Leggyakoribb nagyvadunk az őz. Az erdei és a mezei élőhelyen egyaránt előfordul, zavarás hiányában a lakott területek közelében, közútjaink mellett is szép számmal megfigyelhető. Hamarosan az állomány szempontjából fontos időszakhoz érkezünk, az ellésekhez. A gidák június elején születnek hosszú - 276-295 nap - vemhesség után. Ez hosszabb, mint a gímszarvasé, a megtermékenyült és osztódásnak indult petesejt hólyagcsíra állapotban megáll a fejlődésben, mintegy négy hónapra (diapauza), így védekezik a természet, hogy á táplálék és az időjárás szempontjából a legkedvezőbb időszakban fejlődjön a magzat. A suta gondos anya, az elles előtt már egy hónappal kiválasztja az el-lőhelyet, amelyet más sutáktól védelmez. A gidák egy kilogramm körüli testtömeggel jönnek világra, mivel az őznél jellemző az ikerellés, de az egyes és a hármas elles is előfordul. Az anya, amíg a gidák meg nem erősödnek, keveset mozog. Fontos számára a takarás és a nyugalom, a gidákat gyakran elfekteti, naponta 8-19-szer szoptatja, a kicsik 10-12 napos kortól követik anyjukat. Fontos tudnivaló az erdőt, mezőt járók részére, hogy a növényzetben rejtőzködő csöppség nem árva, csak az anya így próbálja megóvni a számos ellenségtől, amely ebben az időszakban a védtelen gidákra leselkedik. Hamar rókák, vaddisznók, kóbor kutyák könnyű prédája lehet az újszülött állat. A gida vadgazdálkodási értéke 50 ezer forint, eltulajdonítani nem szabad, a háznál nevelt őznek pedig, még ha meg is marad, a természetbe való visszakerülésre nincs esélye. A felnőtt őzbakok agresszívvé válnak, védik a területüket, így tartásuk még a gazdára nézve is veszélyes. Sok gida a mezőgazdaságnak esik áldozatul, jelentős veszélyforrás, ha a rétek kaszálása egybeesik az ellesi időszakkal.

Forrás: Kisalföld