetnek. Az összesen 22.739 hektárnyi vadászterület 52 százaléka, 11.728 hektár van állami tulajdonban.
A vadállományról szólva elmondta, hogy a kárpáti vérvonalat képviselő gímszarvassal komoly terveik vannak, az állományt növelni szeretnék.

Ami a vadföld-gazdálkodást illeti, 2007–2008-ban 332 hektárt műveltek, a zömét Guthon. Ugyanebben az időszakban 482 tonna szemes, 20 tonna szálas és 323 tonna lédús takarmányt etettek fel.
– A vadgazdálkodás bevételei valamivel a költségek felett vannak – mondta Szendrei László. – A cég vadaskertjeiben intenzív vadásztatás folyik, ezek összesen 1751 hektáron fekszenek és két új kialakításába is belekezdtünk. A lónyai kert és vadászház különösen jó helyen van, az unió és Ukrajna határán. Ami a vadászvendégeket illeti, kelet felé kell tekintenünk! Ugyancsak híres a guthi Kisvadászház és a Zöldház.
Az oktatás és kutatás helyzetéről elmondta, hogy Debreceni Egyetemmel és az erdészeti szakiskolákkal is gyümölcsöző együttműködést alakítottak ki az elmúlt években, Kaknics Lajos vezérigazgató és Bartucz Péter címzetes egyetemi docensként segíti a kutatómunkát, amiből persze a hallgatók is kiveszik részüket.

Dr. Juhász Lajos a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-tudományi Kar, Természetvédelmi, Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője a Nyírerdő Zrt. nyírfajd visszatelepítési programjáról adott részletes tájékoztatást: Magyarországon egyedülálló kezdeményezést vállalt fel ezzel a cég.
Az európai állományról elmondta, hogy a 30–50 ezer párból álló skandináv és a 28 ezres osztrák a legjelentősebb, a szlovák 500–600, a román 200–300, az ukrán pedig 2500 pár körül lehet. A faj elterjedése Magyarországra sehol nem húzódik át. Az élőhelyekről elmondta, hogy a magashegyi és a középhegységi területek mellett a síksági lápvidékeken is kielégíti a nyírfajd igényeit. Szólt a faj hazai elterjedéséről: a XIX. századig a Bükk, a Mátra, a Zemplén, a Karancs-Medves, a Kőszegi-hegység, Vas megye és a Nyírség tartozott ide. Az utolsó megfigyelés 1966-ból a Bükk-fennsíkról származik. Az eddigi telepítési kísérletek – Gödöllőn 1889-ben és 1891-ben, Sopronban 1927-ben, Lábodon 1977-ben – nem vezettek eredményre. Lengyel-, Cseh- és Németországban, Ausztriában és Skandináviában a meglévő állományt azonban rendszeresen dúsítják nevelt egyedekkel.

– A nyírfajdprogram célja ezen őshonos madárfaj önfenntartó állományának létrehozása a Nyírség természetközeli élőhelyein – mondta dr. Juhász Lajos. – Az előttünk álló feladatok közé tartozik a megfelelő genetikai adottságokkal rendelkező és létszámú tenyészállomány létrehozása, a repatriálásra alkalmas élőhelyek feltárása, a támogatások, pályázati források felderítése és nem utolsó sorban a nyírfajdprogram megismertetése a nagyközönséggel. Utóbbihoz kapcsolódva megterveztünk már egy bemutató-állomást is.
A technológiáról szólva elmondta, hogy a madarakat zárt volierekben tenyésztik. A lábazatot egy méter mélyre a földbe süllyesztik, hogy a fertőzéseket terjesztő rágcsálók ne juthassanak be, a lábazat felső részén visszahajló lemezpárkány a szőrmés ragadozókat is akadályozza. A halápi erdészetnél elhelyezett nyírfajdokat foncsorozott ajtókon keresztül figyelheti meg az ember, a madár viszont felnőhet anélkül, hogy gondozóját látná. Az első példányok 2005-ben érkeztek: oroszországi eredetű nyírfajdokat hoztak be Németországból. Ez azért is kedvező, mert ezek ősei síksági láperdőkben éltek. Az állomány 2008-ra 128 egyedre gyarapodott, ebből 111 behozott, 17 pedig már saját tenyésztésből származik. Az 57 kakasra 71 tyúk jut – az ivararány a természetben 1:2-höz, vagy 1:3-hoz.
A madarak táplálkozása változatos, a magkeverékek mellett szerepel benne reszelt alma és répa, de még pulyka nevelőtáp is a fiatalok esetében. 2008-ban a nyírségi nyírfajdok 204 tojást raktak, amiből 47 kelt ki – gépet és japán tyúkokat használnak erre a célra, mert a fajdfélék nehezen kotlanak fogságban. A csibék közül 11 nőtt fel, szemben a 2007-es hattal.
Az élőhelyi igényekről elmondta, hogy a tölgy-kőris-szil ligeterdők, gyöngyvirágos tölgyesek, nyír- és égerlápok többfelé fennmaradtak, az öreg erdők és a fiatalosok mozaikosan helyezkednek el, tehát kedvező életfeltételeket jelentenek. A nyírfajd a vizet is szereti, a területen az úgynevezett nyírvizek mélyedésekben vagy volt folyómedrek helyén jönnek a felszínre. Az őszi-téli táplálkozásban a kedvenc kökény mellett a fagyal, a galagonya, a fekete bodza termése jelentős. A vidéken tájidegen sajmeggy az eredeti élőhelyeken fontos vörös- és feketeáfonyát helyettesíti. Ott, ahol a nyírfajd megtelepszik, a vadászatot és az erdőgazdálkodást persze korlátozni kell.
A faj fő predátoraként említette a héját, ami a kifejlett egyedeket is elfoghatja, a fészekaljakra pedig a vaddisznók, a rókák és a hollók jelentenek veszélyt.
– Ha a tenyésztés sikeres lesz, az első egyedek kibocsátása 2010-re várható. Reméljük, láthatunk még a szabad természetben dürgő nyírfajdkakast! – zárta előadását dr. Juhász Lajos.
Dr. Hőnich Miklós állatorvos a vadegészségügy időszerű kérdéseiről tartott előadást, majd Kaknics Lajos, a Nyírerdő Zrt. vezérigazgatója és helyettese, Fekete György mutatta be a társaság erdőgazdálkodását.

Másnap a terepi programmal folytatódott a látogatás, amelynek során a vendégek fogatokkal keresték fel az 1991-ben és 2006-ban világrekord dámbikák elejtésének kopjafával jelölt színhelyét. Bizonyára az is világrekord, hogy a vendégek mindkettőt Baráth Béla kerületvezető erdész-vadász kíséretében ejtették el. A helyszínen így ő emlékezett vissza a 17 évvel ezelőtt történtekre, majd a vadgazdálkodási szakosztály emléktáblájával is ellátott kopjafánál a korábbi elnök, Kondor Endre idézte fel a korábbi látogatását.
A jelenleg is élő világrekord elejtési helyét jelölő kopjafa egy vadkörtefa mellett, vadföldön áll. Amint Bartucz Péter elmondta, 2006-ban a szerencsének is köszönhető, hogy sikerült a szemmel láthatóan beteg vadat meglövetni: a bika jobb első lába törött volt, amiből ugyan kigyógyulhatott volna, de akkor a következő évben már nem rak fel világrekord lapátot...
Erre a kopjafára is felkerült a vadgazdálkodási szakosztály emléktáblája.
Ezután egy szép fekvésű erdőrészben a vendégek és a házigazdák közösen emlékeztek meg a 39 évesen elhunyt Géber Miklós erdészről. Amint Bartucz Péter mondta, kiváló munkatársuk tragikusan korán hunyt el, de teljes életművet alkotott. November 5-től az általa tájesztétikai szempontból ültetett platánfasor ezért a Géber-allé nevet viseli.
A terepi program az egyik nyírfajd-volier meglátogatásával ért véget.
A remekül szervezett, tartalmas rendezvény számos új ismeretet, kiváló konzultációs lehetőséget adott a résztvevőknek, bemutatva a házigazdák világszínvonalú felkészültségét.

Forrás: ForestPress