Hiába vannak Magyarországnak gyönyörű vadászterületei, ha azokat milliárdos vállalkozók kényük-kedvük szerint használhatják. A Bakony erdőiben nemcsak fejedelmi vadak hagyják kézjegyeiket, de az ország harmadik leggazdagabb embere is mások orra alá "piszkít". A HírExtra egy helyi vadásztól szerzett információkat a furcsaságokról. Az említett bakonyi terület kezelője eredetileg a Honvédelmi Minisztérium volt. A rendszerváltás után itt vadászterületet alakítottak ki, amit később három részre osztottak. A területen jelenleg az államot a HM Verga Rt. képviseli. Ez az állami tulajdonú cég dönti el ki, hogyan, és mennyiért hasznosíthatja a területet. A különféle vadásztársaságok közül a Kab-hegy 2004 Kht. az igazán érdekes. Ez a cég 2005-ben olyan mutatványokra volt képes, amire csak kevesen.

Ki áll a háttérben?

A Kab-hegy 2004 tulajdonosa a Koronás Szarvas Kft., mely pedig a péti Nitrogénműveké volt. Ez a cég a magyar milliárdos, Bige László tulajdona. (Övé a teljes magyar műtrágyagyártás, becsült vagyona kb. 80 milliárd forint.) Ám Bige László nemrégen kiszervezte a Koronás Szarvast a gyára alól, így a társaság, és az alá tartozó Kab-hegy 2004 is teljesen elvált a műtrágyagyártól. (Eddig a Nitrogénműveken keresztül folytak a pénzek a társaság kaszájába ám a csőd közelben lévő cégből nyilván feltűnő lett volna hatalmas pénzeket a vadásztársaságnak osztogatni.)

A Kab-hegy 2004 egy kb. 5000 hektáros területet bérel. Ennek a díja információink szerint 500-650 forint/hektár között mozog. Vagyis Bige kb. évi hárommilliót fizet az államnak. Azaz kellene fizetnie: a HírExtra információi szerint a cégnek jókora tartozásai vannak.

A kerítés ügy

A gondok ott kezdődtek, hogy Bige szerette volna, ha kerítéssel kerítik körül a területét. Az indoklás szerint azért, mert egy év alatt 1200 tonna kukoricát etettek fel a Kab-hegyi részen található vadállománnyal, mégis a szomszéd vadásztársaság ejtette el a több vadat. A milliárdos azt is kifogásolta, hogy a szomszéd vadásztársaságban (Tálod Vt.) kíméletlenül lőtték a malacos kocát is, ezért sok gazdátlan malac rohangált az erdőben. Majd azt is felhozta a rendkívül sok sebzés miatt az ő területükhöz tartozó erdőben nagyon sok dögöt találtak.

A kerítést tehát elkezdték építeni – mindenféle engedély nélkül. Ezt természetesen a Tálod Vt. szóvá tette, így az építkezést leállították. De a cél ettől még ott lebegett Bige László szeme előtt, így a cége építési engedélyt kért a kerítéshez.


Az engedélyt az területi elsőfokú építési hatósági adhatja ki. Ezt Veszprém megyei jogú város főjegyzője ki is adta, (Eng. Száma: 4031/6/2005). Az engedélyben többször megjelenik a „vadvédelmi kerítés” elnevezés, ennek ellenére a vadászati hatóság, mint szakhatóság nem lett megkérdezve az ügyben.

Ez jogilag ugyan megmagyarázható, hiszen az építési hatósági ügyekben a vadászati hatóságot nem köteles megkeresni a főjegyző, ám ez ebben az esetben minimum indokolt lett volna. Milyen ország az, ahol a vadról, vadgazdálkodásról úgy hoznak határozatot, hogy az illetékes szakhatóság véleményére senki nem kíváncsi, mert a jogszabály nem írja elő?

Furcsa véletlenek

A Tálod vadásztársaság a határozat ellen fellebbezéssel élt, mivel a végrehajtási rendelet olyan pontokat is tartalmazott, amiket a kerítés építésére kiadott engedélyben nem vettek figyelembe. Ám érdekes módon a végrehajtási rendeletet pont ekkor módosították. Méghozzá pont azokon a részeken változtattak, amik miatt kifogásolható lett volna a kerítés építése. hogy ebben a dúsgazdag Bigének milyen szerepe volt, pontosan nem tudjuk, ám élünk a gyanúperrel, hogy némi ráhatása azért lehetett az ügyre.


Jól ismerve Bige László kapzsiságát és mindenkit maga alá gyűrő akarnokságát, a különböző trükköket, amikkel végül felépítette impozáns vagyonát, nem lepődhetünk meg a dolgok ilyen alakulásán. Neki nyilván az volt a célja, hogy mindenáron a legszebb és legnagyobb vadakat tudja nyugalomban elejteni – ezt pedig mindenáron el akarta érni.

A természet sem állhat az útjába

Ráadásul a kerítés úgy épült volna, hogy mintegy húsz kilométeres szakaszon lezárta volna a vadak évszázadokon át kialakult vonulási rendjét. Bige László még a természet rendjébe is beavatkozott volna csak azért, hogy puskája elé kergesse a vadakat. Ezzel nemcsak a vadászetikát sértette meg, de a vadásztársadalom nagy részét is. Mert az, hogy vadászati (szakmai) kérdésekben egy milliárdos vállalkozó pénztárcája és úri kedvtelése döntsön, az minden jóérzésű vadász számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

És még egy izgalmas részlet. Az építési engedélyt először, a természetvédelmi hatóság azaz a Balaton-felvidéki Nemzeti Park igazgatósága bírálta el. Kellő szakmai alapossággal vizsgálták meg a kérdést, majd ezek alapján úgy döntöttek elutasítják a kerítésépítési kérelmet.


Ám 2005. január 1-től a hatóság szerepét a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség vette át. A felügyelőségről tudni kell, hogy hozzájuk tartozik a terület környezetszennyezésének kérdése is. Így például a Nitrogénművek – mint a hazai legszennyezőbb vállalat – is.

Mikor a kerítésépítési kérelem hozzájuk került,  valamiért szembe mentek a Balaton-felvidéki Nemzeti Park korábbi döntésével és engedélyezték azt. Ez azonban később jogtalannak bizonyult.

Minden jó, ha jó a vége

A történet meglepően happy enddel végződik. A 2005. december 14-én kelt (03/2370-3/2005. számú) határozatban a Veszprém Megyei Közigazgatási Hivatal végül nem engedélyezte a kerítés építését.

A tanulság ettől függetlenül nem valami szívet melengető. A történetből ugyanis az látszik, akinek Magyarországon sok a pénze és megfelelő kapcsolatai vannak, szinte bármit megtehet, de legalábbis erkölcstelenül megpróbálja.

Forrás: Hírextra