A természet és a biológia törvényei is a fajfenntartásra ösztönzik a vadon élő állatokat - írja Dudás Mihály, a Baon.hu egyik lelkes olvasója.
Az ember által folyamatosan csökkenő életterükben minden, még megmaradt táplálékot és búvóhelyet is adó, kisebb zaklatásnak kitett területért sokszor egymással is meg kell küzdeniük. A téli vadászszezont átélt, a vadászok által törzsállománynak meghagyott egyedek gondoskodnak az utódaikról, a szaporulatról. Így van ez fácánéknál is.

A tyúkokat ritkán lehet látni, mert a színükkel jól beleolvadnak a környezetükbe, no meg egyébként is szemérmesebbek, óvatosabbak, mint a színes tollazatú hímek. Tavasszal a fácánkakasok nászruhába öltözve, hivalkodva területet foglalnak maguknak, ahova vágyakozva várják a tyúkjaikat. Ha a kiszemelt területre egy vetélytárs bemerészkedik, akkor harciasan viselkednek egymással. Az erősebbé, az ügyesebbé, a győztesé lesz a kiszemelt terület, ahol majd a kotló tyúkok fel tudják nevelni csibéiket.

A vadak szaporodási időszakában vadászok óvják, védik a vadakat, mint a jó gazda, a szemükkel hizlalják őket, ha kell vadföldekkel eleséget, itatók létesítésével ivóvizet biztosítanak számukra.

Forrás: Baon