Megfigyelte, minél kevesebb fogamzóképes nőstény van a környéken és minél alacsonyabb rangú a hím, annál több időt kell a hím majmoknak kurkászásra fordítaniuk, hogy beteljesíthessék vágyukat. A makákók a fogaikkal és a mancsukkal fésülik át a partner bundáját, miközben eltávolítják a piszkot, az összegubancolódott szőrt és a parazitákat. A tevékenység gyakran fölizgatja szexuálisan a majmokat, főként a hímeket, ezért sok tudós úgy véli, ebből alakulhatott ki később az emberi előjáték.
A szex előtti kurkászás néhány másodperctől akár fél óráig vagy még tovább is tarthat. Az időtartam gyakran – fordított – összefüggésben áll a számba jöhető partnerek számával, illetve a kurkászó vagy az elfogadó státuszával. Gumert viszont megjegyzi, hogy a rang nem mentesít a „fizetség” alól, legfeljebb megkönnyíti az üzletet. A magasabb rangú, ezért kelendőbb nőstényeket viszont csak „drágábban” lehet megkapni, mint a ragsorban hátrébb állókat.
Mivel a hímek gyakran igyekeznek megspórolni a fárasztó munkát, ezért először megpróbálnak „flörtölni” is a nőstényekkel: közeledésük előtt arckifejezésekkel igyekeznek elnyerni azok tetszését.
„Antropomorf megközelítéssel ez olyasmi lehet, mint a kacsintás vagy a mosolygás” – mondja Gumert. – A hímek bólintanak és biccentgetnek a fejükkel, fölhúzzák a szemöldöküket és cuppognak ajkukkal a nőstény felé.”
Gumert azt is megfigyelte, hogy időnként a nőstények is kurkásszák a hímeket, de úgy tűnik, ez a viselkedés nem áll kapcsolatban a szexszel. Valószínűleg segít a bizonyos hímekkel való kapcsolat megerősítésében, s ezek a hímek később megvédhetik a nőstény utódát más agresszív hímektől, amelyeket korábbról nem fűz ilyen érdekeltség a nőstény családjához.
Forrás: NGO