Nincs nagyobb bosszúság annál, mint amikor én vetek, és más arat. A Dunántúl vadban gazdag vidékein ez mindennapos. Tolnában például vaddisznók falják fel a tengerit.
Panaszkodnak a tolnai gazdák, a megye több pontján nem lehet bírni a vaddisznókkal. Eddig főleg a kukoricatáblákban garázdálkodtak. Meg sem várták, hogy kikeljen a mag, a kondákba tömörült állatok a sorokon haladva kitúrták, s megették szinte az összes szemet. Hamarosan a lassan kalászt vető zsenge búza- és zabtáblák kerülnek sorra, aztán majd jönnek a valamiképp épen maradt, már csöveket vető kukoricatáblák újból. Több millió forint már most is a kár, pedig a vadásztársaságok mindent elkövetnek, hogy csökkentsék azt. A vadászok éjszakánként szabályos szolgálatot adnak, a megye több pontján fegyverrel őrködnek a vetések fölött.

A disznók eszén azonban nehéz túljárni, a vén kocák vezette kondák mára már kitanulták, hogyan kell elkerülniük a puskát. Ráadásul egyre többen is vannak. A megyei mezőgazdasági hivatal adatai szerint az erdőkön, mezőkön elejtett vaddisznók száma tavaly meghaladta a hatezret, ami háromszor több, mint egy évtizede. A gazdák egyre nehezebben tűrik a vadak kártételeit, bár az igazsághoz tarozik, hogy ők is ludasok abban. Sok olyan területet is felszántottak és bevetettek, ami korábban a vadaké volt, így azok most kénytelenek a vetésekben csillapítani az éhüket.

Csak tavaly majdnem kilencven millió forint volt a mezőgazdasági ültetvényeken okozott kár, mely a fiatal erdőkben is megközelítette a tíz milliót. A vadkár egy részét persze megtérítik, de az rengeteg vita forrása. Érdemes hát tisztában lenni a törvénnyel, ami kimondja: a vadászatra jogosultak kötelezettségei közé tartozik a vad riasztása, a földek őrzése, a vadkár-elhárító berendezések kihelyezése, a közös védekezés kidolgozása. Ugyanakkor a termőföld használójának is hatékonyan részt kell vennie a vadkár csökkentésében.

Forrás: Szabad Föld Online