Az áprilisi eleji bolondos szél megszelídült, vége a télnek, a nap is egyre melegebben süt. 
A gyertyános-tölgyesek kora tavasszal még csupaszok lombtalanok, azonban a cserjék alatt virágszőnyeg pompázik, különböző színnel s illattal.

Aki ilyenkor sétál az erdőben, felejthetetlen élményben lesz része.
Tömegesen nyílik Zalaegerszeg-Alsóerdőn az odvas keltike fehér, kékes, pirosas virága.  Este érezni erősebben, émelyítő, mézes illatát.

Ilyenkor az egész völgyet belengi az illatfelhő. Egy-egy szellőfuvallatra megremegnek, s ide-oda libbennek a szellőrózsák ezernyi fehér, védett virágai. Mintha tündérek hintették volna be fénylő csillagokkal a szürkés-barna avart. Köztük ragyogó, sárga színű salátaboglárka és a bogláros szellőrózsa kandikál ki.
Helyenként összefüggő párnát alkot a kékes virágú téli zöld vagy meténg. A pettyegetett tüdőfű foltos leveleivel és többszínű virágaival hívja fel magára a figyelmet.

A pirosról kékes ibolyaszínűre változik a virágok színe. A madársóska fehér virága is ilyenkor bújik elő. A közkedvelt fehér, kék és lila virágú ibolyák közt akad illatos is. A szürkés kék színű tavaszi lednek közt itt-ott a „fehér pille” galambvirág virít. Mintha egy mesebeli herceg aranypénzt szórt volna szét, úgy pompázik az aranyveselke.
Gyönyörű, felejthetetlen élmény ilyen virágmezőben sétálni.

Amikor a fák és cserjék kizöldülnek, árnyékos lesz a talaj, s visszavonul e virágok zöme, eltűnnek, s átadják helyüket más növényeknek.

Forrás: ForestPress