Toportyánok tizedelik a vadállományt Pirtó és Kunfehértó környékén. Az aranysakálok már a bárányokra is rákaptak.

Hazánkban már kipusztultnak nyilvánították az aranysakálokat, de az 1990-es években megkezdődött a faj visszatelepülése Magyarországra. A Balkán felől érkező ragadozónak – melyet nádi farkas, toportyán vagy éppen csikasz néven emleget a népnyelv – nincs hazánkban természetes ellensége, ezért az állomány fokozatosan gyarapodik.

Az aranysakál Bács-Kiskunban, Somogyban és Baranyában érzi legotthonosabban magát, 90 százalékuk ezekben a megyékben él. A vadászok, de már az állattenyésztők sem örvendenek túlzottan a jelenlétüknek.

Maguktól kezdtek visszatelepedni a kipusztultnak hitt állatok

– Az aranysakál mindent elfogyaszt, de fő tápláléka a hús. Az étlapjukon előkelő helyet foglalnak el az apróvadak és a rágcsálók, de nem vetik meg a vadmalacok, szarvasborjak húsát sem. Már vemhes őzet is elejtettek a gyakran falkában vadászó sakálok – mesélte Korda Tibor halasi vadőr, akitől megtudtuk, hogy az emberlakta vidékekre is bemerészkedtek a csikaszok. Kunfehértón egy bárányt ragadtak el egy karámból.

– Sok kárt okoznak a vadállományban, de nagyon rafinált, rejtőzködő állatok, ezért nehéz őket elejteni. Nincs pontos adatunk a populáció nagyságáról, de több- tucatnyira tehető a számuk Kiskunhalas, Pirtó és Kunfehértó környékén, és minden jel arra mutat, hogy egyre jobban terjeszkednek. Jellegzetes üvöltésük gyakran hallható éjjelenként – mondta el Korda vadőr.

A sakálokból eddig nyolc-tíz darab került terítékre, igaz, most még nem vadászhatóak, mert csak június 1-je és február 28-a között lőhetőek.

Forrás: Baon