Fűteni márpedig kell, ez az alaphelyzet. De mit lehet tenni, ha a fásházban pénz híján nem áll glédában a kályhára való? Nos, sokan a legolcsóbb megoldást választják, fűrészt, fejszét ragadnak, s megcélozzák a közeli kiserdőt, bozótost.

Az eredmény letarolt fákban, lecsupaszított bokrokban mutatkozik meg. Bizony kevés az olyan növény, aminek legalább egy ága ne hiányozna.
- Tudom-e hogy nem szabad? Persze, de inkább fagyjunk meg?! - vágott vissza Bogdán Rozália, aki nem is oly rég testközelből szembesült azzal, hogy más területén nem törvényes a favágás, s az ágak begyűjtése. Nyárfát vittek el az erdőből, a dolog vége feljelentés lett. - Mit tudtam én kié az a föld?! Jöttek a rendőrök, mehettem a bíróságra, de csak figyelmeztetést kaptam, papírom is van róla - tette hozzá, nem tagadva, azóta is kijárnak, de csak a zalaszentgróti, Gyár utcai házukkal szembeni bozótosba. Más lehetőség nincs, az árokpartokon, a lakóépületek mögött lévő halastó partján ugyanis megszűnt a vágási lehetőség.
A tóparton ugyanis jócskán elfogytak a fák, másrészt a terület gazdája megelégelte a helyzetet.
- Oda nem megyünk, mert nem akarjuk ám, hogy seggbe lőjenek bennünket - tette hozzá, utalva arra, hogy a területet már őrzik. - A szemközti kis erdő az egyetlen lehetőség, oda járok...
E gyakorlattal nincs egyedül, az egykori téglagyári házak lakói közül meglehetősen sokan választják a tűzifa beszerzés eme egyszerű módját. Miközben bokáig süllyedünk a szántóföld sarában, mesélik, hogy a hidegebb időkben akár naponta háromszor-négyszer is kiugranak egy-két ágért.

- Öt gyerekem van, nyolcan lakunk a házban, csak nem fagyhatunk meg. Pénzem nincs, venni nem tudok fát, meleg azonban kell. Más megoldás nincs, itt van a senki földjén ez a kis elhanyagolt erdő, ahová évek óta kijárunk - folytatta, miközben a férfiak fűrésszel nekiestek egy termetes bokornak. - Ha nincsenek itthon a férfiak, a nők is kijönnek ám fáért.

Sőt a gyerekek is, akik megtanulták, melyik fajta legjobb a kályhára.
- Hát az agáca - adott számot tudásáról a tíz év alatti fiú. - Az jobban és tovább ég, mint a bodza. De ha más nincs, az is jó ám! Mindegy, csak adjon meleget. Nagy fákat különben nem tudunk kivágni, inkább csak az ágakat visszük el. Azokat könnyebb aprítani is.

Nem számít, hogy a frissen vágott fa vizes, azt mondják, meleget akkor is ad. Márpedig a lényeg az.
- Szívesen megvenném én is a rendes tűzifát, de mondja meg, miből?! Rákényszerülünk a vágásra! - mondta néhány ágfával a vállán visszafelé baktatva Kalányos Erzsébet. - Évekkel ezelőtt, amikor még megvolt a régi szeméttelep, jobb volt a helyzet. Ott összeszedtük a fadarabokat, meg rengeteg raklap volt. Olyan sok, hogy majdnem a teljes téli tüzelőt be tudtuk gyűjteni. Aztán se telep, se fa! Maradt a kiserdő, ami ha nem lenne, biztos megfagynánk.

Vajda László, megyei kisebbségi tanácsnok azt mondja, szerinte az élethelyzetek ismerete nélkül nem szabad elítélni a nem magántulajdonú területeken tevékenykedő illegális favágókat, hiszen cselekedetük egyértelműen kényszerből, az élet fenntartásából fakad.

- Az illetékeseknek segítenie kellene a rászorulókon, ez lenne a megoldás, mondta, hozzáfűzve: kezdeményezésére a város szociális bizottsága nemrég félmillió forint értékben vásárolt és adományozott tűzifát a rászoruló családoknak. - Ez csak tűzoltásra volt elegendő, hiszen egy-egy család mindössze egy köbmétert kapott. Javasolni fogom, hogy a bizottság a jövőben nagyobb keretet használhasson fel e célra. Jó intézkedés lenne az is, ha önkormányzati területeken összeszedhetnék az ágfát. Ezzel enyhítenének a tűzifa problémákon, s egyben az erdőket is rendeznék. Hogy akkor is vágják-e majd a fát illegálisan? Igen, biztosan. Ez nem helyi és megyei jelenség, hanem országos, s ahogy nehezül az élet, egyre inkább gyakoribbá, tendenciává válik. A rászorulók önmaguk nem tudják megoldani a téli tüzeléssel kapcsolatos, már-már kilátástalan nehézségeket.

Tehetetlenek az erdőtulajdonosok, egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudják megvédeni erdeiket az illegális betolakodóktól.

Kulcsár Attila, aki fakitermeléssel foglalkozik, s egyben a sümegcsehi polgárőrség oszlopos tagja, azt mondja, az erdészeti részeket levédték sorompókkal, a kisebb magánerdők azonban ki vannak téve az illegális vágás veszélyének.

- Különbséget kell tenni azok között, akik a napi tüzelőt szedik, vágják, illetve akik nagy tételben lopják a fát - hangsúlyozta. - Van, aki csak az ágfát viszi, de akadnak, akik lusták vágni, s az erdőben szállításra összerakott határt dézsmálják meg. Polgárőrként jelentettük már több esetet. Sok mindent azonban nem lehetett kezdeni az érintett személyekkel, mivel az eltulajdonított fa értéke nem érte el a büntetési határt. Szerencsére felénk nem harapózott el az ilyesfajta falopás.

Megerősítette ezt Németi László, a sümegcsehi erdőbirtokossági elnök is.
- Mindenki figyel a saját tulajdonára, mostanában ez fontos - mondta.
Azt már a batyki Perom Rezső mesélte, hogy az ő erdejében is akadtak már illegális favágók.

- A hét hektár területű erdő nincs messze az úttól, a távolság mindössze háromszáz méter. Szem előtt van, ez az előnye. A hátránya, hogy könnyen megközelíthető. Egyszer egy férfi szólt nekem, úgy utólag engedélyt kért, hogy kimentek fát szedni, vágni az erdőmbe. Mondtam is neki, hogy nincs semmi gond. Csak azt kérdeztem meg, hogy miért derékmagasságban fűrészelték le az ágakat.

Forrás: Zalai Hírlap