Április 15-én megkezdődött az őzbak vadászati idénye. Az apróvadas jellegű területek egyik legfontosabb év eleji bevételi forrása az őzbak vadászatának értékesítése, ez alapvetően két jellemző időszakra tehető: a tavaszi április végi, május elejei és az üzekedési, azaz július közepével kezdődő időszakra.
A tavaszi időszakra a középkorú és az idősebb bakok letisztították az agancsukat, a nagyobb őzcsapatok szétszéledtek, a kizöldült határban az élőhelyek foglalása javában zajlik. Az erősebb bakok jellemzően a legjobb adottságú területrészeken találhatók, mivel ragaszkodnak a területükhöz – az ezt ismerő, hivatásos vadászok már jól tudják, melyik napszakban hol keressék őket. A növényzet gyorsan fejlődik, a repcék és a gabonatáblák „elnyelik" az állományt, ezért a tavaszi időjárás erősen ronthatja a vadásztatás sikerét.

Április elejétől a szakemberek már távcsővel, spektívvel és jegyzetfüzettel járják a területet, bírálják a trófeákat, nézik az agancsfelrakást, becsülik a trófeasúlyokat. A fizető vadásztatásnál fontos, hogy a megállapodás szerinti trófeás vad kerüljön terítékre.

A tavaszi vadászati módok jellemzően a gépjárművel, lovas kocsival folytatott barkácsolás, a gyalogos cserkelés és a lesvadászat. A külföldi vendégek egy része a gyors és eredményes, gépjárművel folytatott vadászatot részesíti előnyben, azonban itt sem lehet megfeledkezni a biztonsági előírásokról: lőfegyvert csak közvetlenül a lövés leadása előtt szabad tűzkész állapotba hozni, mozgásban lévő motoros járműből vagy járműről pedig lövést leadni tilos.

Az idő előrehaladtával a növényzetből már nem látszanak ki az őzek, ekkor az ismert bakra eredményesebb a lesvadászat, de ha van rá lehetőség, érdemes megvárni a nyár végi üzekedési időszakot. A síppal behívott őzbakot könnyebben elbírálhatjuk és ebben az időszakban sok, addig nem látott trófeájú egyeddel is találkozhatunk. Az elejtés élménye és a vad trófeája pedig örök emlék marad a vadász és a kísérő számára is.

Forrás: KO