Mint arról már részletesen írtunk, Salánkon igen kemény "háborúskodás" alakult ki a helyi vadászok és Jaroszlav Kibelbek, a Nagyszőlősi Járási Erdőgazdaság igazgatója között. A vita tárgyát több mint háromezer hektáros terület vadászati joga képezi, melyre az erdőgazdaság és a helyi vadásztársaság egyaránt igényt tart.
A salánki vadászok és a megyei Liszivnik egyesület jogi útra terelte a kérdést. Ennek nyomán a megyei állami erdőgazdaságnál vizsgálatot kezdeményeztek Jaroszlav Kibelbek ellen. Nemrégiben azonban a perbe fogott vezető is megkereste lapunkat. Álláspontja szerint a kifogásolt helyzet – vagyis a salánki erdőgazdaság átalakítása – korántsem olyan zavaros, mint amilyennek egyesek láttatni szeretnék.

– Nagyon nehéz indulatoktól mentesen kifejtenem álláspontomat – kezdte Jaroszlav Kibelbek –, hiszen Vaszil Jackiv, a Liszivnik elnöke és a salánki vadászok ellenem intézett támadása megalapozatlan. Kezdeném talán a salánki erdészet profilváltásával. Tény és való, a közeljövőben kiemelt szerepet kaphat a vadgazdálkodás, mivel több haszonfát az erdőből már nem tudunk kitermelni. A tarvágásokat le kell állítanunk, ez pedig az erdészet bevételi forrásainak kiapadását jelenti majd. Ugyanakkor önfenntartónak kell lennünk, mivel állami támogatásra nem számíthatunk. Ennek okán még 2007-ben kezdeményeztem a salánki erdészet erdő- és vadgazdasággá történő átalakítását. Ez lehetővé tenné, hogy az erdő rekreációs és vadászati célú hasznosításával új bevételi forrásokra tegyünk szert. Ez azért is fontos, mert az erdészet Salánk egyik legnagyobb támogatója. Tavaly közel százezer hrivnyával járultunk hozzá a település költségvetéséhez, és már az idén is mintegy 29 ezer hrivnyát utaltunk át az önkormányzatnak. Ha a jövedelmezőség kérdésessé válik, a település ezektől a pénzektől elesik. A vadgazdálkodás fejlesztése viszont lehetőséget adhat arra, hogy a "víz felszínén maradjunk", ami nemcsak a salánki vadászokat, hanem a teljes lakosságot is érinti ily módon.

Az erdőgazdaság igazgatóját rendkívül felháborította továbbá azon kijelentés is, miszerint a puskinói fácántelepet és a salánki nagyvadállományt tönkretette. Szerinte az emlegetett fácántelep már 1992-ben romhalmaz volt, miközben ő csak 1995-ben lett az erdészet vezetője. A sokat emlegetett salánki őz- és vaddisznóállomány pusztulása sem írható a rovására, mondja az érintett. Azt az 1998-as és 2001-es árvizek irtották ki. A felelősség sokkal inkább a salánki vadászoké e téren, hiszen a tragikus méretű vadpusztulást nem vették figyelembe és az említett években is vidáman vadászgattak, irányítja vissza a vádaskodásokat.

– Mi lesz a jogaikat féltő salánki nimródokkal? – tettük fel a kérdést.

– Nem kell félteni őket, senki sem kívánja elvenni a vadászati jogukat. A különbség csak abban nyilvánul meg, hogy az általuk befizetett kilövési díjakból nem ungvári bürokratákat tartanak el, hanem ezek a pénzek az erdészet, és közvetve a falu érdekeit szolgálják majd. Egy korszerű és jövedelmező vadgazdaság megteremtésével az erdészet és a falu is nyerne, ők pedig semmit sem veszítenének.

– A másik fél ugyanakkor a megyei tanács egyik rendeletére hivatkozva azt mondja, hogy az erdészet nem szólhat bele mindennapjaikba, mert az adott területen már 1997 óta ők a gazdák...

– Ez ismét egy súlyos csúsztatás a részükről, mivel az a helyzet, hogy jelenleg Ukrajnában vadászni csak a földhasználó írásos beleegyezésével szabad. A megyei tanács hozott ugyan egy döntést annak idején, de azt az erdészet sosem ratifikálta, a salánki vadásztársaság és a Nagyszőlősi Járási Erdőgazdaság között írásos megállapodás nem született a vadászati jog átruházásáról.

– Mi a véleménye az "önös érdek" fogalmáról? Sokan visszásnak találják, hogy nyugdíjas mellékállásban személyesen szeretné a tervbe vett Salánki Erdő- és Vadgazdaságot irányítani.

– Tény, hogy nyugdíjba kívánok vonulni, ám amíg bírom erővel, aktív szeretnék maradni. Egy egész életet szenteltem az ugocsai erdőgazdaságnak, ezért amíg egészségi állapotom megengedi, erdészként szeretnék dolgozni és élni. Sajnos, főállású erdőgazdaság-igazgatóként már nem tudnék úgy teljesíteni, mint ahogy azt mind magamtól, mind beosztottjaimtól elvártam, mert az évek felettem sem múltak el nyomtalanul. Gondoljon bele, az igazgatói bársonyszéket vagy a nyugdíjasok nyugalmát cserélném fel a beosztott erdőmérnök munkájával! Ez lenne hát az a hatalmas személyes ambíció, amit túl a hatvanon még meg szeretnék valósítani...

Forrás: Kárpáti Igaz Szó