Hat nappal az eltűnése után találták meg a bátai Szabó János holttestét a falut övező erdőben. Felsőteste néhol a csontjáig összeégve, keze vadak által összerágva, szeme madarak által kicsipegetve, bőre sörétes golyók által lyuggatva. A nyomozók szerint orvvadász végezhetett vele, ám hogy kicsoda, azt azóta is csak találgatják a Tolna megyei faluban. A nyom a Disznólegelő felé vezetett. Valójában nem is legelő ez, hanem telepített nemes nyárerdő a Tolna megyei Báta határában, a Holt-Duna partjának közelében.
Az idevezető keskeny csapást követte Feth Attila juhász 2004. november 24-én.
Falubelijét, Szabó Jánost kereste, akiről akkor már hatodik napja semmiféle hírt nem lehetett hallani. Nem, nem volt őneki Szabó senkije, csak feltűnt, hogy amíg korábban mindennap az utcán csellengett, addig most mintha a föld nyelte volna el. Még csak barátjának sem mondhatta, legfeljebb ismerősének, aki néha megjavított nála egy-két szerszámot, megélezett ezt-azt. Mert Szabó János értett mindenhez, afféle ezermester hírében állt. Lakatos volt tán a végzettsége, ám ezt sem tudta senki pontosan a faluban, hiszen csak néhány éve költözött ide Nagykozárról az élettársához, Kovács Juliannához.
Persze hogy nála kopogott be először a juhász.

- Jánost keresi? - emelte a hangját az asszony. - Nem tudom, merre kószál, de jobb is, ha nem kerül a szemem elé az a jómadár! Ahelyett, hogy a ház körül serénykedne, megint beivott. Összekaptunk, ő meg fogta magát, aztán becsukta maga mögött a kaput. Na de, csalánba nem csap a ménkű, majdcsak előkerül - hadarta egy szuszra. -Ment ő már el máskor is.
- Jó-jó, de ennyi időre?
Az asszony elgondolkodott egy pillanatra.
Na, ez igaz, lehet, hogy haza kellett volna már jönnie.
Nem kellene bejelentenie az eltűnését a rendőrségen?
Amíg ezen gondolkodott az asszony, Feth Attila tovább érdeklődött Szabó János cimboráinál. Egyikük látta is, amint tolta a kerékpárját a Duna felé - egy nappal azután, hogy Kovács Juliannától lelépett.
Kezdett összeállni a kép Feth Attila fejében. Hiszen ugyanaznap látta Szabót a lánya, Betti is, a reggeli órákban. A boltban vásároltak, a férfi még udvariasan maga elé is engedte a fruskát, mondván, hogy ő úgyis ráér: csupán egy kétdecis kevert szeszes italt vásárolt.

A juhász tehát hűségesen követte a nyomokat a Disznólegelő felé, ám azoknak egyszer csak vége szakadt. Volt - nincs. A férfi körülnézett, ám hiába: semmit sem látott.
- Az ufók csak nem vihették magukkal - morfondírozott magában.
Visszafordult, be a faluba, egyenesen a helyi körzeti megbízotthoz. Most már együtt érkeztek a helyre, s hozták magukkal Szabó János cimboráját is. Azt, aki látta errefelé kószálni a férfit. Csatárláncba álltak, úgy ötven méterre egymástól.
S valóban, többen többre mentek. A kerékpárt ugyan nem találták meg, ám Szabó Jánost igen. Egy fa tövében feküdt. Felsőtestének nagy része összeégve, néhol a bordái is látszottak, de még a fa is megperzselődött mögötte. Amúgy pedig a bal kezéről már lerágták a húst a vadak, szemét pedig a madarak csipegették ki.
Mellette a földön egy üres kétdecis üveg, rajta a felirat: Kevert szeszes ital.
- Elköltözött már Juli néni innen, évekkel ezelőtt - válaszolja érdeklődésemre Bajer József - a testvéréhez, valahová Békésbe, ha jól tudom, mi meg megvettük a házát.
A Fő utca 295. előtt állok, ott, ahol valamikor Szabó János lakott.
- De jöjjön be nyugodtan, ha már ennyit utazott - nyitja a kaput a fiatalember.
Szabó Jánosra azonban nem sok szót veszteget, minduntalan saját történetével traktál, avval, hogy az anyját miként szúrta le az apja, amikor mindketten beittak.

Szabó Jánost is ismerte? - kérdezek rá, amikor kibeszélte magát.
– Ismertem, hogyne. Nagyon rendes ember volt, el nem tudom képzelni, kinek állhatott útjában.
Mert Szabó Jánosról a boncoláskor derült ki, hogy gyilkosság áldozata lett: testéből sörétek garmadáját szedték ki. Az égés pedig valószínűleg az öngyújtójából szivárgó benzintől származhatott, az kaphatott lángra, amikor a lövés érte.
Kinek állt Szabó János az útjában? Ezt kérdezték a nyomozók is. Kinek? Az egyik szál éppen Kovács Julianna - és Berta Mihály felé vezetett. Berta Mihály amolyan fickós ember hírében állt a faluban, olyanéban, aki szerette a menyecskéket. Kovács Juliannát is látták a kocsijában, jóllehet mindketten állították, hogy éppen csak látásból ismerik egymást. Egy állítás, egy tagadás, az igazság eldöntését a nyomozók a hazugságvizsgáló gépre bízták - amely végül őket igazolta.
- Annyira rendes ember volt - ismételgeti Bajer József. – Talán gombászni ment, aztán véletlenül meg találták lőni - mélázik még a történteken.
Nemigen terem gomba a Disznólegelőn már november vége felé - hárítja el a találgatást Feth Attila.
Váratlanul állítok be a juhászhoz, ám ő éppen csak eligazítja a favágó munkásait az udvarán, s már ül is le beszélgetni. Érezhetően szívesen taglalja az eseményeket.   
- Ám azt én is úgy gondolom, hogy nem szándékosan lőtték meg. Legalábbis előszörre biztosan nem.
Szabó Jánost ugyanis két lövés érte. Az elsőt úgy húsz méterről engedték el. Már ez is halálos lett volna, állapította meg az orvosszakértő, ám gyilkosa biztosra akart menni, ezért két méterről ráduplázott.
- Ha véletlenül lőtték meg, akkor talán vadászbalesetről lehet szó? - kérdezek rá.
- Minden bizonnyal - erősíti a találgatásom Feth Attila.
Abban az időben azonban senki sem jegyeztetett vadászatot arra a részre, ezért orvvadászok jöhetnek számításba. Igen ám, de a Disznólegelő nagyvadas terület, ahová golyós puskával érdemes menni.
Szabó Jánosban viszont söréteket találtak.
Így került a nyomozók látókörébe Unyi László mezőőr, aki sörétes puskával járta a környéket. Ő maga nem is cáfolta, hogy néha bizony a tilosban járt, s meglőtt egy-két vadat is - ám hogy Szabó János halálához köze volna, azt határozottan tagadta.

Mi sem könnyebb, mint ezt eldönteni, vélem, hiszen elég megvizsgálni a puskáját.
- Sajnos ez nem így van - tanulom a fegyverszakértést Acsádi Zoltán alezredestől Szekszárdon, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságon. - A sörétek nem árulják el a gazdájukat. Ehhez a hüvelyre is szükség volna, ami azonban sohasem került elő.
Unyi Lászlót végül elengedték, a nyomozást pedig a következő év július 26-án a megyei főügyész vádemelési javaslat nélkül lezárta.
A történet azonban azóta is élénken foglalkoztatja a bátaiakat. A faluban tudják, hogy nem az állásából elbocsátott mezőőr az egyetlen, aki orvvadászott a határban, még ha a rendőrség elsősorban az ő bűnösségét vizsgálta is.
- Szabó János gyilkosa most is köztünk él... - állítja meggyőződéssel Feth Attila.

Nem megrögzött bűnöző
Viszonylag ritkák a vadászbalesetekből eredő gyilkosságok, s a bátai eseten kívül valamennyit sikerült is felderíteni, tudtuk meg szakértőnktől, Kovács Lajos rendőr ezredestől. Mert hogy Bátán orvvadász eltévedt lövése végezhetett Szabó Jánossal, az ugyancsak valószínűsíthető. Mármint ami az első lövést illeti. Kétszer azonban nincs véletlen lövés: a tettes felismerhette, hogy mit tett, s megrettent a következményektől. Lehetséges, hogy az áldozat az első lövést követően nem halt meg azonnal, talán szót is váltott az orvvadásszal, aki el akarta kerülni, hogy az esetleg engedély nélküli, sőt szakszerűtlen, emberéletet követelő fegyverhasználatára fény derüljön. Ezért ereszthetett - immár közvetlen közelről - még egy lövést az áldozatába.
A rapsicok általában nem egyedül járnak, hiszen a meglőtt állatot egy ember nehezen tudná magával vinni, Ezért valószínűsíthető, hogy Bátán nem csak a tettes tudja, ki ölte meg Szabó Jánost. Ha pedig így van, akkor lehetséges, hogy - mert például megromlik a viszonya a tettessel - titkát előbb-utóbb megosztja a nyomozókkal. Az sem elképzelhetetlen, hogy maga a gyilkos nem bírja elviselni tettének súlyát - hacsak nem megrögzött bűnöző az illető. Mindenesetre esetleg érdemes a környék közismert orvvadászainak az alibijét, mobilhívásait ismét elemezni. Az így szerzett értesülés végül elvezethet Szabó János gyilkosához.

Forrás: Szabad Föld