Légfegyverek, gumilövedékes gázpisztolyok, orvvadászatra használt puskák, második világháborús karabélyok – a több mint 1800 engedélyezett lőfegyver mellett ezekből az eszközökből áll össze Hargita megye nem hivatalos fegyverarzenálja. Miközben a hatályban lévő törvény korántsem teszi egyszerűvé a tűz-, lég- vagy önvédelmi fegyvert illegálisan birtoklók helyzetét, a kérdést tovább bonyolítja, hogy sok tulajdonos nincs tisztában azzal: bűncselekményt követ el. Ráadásul csak találgatni lehet azok számát, akik úgy tartanak emberélet kioltására alkalmas lőfegyvert, hogy nem is tudnak róla.
Akár háborús övezetnek is vélhetné Hargita megyét az, aki az utóbbi hónapok hivatalos rendőrségi közleményeiből és a sajtó anyagaiból szemelget. A haditudósításokra hajazó hírek szinte napi rendszerességgel számolnak be önként átadott vagy lakossági feljelentések nyomán elkobzott nem halálos fegyverekről, vagy éppen fél évszázados rejtekhelyükről most előkerülő, II. világháborús puskákról. Az esetek némelyike nem nélkülözi a helyzetkomikumot sem: március közepén például egy 64 éves csíkszentdomokosi öregasszonynál találtak légfegyvert a rendőrök, a puskával a madarak ellen kívánta oltalmazni a veteményes kertjét a néni.

Csíkszeredában egy régi istálló bontása közben, a deszkából összerótt álmennyezet mögül került elő egy Mauser 89 típusú, 7,92 mm-es karabély a hozzá járó öt tölténytárral és egy 5,6 mm kaliberű gyalogsági puska, Székelyudvarhelyen hasonló körülmények között egész fegyverraktárra, magyar és belga gyártmányú karabélyokra és revolverekre, és több mint ezer darab 5,6, illetve 9 mm-es, 1941-ben és 1912–13 között gyártott éles töltényre bukkantak. A statisztika szerint Hargita megyében idén már három tucat lég- illetve gumilövedékes gázfegyvert, és pár éles lőfegyvert foglaltak le a rendőrök, ezek tulajdonosai kivétel nélkül jogi következményekre és pénzbírságra számíthatnak. A „fegyverdömpingre” van logikus magyarázat: ezek az eszközök egyrészt a rendőrség összehangolt akcióinak, másrészt a 20. századi történelmi eseményeinek köszönhetően kerülnek elő most nagy számban.

Ám ha a hatósági engedéllyel nem rendelkező fegyverek helyzete világosnak is mondható, a tulajdonosoké már sokkal bonyolultabb.

Megtorló törvény
Romániában jelenleg a 2004-ben kiadott 295-ös számú kerettörvény határozza meg a fegyvertartásra és az éles, valamint nem halálos munícióra vonatkozó szabályokat, amelyet 2008-ban módosítottak a 26-os sürgősségi kormányrendelettel. A problémát a közbeeső periódusok szülték: 2000 előtt bárki szabadon, az engedélyeztetés kötelezettsége nélkül vásárolhatott lég- vagy gumilövedékes gázfegyvert. Ezekhez gyakorlatilag a személyi igazolvány felmutatásával, aggályosabb fegyverkereskedésekben az erkölcsi bizonyítvány bemutatásával lehetett hozzájutni. Még egyszerűbb volt „feketén”szert tenni egy légpuskára, a piacot ugyanis elárasztották az Ausztriából vagy Magyarországról behozott, cseh gyártmányú Slavia vagy spanyol Gamo légfegyverek. 295/2004-es fegyvertartási törvény hatályba lépte után országos információs kampány igyekezett tudatni a lakossággal, hogy a nem halálos fegyvereket be kell jelenteni a megyei rendőrségeken. Engedélyhez még mindig nem kötötték ezek birtoklását, de a fegyvereket lajstromba vették, és egy tulajdonosi bizonyítványt állítottak ki, még azokban az esetekben is, ha a tulajdonos nem tudta felmutatni a vásárlásról szóló számlát. Sokan viszont nem tettek eleget ennek a kötelezettségüknek, és nekik most a 26/2008-as kormányrendelet miatt gyűlhet meg a bajuk. Ez ugyanis megváltoztatta a lég- és gázfegyverek státusát, ezek magánszemélyek általi birtoklását gyakorlatilag ugyanolyan engedélyhez kötve, mint amilyen az éles lőfegyverekre is vonatkozik. Így alakult ki az a jelenlegi helyzet, amely miatt több felháborodott olvasó is szerkesztőségünkhöz fordult: miután jóhiszeműen jelentkeztek a rendőrségen a 2000 előtt vásárolt légfegyvereikkel, pénzbüntetést kaptak, és hivatalos eljárás indult ellenük.

Tisztán akarnak látni
Teslovan Ştefan, a fegyverek nyilvántartásával foglalkozó iroda vezetője talán a legilletékesebb hatósági személyként jól ismeri a fegyvertartási törvény nyomán kialakult visszás helyzetet. Ennek ellenére állítja, hogy rendkívül fontos nyilvántartásba venni a lakosság tulajdonában lévő nem halálos fegyvereket.

A procedúra szerint azoktól, akik 2004–2008 között nem jelentették be a lég- és gázfegyvereket, most viszont tisztázni kívánják a helyzetüket, a rendőrség elkobozza a fegyvert, és hivatalból eljárást indít annak tulajdonosa ellen. Teslovan elmondta, bár kötelességük a törvény betűjéhez híven cselekedni, a rendőröknek nem az a céljuk, hogy megnehezítsék az önként jelentkezők sorsát. Őket a jogi procedúra végén rehabilitálják, az elkobozott fegyvereket pedig visszaszolgáltatják. A főbiztos szerint a rendőrség az egyes esetek súlya szerint kezeli az ilyen ügyeket, így nem ugyanannyit nyom a latban, ha valaki a 10 évvel ezelőtt vásárolt, szórakozásra vagy sportcélokra használt légfegyverével jelentkezik, és hajlandó együttműködni a hatósággal, mint ha nyomozás vagy lakossági bejelentés alapján bukkannak egy orvvadászatra használt, fokozottan élet- és balesetveszélyes lőfegyverre. „A lakosságnak meg kell értenie, hogy fontos betartani a fegyvertörvényben foglaltakat.

A cél az, hogy egy pontos nyilvántartás alapján a hatóság ellenőrzés alatt tarthassa a nem halálos fegyvereket is, mivel így elkerülhetőek az esetleges bűncselekmények, vagy a sokkal valószínűbb balesetek – jelentette ki Teslovan. Azok számára, akik korábban üzletekből vásároltak lég- vagy gumilövedékes fegyvert, már csak azért is ajánlott jelentkezni, mert a rendőrség értesül a fegyverkereskedőktől a vásárló adatairól. Vagyis ha valaki Brassóban, Sepsiszentgyörgyön vagy egyebütt vásárolt ilyen eszközt, automatikusan szerepel a hatóságok nyilvántartásában.

Értékes vagy veszélyes?
A szakértők szerint akár minden harmadik Hargita megyei régi ház vagy gazdasági épület rejthet olyan fegyvereket, amelyek az első vagy a második világégésből maradtak. A megye területén ugyanis intenzív hadműveletek folytak, 1944-ben a szovjet csapatok nyomására tervszerűen visszavonuló német és magyar hadtestek között állóháború bontakozott ki. A fronthelyszíneket bejáró helybéliek is számos fegyvert rejtettek el, többnyire azzal a céllal, hogy később vadásszanak ezekkel, amit az is igazol, hogy sorozatlövő automata fegyverek és robbanóanyag helyett leginkább német licencre gyártott karabélyok, például Mauserek és Mannlicherek kerülnek elő. Az háborús „leletek” gazdagságát mutatja, hogy faluhelyen ma sem ritkaság a trágyamerésre használt, rúdra erősített rohamsisak, vagy a répaaprításra fogott gyalogsági kard. A fegyvereket elrejtők a kommunista titkosrendőrség megtorlásától joggal tartva mélyen hallgattak a titokról. Elhunytuk után házaik mások tulajdonába kerültek, és az átalakítások során most sorban kerülnek elő a puskák, töltények. Még több fegyverre bukkannak a mezőgazdasági munkálatok, vagy mederszabályzások során. Ezek sorsa rendszerint az, hogy a rendőrség lefoglalja, majd olvasztókemencékbe küldi őket.

Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója szerint viszont a hatástalanított tűzfegyvereknek sokkal jobb helyük lenne a múzeum gyűjteményében. A rendőrség illetékesei viszont azt állítják, többnyire súlyosan megrongálódott, történelmi értéket nem képviselő, sorozatgyártású fegyverekről van szó. A szakértők ugyanakkor arra figyelmeztetnek: az építkezések vagy a földmunkák során előkerülő fegyverekhez, töltényekhez, gránátokhoz és aknákhoz nem szabad nyúlni, mivel ez könnyen az óvatlanok életébe kerülhet.

Forrás: Honline