Szívesen letette volna már harminc éve is a vadászvizsgát N. Szabó Sándor, de amikor évadonként hat-nyolc darabban játszott, s szinte mindennap színpadon volt, nem jutott ideje arra, hogy komolyabb hobbinak is éljen. Ám amikor 1996-ban szakmai nyugdíjba ment, megszerezte. Azóta a Zalátai Vadásztársaság tagjaként ragad fegyvert, amikor csak teheti. - Imádom a természetet, a vadászat különösen érdekelt mindig - vallja az örökifjú színész. - A mi vadászterületünkön, a Dráva mentén szarvasra, őzre, vaddisznóra, és minden olyan dúvadra lehet vadászni, ami honos ezen a részen. Nyúl itt nincsen, szalonkázni pedig egy új európai uniós jogszabály értelmében nem szabad.
- Melyik volt a legemlékezetesebb vadászélménye?
- Amikor az első szarvasbikám ejtettem el. Kint aludtam a vadászházban, hajnalban a társaságunk elnökével mentünk ki a lesre. Nemsokára jött is a bika. Céloztam, meglőttem, láttam, hogy bejelzett, találatot kapott, de elfutott. Ezek a nagyvadak elviszik a golyót ötven, vagy akár két-háromszáz méterre is, attól függően, milyen erős az állat szervezete. Íratlan törvény, hogy lövés után egy cigarettaszünetnyi időt, nyolc-tíz percet várni kell, csak aztán szabad a lestől leszállni. Így is tettünk, aztán egy öreg vadászkutya társaságában elindultuk a vérnyomok után. Már hajnalodott. Tizenöt méter széles sávban kerestük a nyomokat és az állatot, mindhiába. Már épp megfordult a fejemben, hogy bánatomban beleugrom a Drávába, amikor több mint 200 méter után bejutottunk egy csenderesbe, egy fejletlen erdőrészbe, és egy kanyar után, az út kellős közepén ott feküdt a bika, mellette az eb, némán. Pedig kutya kötelessége lett volna ugatni, miután megtalálta az áldozatot. Ehelyett nagyképűen csak üldögélt, szerintem röhögött is magában, hogy ez a két ember milyen eszeveszetten keresi a zsákmányt.
- A trófeája otthon van?
- Sajnos a lakásba nem fért be. Hiába van négy csodás gímbika-trófeám, ezekhez a panel túl alacsony. Az első 6,7 kg-os volt, ami másfél méternyi helyet igényel. Talpra szerelve, a garázsban tartom. Gyönyörű, akár egy oltár. Évekkel később lőttem az Alföldön egy dámot, az kisebb, így befért a szobámba.
- Milyen érzés, amikor a leterített állat ott fekszik a lábainál?
- Fantasztikus, elmondhatatlan! Győzelmi mámor. Mint amikor gimnazista koromban ejtőernyőztem, és ugrás előtt az egekbe szökött az adrenalin-szintem. Úgy mondtuk akkor: fölhabosodik az emberben a vér. A vadászat is hasonló. Szenvedély, szórakozás, izgalom. Persze az állatnak megadjuk a végtisztességet, töretet teszünk a szájába, mintegy utolsó falatként, hogy azzal menjen át a túlvilágra. Le is fényképezzük. Egy tölgyfaágat belemártunk a vérébe, s azt a kalapunkhoz tűzzük.
- Működik a sokat emlegetett vadászösztön?
- De még mennyire! Amint kiérek a vadászterületre és elindulok, már úgy megyek, oly hangtalanul, mint a vadak. Megnyúlnak a füleim, figyelek, fülelek és nézek, a legkisebb neszre is előkapom a távcsövet.
- Mi lesz az állat húsával?
- Le kell adni a vadásztársaságnak, hisz a hús és a trófeák árából fedezi az évente több milliós kárt, amit a földtulajdonosoknak a vadak okoznak. A frissen vetett kukoricát például mint a porszívó, úgy kiszívják a földből; a növény hajtásait az őzek, szarvasok eszik; ahogy csövesedik a kukorica, beveszi magát a szarvas és a vaddisznó, s ki sem jön onnan, míg föl nem falja a termést. Nálunk már kevesebb a trófeás vad, de évente minden tagnak jár egy vaddisznó, amit elvihet. Két kedves zalátai barátomnak szólok ilyenkor, ők megnyúzzák nekem, földaraboljuk és elosztjuk. Vannak régi barátaim, akiknek örömmel adok vadhúst, kifejezetten várják.

Beszélgetésünk ezen pontján jut szóhoz a színész felesége, Unger Pálma, akinek nincs nehéz dolga, hiszen Sándort már 1974-ben, amikor egyszerre szerződtek ide, a Pécsi Nemzeti Színház évadnyitóján ,,megfőzte". Azóta együtt vannak, s a fakanál is rendszeres kelléke mindennapjaiknak. Persze kizárólag a konyhában.
- Mészkemencén, az ottani vadászház gondnokasszonya tanított meg egy ízletes szarvasreceptre. A friss, kilónyi, pácolt szarvashúst klopfolás után vékony szeletekre vágom, megsózom és lisztben megforgatom, majd forró zsírban vagy olajban hirtelen megkapatom. A húsokat kiveszem, majd ebbe a lisztes zsírba belereszelek két-három fej vöröshagymát, és amikor üveges, felöntöm vízzel. Babérlevelet, borsot, borókabogyót teszek hozzá, csipetnyi vadmártás-fűszerkeverékkel ízesítem, vörösborral felöntöm és visszateszem a húsokat, hogy e szószban puhára párolódjanak. Szaftos, ínycsiklandozó étel, speciális nokedli illik hozzá köretként. Az a különlegessége, hogy a liszt és tojás mellé víz helyett száraz tokaji borral keverjük ki a tésztát, majd késsel szaggatjuk lobogó, sós vízbe.
- Nem járt még nálunk olyan vendég, aki ne nyalta volna meg utána mind a tíz ujját! - dicsekszik Sándor, aki persze éppily szívesen veszi párjától a kizsírozott tepsiben borssal, fokhagymával, vöröshagymával és zöldpaprikával gazdagon megszórt, zsírral locsolt és megsütött vaddisznóhúst is kumplipürével, áfonyás körtebefőttel. Ehhez szigorúan villányi vörösbor dukál!
- Pálma elkísérte már vadászatra?
- Több ízben is. Először merő figyelmességből, udvariasságból és lelkesedésből még távcsövezett is. Második alkalommal már elpilledt és elaludt a lesen. Kora őszi, napsütéses, gyönyörű idő volt. Pléddel, hálózsákkal betakartam, és azért imádkoztam, hogy ne jöjjön vad, mert tudtam: ha lövéssel riasztom föl, talán el is tiltana a vadászattól! A Dráva-part csodás, a János-szigetnél - ha nincs apály vagy dagály - 50-60 méter hosszan széles homokpart húzódik, ahol piknikezni, napozni lehet, a töltés túloldala pedig vadvirágokkal van tele. Ez az igazi kikapcsolódás. A duplacsövű azért ott van nálam, hátha arra téved egy róka.
- Igaz is, milyen fegyvereket használ?
- A sörétes puska mellett egy 8x57-es, golyós Mauserem van, és Pálmától a hatvanadik születésnapomra kaptam egy 8x56-os japán keresőtávcsövet. Külföldi, exkluzív vadászatokra nem járok, így megelégszem az átlagos vadászfelszereléssel. Időm sem lenne többhetes szafarikra menni Afrikába, Szibériába vagy Mongóliába. Bár el tudnám képzelni, hogy kilövök egy szép rozsomákot az Ural tövében, vagy elejtek egy altáji bakkecskét. De az sokkal biztosabbnak tűnik, hogy a Leányvásár premiere és hétvégi előadásai után rögtön a Drávára megyek, hátha puskavégre kapok egy rókát vagy aranysakált.

Forrás: PEH