Az amerikai őslakosok nem véletlenül tartják a pumákat a természet legsikeresebb vadászainak. Akár tízméteres ugrásokra is képesek, miközben a levegőben irányt változtatnak, és önmaguknál négyszer nagyobb állatot is gond nélkül leterítenek. Öt ok, amiért a puma méltán viseli a természet egyik legfélelmetesebb ragadozója címet.
SZÜLETETT ATLÉTÁK

A pumáknak több izmuk van, mint egy profi birkózónak, és testük az erőteljes hátsó fertályuktól kezdve keskeny válluk felé lejt. „Ezzel magyarázható hihetetlen manőverezési képességük és hátsó felük mozgékonysága” – magyarázza az amerikai Winston Vickers állatorvos, aki a kaliforniai pumákat tanulmányozza.

A pumák a hirtelen, rövid sprintek során a 90 kilométeres óránkénti sebességet is elérhetik, nekifutásból pedig 15 métert is képesek ugrani. Ezzel a sebességgel és erővel egy 70 kilogrammos puma egy 270 kilogrammos jávorszarvast is könnyűszerrel a földre terít.

A nagymacska súlyos és izmos farka segítségével – amely testhosszának mintegy harmadát teszi ki – az elrugaszkodás után is képes irányt változtatni. „A pumák egy farkcsapással akár meg is fordulnak a levegőben” – mondja a nagymacskákkal foglalkozó Lynn Sadler.


A TÁVOLSÁG NEM AKADÁLY

Amikor a pumák élelmet keresnek, nem riadnak vissza a hatalmas távolságoktól sem. Egy hím puma vadászterülete óriási: akár két budapestnyi területre is rúghat. Roppant távolságokat tesznek meg portyázás közben – és még úsznak is, ha kell. Leggyakrabban sziklák vagy bokrok mögé rejtőznek, és onnan lesnek a zsákmányukra.

Ha meglátnak egy fogukra való prédát, odaosonnak, majd egy rövid sprintet követő ugrással rávetik magukat. Hosszútávfutásban azonban nem kelhetnek versenyre a gepárdokkal. „Tüdőkapacitásuk meglehetősen kicsi – mondja Sadler –, hosszú távon nem bírják az iramot.”

Forrás: NGO