A természetes vízivadvadászatnak számos formája van. Ezek közül az egyik legmozgalmasabb, legizgalmasabb a hideg, téli időszakban, a még be nem fagyott folyóvízen összehúzódott récékre folytatott egyéni vadászat. Ezért különösen örültem egyik barátom meghívásának, amely a Szigetközi Vadásztársaság Mosoni-Duna-szakaszára szólt. Az időjárás kedvező volt és a folyóvízen nagy számban összegyűlt tőkés récéről érkeztek a hírek. Ennek a sportos vadászati módnak elengedhetetlen hozzátartozója a meleg, az időjárás viszontagságait, esőt, szelet álló, de kényelmes ruházat, mivel a nagyobb távolságokat gyalogszerrel teszi meg ilyenkor a vadászember. Technikai segítséget csak a teríték begyűjtéséhez kellett igénybe vennünk önfeláldozó csónakos barátunk jóvoltából, aki bennünket távolról követve vállalt fontos szerepet a vízbe, illetve a túlpartra esett madarak begyűjtésében. Ilyen zord időjárásban (röpködtek a mínuszok) vadászkutyát nem ajánlott használni, mert azt szegény négylábú társunk megsínylené. A vadászat hosszabb gyaloglásokból, rövid cserkelésekből és leállásokból tevődik össze.

A parton egymástól messze álló vadászok óvatosan közelítik meg a vizet, úgy, hogy lehetőség szerint közel azonos időpontban érkezzenek a partra. Így a felrepülő madarakat – mivel azok egy rövid szakaszon még általában a folyót követik – ha nekünk nem is, de valamelyik szomszédos leálló vadásznak sikerülhet lőtávon belül megpillantani. Általában a récék hangosan „beszélgetnek" a vízen, így hallani lehet, hol tartózkodnak, de a hang irányába érkező vadász gyakran csak a hűlt helyüket találja, mivel a figyelmes madarak a legkisebb mozgásra is „megúsznak". A folyón a több ezer tőkés réce mellett kisebb csapatokban csörgő récét, szárcsákat, kis vöcsköt, egy helyen kis bukót és számos hattyút, kormoránt láttunk. Az utánunk érkező csónak elől felreppenő kormoránok sietve szabadultak a halászat eredményétől, a méreten aluli csukákat, egy ízben leső harcsát is a víz felszínére öklendezve. A vízivadvadászat során elengedhetetlen a pontos fajismeret, hiszen lövést csak a biztosan felismert, vadászható fajokra adhatunk le, ezen a napon tőkés réce, csörgő réce és szárcsa került a terítékre. A fárasztó menetelés után jólesett a meleg tea és a házi elemózsia. A nap végén kipirulva, átfagyva, de egy szép vadászat emlékével gazdagodva került sor az immár közös teríték elkészítésére.

Forrás: KO