Borzont - A bundás tolvaj több éjjelen is megjelent, lesöpörte magáról az ebeket, az embernek fittyet hányt. Nem könnyû a székelyek élete, de kitartásból, szorgalomból, kemény helytállásból leckét adnak az elpuhult anyaországiaknak. A világnak számtalan gyönyörû vidéke ismert, de egyetlen drága utazás sem nyújthatja azt az élményt, amit Erdélyben járva élhet át a magyar ember. Otthon érezhetjük magunkat: a hagyományõrzés, az ételek és italok ízei, a testvéri vendégszeretet s persze a varázslatos táj együtt morfiumként hatva csábítja vissza újra és újra a vándort.

Nem könnyû a székelyek élete, de kitartásból, szorgalomból, kemény helytállásból leckét adnak az elpuhult anyaországiaknak az itt élõk – akiknek olykor a medvékkel is meggyûlik a baja... Pár napja kaptunk kis ízelítõt Erdély téli arcából, Gyergyószentmiklós mellett, Borzont határában. Az „Isten hozott!” üdvözlés a rovásírásos helységnévtáblán nekünk gesztus, a helyieknek a megmaradás dacos büszkesége. Vendéglátónk, Imre tudta jól: a Kárpátok vonulata, az egymást érõ havasok és az ott élõ medvék nekünk misztikum, de õ csöndes egyszerûséggel mesélt, hogyan kellett megtanulni együtt élniük ezekkel a csúcsragadozókkal.

Elejteni csak pénzért

– Egyre jobban hozzászoktak az ember jelenlétéhez, s egyre közelebb is merészkednek a tanyákhoz, de emberre csak akkor támadnak, ha meglepik õket – utalt arra az esetre is, amely nem sokkal érkezésünk elõtt történt Kommandónál. Két kirándulót támadott meg egy medve, az egyik férfi belehalt az elszenvedett sérülésekbe. Imre elmondta: a Gyergyói-medencében legfeljebb a bárányokra kapnak rá idõnként, de bántani akkor sem szabad õket. Történt egy nyáron, hogy három pásztor együtt terelte fel a nyáját legeltetni, s egy medve ráérzett a bárányhús ízére. Hiába égtek éjjel az õrtüzek, hiába csaholtak a hatalmas kutyák, hiába tülköltek a pásztorok, a medve több éjjelen is megjelent, lesöpörte magáról az ebeket, az embernek fittyet hányt, s elvitte a bárányt.

Ez már több volt kettõnél, mert nagyon könnyen veszélybe kerülhetett volna az ember is. Elejteni nem lehet a barnamedvét (ezt csak jó pénzért, akár több millió forintra is rúgó összegért teheti meg a gazdag vadász), ám tenni kellett valamit. Feljött hát Gyergyóból néhány férfi, akiben kellõ bátorság buzgott, elõkészítettek néhány szurkos fáklyát és várták, hogy újra megjelenjen a medve. Jött is õkelme az újabb báránypecsenyéért, de a férfiak az õrtüzeken meggyújtották a fáklyákat és azzal dobálták meg a bundás rablót. Kicsit megperzselték, el is rohant rettenetes bömböléssel, és ezt a nyájat soha többé nem dézsmálta meg.

Fele kutya odaveszett

Szerte Erdélyben, a havasok vonulata mentén növekedett a barnamedvék száma, csak a Kovászna megyei erdõkben 600 körüli becsülik az állományt. Az elmúlt idõszakkban Brassó környékén okoztak riadalmat a mesék békés mackói, mert éjszakánként egészen az emberlakta településekre is bemerészkedtek. Hogy a nagyobb bajt megelõzzék, ezeket a medvéket altatólövedékkel tették ártalmatlanná, majd áttelepítették a Gyergyói- és a Csíki-hegyekbe. A pásztorok ha tehetik, elkerülik õket, de jogos is a tisztelet: megesett, hogy 12 kutyával terelték fel a nyájat legelni, de csak hattal tértek vissza – a többit elintézte a medve.

Enyhébb teleken nem igazán töltik téli álomban az idõt, sokat barangolnak élelem után kutatva. Ottlétünk idején magunk is találkoztunk egy friss medvecsapással: a nyomokból jól ki lehetett venni, hogy a medve benézett a télen lakatlan nyári szállás ablakán, majd ment tovább az útján. Imre, a házigazdánk a motoros szánkózás többszörös országos bajnoka elmesélte: edzés közben többször is láttak már patakból ivó medvét, de tisztes távolságban megálltak, lefényképezték, az állat meg lassan behúzódott a sûrûbe. Nem támad emberre, ha nem lepik meg valamilyen váratlan helyzetben, fõleg bocsokkal.

Forrás: SZON