Világszerte csökken a rénszarvasok és karibuk egyedszáma.

Az ikonikus szarvas létfontosságú a cirkumpoláris régióban élő emberek számára. Azonban a szarvasok számára egyre nehezebb életben maradni egy, a klímaváltozás miatt melegedő és az ipari fejlődés miatt módosult világban – mondják a kutatók. A rénszarvas és a karibu ugyanazon fajhoz, a Rangifer tarandushoz tartozik. A karibuk Kanadában, Alaszkában, Grönlandon élnek, míg a rénszarvasok Oroszországban, Norvégiában, Svédországban és Finnországban.
Világszerte hét alfajt ismernek. Mindegyik genetikailag, morfológiailag és viselkedését illetően különböző, bár képesek az egymás közötti szaporodásra. Ezek az alfajok közötti különbségek határozzák meg, melyiket miként érintik az emberi behatások. Például, azt már egy ideje tudják, hogy a kanadai fás vidéken élő karibu egyedszáma hanyatlani kezdett, ahogy nőtt az emberi beavatkozás mértéke, melyet erdőirtás, olaj- vagy gázkitermelés, útépítés jelképezett – mondja Liv Vors kanadai kutató.
Ám aztán újabb és újabb jelentések érkeztek, miszerint más csordák egyedszáma is hanyatlásnak indult. „Mikor felfedeztük, hogy a rénszarvas számos csordája hanyatlik, úgy döntöttünk, átfogó tanulmányt készítünk, hogy megvizsgálhassuk, ez-e a globális rendszer” – mondja Vors. Vors és Mark Boyce az albertai egyetem kutatója más szakemberekkel lépett kapcsolatba, átfésülte a publikált szakirodalmat és a kormányzati adatbázisokat, hogy minden létező adatot megszerezzenek a rénszarvasok és karibuk egyedszámáról. Az adatok 58 főbb csordát adtak ki az északi féltekén.  
A kutatókat megdöbbentette, amikor felfedezték, hogy a csordák közül harmincnégy hanyatlik, míg tizenhat továbbiról egyáltalán nem volt adat. Csak nyolc olyan csordát találtak, melyek egyedszáma nő. Számos csoport egy vagy több évtizede hanyatlik. A kutatók azt tudták, hogy a fás vidéken élő karibuk Észak-Amerikában nincsenek túl jó helyzetben. Arra is van bizonyíték, hogy a vándorló karibuk populációi a kanadai Sarkkörön egyedszámukat illetően az utóbb időkben ingadoztak. Ám a kutatókat meglepte, hogy a vándorló karibu és a rénszarvas egyedszáma a jelek szerint szinkronban zuhan az északi féltekén.
 „Amikor az európai rénszarvas csordák státuszának mélyére hatoltunk, meglepődve láttuk, hogy nagyon sok hanyatlik. Azt vártuk, hogy jobb állapotban lesznek, mint az észak-amerikai csoportok, mivel a rénszarvasokat – különösen a félig háziasított csordák –  az emberek felügyelik”.  A probléma aránya jól látszik azon a térképen, amit a kutatók a Global Change Biology tudományos folyóiratban publikáltak.
"A vörös pöttyök tengerének látványa volt a kijózanító pillanat „- mondja Vors. „Amennyiben a klímaváltozás és az ipai fejlődés jelenlegi ütemében folytatódik, a karibu és rénszarvas populációk komoly arányban hanyatlanak tovább. Jelenleg a klímaváltozás a sarkköri karibu és rénszarvas szempontjából a legégetőbb, míg az ember okozta környezetváltozás a nem vándorló fás vidéken élő karibuk számára fontos”.
Például a klímaváltozás számos módon hat a vándorló karibukra. A melegebb nyarak komolyabb rovaraktivitást jelentenek, a rovarok által zaklatott karibuk és a rénszarvasok nem tudnak annyit táplálkozni, hogy megfelelő súlyt szedjenek fel a tél előtt. A korábban érkező tavasz azt jelenti, hogy a növények már túljutnak virágzásaikon, mire a vándorló állatok elérik szaporodási helyeiket, míg a melegebb telek több hideg esőt jelentenek, ami jégréteget képez a talaj felett. Emiatt az állatok nem tudnak átjutni a jégen a táplálékhoz, így tömegesen éhen pusztulhatnak.  
 „Idővel azonban a klímaváltozás a fás vidéken élő karibu számára is komoly lesz, a terep megváltozásának nagyobb hatása lesz a sarkköri populációkra” – mondja Vors. „Valószínűleg több lesz az erdőtűz a karibuk otthonában, valamint könnyebben terjednek a betegségek és a paraziták a fehérfarkú szarvasokról, melyek élőhelye Kanadában észak felé terjeszkedik. Több utat építenek a Sarkkörön, valamint olyan infrastruktúrát, mint a gyémántbányák, ezek pedig gyakran egybeesnek a migrációs útvonalakkal”.  
Amíg mielőbb nem tesznek valamit, a Rangifer mind a hét alfaja sötét jövővel néz szembe – mondja a kutató.  „Az aggodalom oka, hogy az állatok élőhelye és a klíma túl gyorsan változik ahhoz, hogy adaptálódhassanak”. A vándorló karibuk éves útjai alkotják az északi félteke egyik utolsó, még megmaradt, nagyszámú patás migrációját. A különböző alfajok emellett sarokkövet jelentenek számos őshonos kultúra számára a cirkumpoláris északon, a karibut létfenntartás gyanánt vadászó kanadai, grönlandi és alaszkai őslakosoktól, a rénszarvas tenyésztő számos kultúráig Skandináviában és Szibériában.  

Forrás: MTI