Bensőséges ünnepség keretében avatták fel 2007. november 13-án Nagykanizsán, a ZALAERDŐ Zrt. székházának udvarán, Barthos Gyula gyémántdiplomás erdőmérnök bronz mellszobrát. A szobrot Szabolcs Péter, Munkácsy-díjas zalaegerszegi szobrászművész készített.

A kialakított díszterületen – Kaán Károly szobrának közelében – márvány¬oszlopra helyezett szobor az egykori gróf Kendeffy uradalom Retyezát-hegységi főerdészének, majd a herceg Batthyány-Strattmann hitbizomány nagykanizsai erdőhivatala vezetőjének, főerdőmesternek, a jeles erdésznek, vadásznak és ornitológusnak hivatott maradandó emléket állítani.
Az ünnepi beszédet Feiszt Ottó a Zalaerdő Zrt. vezérigazgatója tartotta.
Szólt családi gyökereiről, külön is kiemelve anyai nagyapját, Halvax Józsefet, akit a kiegyezés után, 1868-ban Nagykanizsa első polgármesterének választottak meg. Ezután a selmeci akadémia sikeres befejezése utáni évek eseményei következtek. Hangsúlyozta, hogy a madárvilág iránti érdeklődése és diákkori kutatásai már ismertté tették nevét, mégis az erdészpályát választotta, nem fogadva el a korszak legnagyobb magyar természettudósának, Herman Ottónak személyes meghívását. Megtartva a madárvilággal kapcsolatban táplált olthatatlan szeretetét, a kutatásait, inkább a Déli-Kárpátokban, a Retyezát-hegységben lett uradalmi főerdész 1907-1918 között, Erdély elvesztéséig.
1919 elején családjával hazaköltözött Nagykanizsára, ahol a herceg Batthyány-Strattmann Hitbizomány nagykanizsai erdőhivatalát, illetve a környékbeli falvak határában elterülő erdőbirtokot irányította.
A beszéd kiemelte, hogy Barthosnak, mint vérbeli erdőművelő erdésznek a vezérelve minden munkahelyén az erdők fenntartása volt.
Külön hangsúlyozta kiváló vadászemberi mivoltát, akkurátusan vezetett – hat évtizedet átfogó – lőjegyzékét, amelynek zöme madár volt, s vizsgálatuk ornitológiai célt szolgáltak.
Ezután dr. Oroszi Sándor erdőmérnök, az MTA doktora, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos főmunkatársa – a nagysikerű, posztumusz Barthos könyv, az Erdészüdv, vadászüdv! című dokumentumregény szerkesztője – méltatta Barthos Gyula jelentőségét a magyar erdészettörténetben.
A sokoldalú életműből négy fontos momentumot emelt ki: a selmeci diákéletről ilyen részletesen, elsőként készített és dokumentált naplót, az utolsó, magyar nyelven írt Retyezát-hegységi erdészeti, vadászati és madártani bemutatást, a magashegységi erdők felújításának rendkívüli nehézségeit, valamint az erdei madarak faj és létszám szerinti változásainak megfigyelését ugyanazon a területen, több évtizeden át.
A beszédeket keretbe foglalta két vers, majd az ünnepség zárásaként a város , a Zalaerdő Zrt. és az OEE nevében koszorúkat helyeztek el.

Forrás: Erdő.hu

A részlet Dr. Baráth László írásából kiemelve.