A sportvadászok kimerítik az oroszlán- és pumapopulációkat, ahogy az illetékesek megpróbálnak lépést tartani az embereket és háziállatokat veszélyeztető ragadozók ellenőrzésével – mutatta ki egy, a PLoS One folyóiratban megjelent tanulmány
A vizsgálatot Craig Packer amerikai kutató vezette. A vizsgálat során a vadászok által az utóbbi 15-25 évben, Afrikában és Amerika nyugati részén megölt oroszlánok és pumák egyedszámát vizsgálták. Az elemzés azt sugallta, hogy a kvótákat az ügynökségek gyakran úgy módosítják, hogy inkább ellenőrzés alatt tartsák az egyedszámot, ne pedig megmentsék a nagymacskákat azokon a területeken, ahol az emberek vagy háziállatok veszélyeztetettek.

A sportvadászat jelentős veszteséget okozott ezen nagytestű macskafajoknál, mivel egy másik hím helyébe lépő hímek általában megölik elődjük utódait, hogy javítsák szaporodási esélyeiket. (A kölykök elpusztítása arra kényszeríti a nőstényeket, hogy tüzelni kezdjenek). A kutatócsapat ezt a hatást megerősítette úgy, hogy az oroszlánokra, pumákra és leopárdokra történő vadászat hatását hasonlította össze a feketemedve-populációkkal, mivel a medvék általában nem ölik meg más hím utódait.

Az oroszlán és pumapopulációk szenvedték el a legnagyobb hanyatlást az afrikai országokban és az amerikai államokban, ahol az utóbbi 25 évben a legintenzívebb volt  a sportvadászat. A leopárdokat nem érintette annyira a helyzet, mint az oroszlánokat és a pumákat, nagy valószínűséggel azért, mert a nagymacskák előnyt kovácsoltak az oroszlánok lecsökkent egyedszámából. A fekete medvék populációja viszont a jelek szerint annak ellenére virágzik, hogy a vadászok évente több ezer medvét ölnek meg.

A vizsgálat eredménye az emberek és háziállatok védelmében új megközelítések szükségességét vetíti előre, illetve a sportvadászat olyan módon történő szabályozását, mely nem veszélyezteti ezen sérülékeny fajokat. Az egyik lehetőség a sportvadászat korlátozása az idősebb hímekre, melyeknek utódai már felnőttek.  

„Olyan tudományos alapokon nyugvó stratégiák kidolgozására van szükség, melyekből profitálnak a vadászok, a háziállat-tartók és a környezetvédők” – mondja Packer. „Nagyon fontos a közvélemény felvilágosítása azokkal a kockázatokkal kapcsolatban, melyeket ezen nagytestű ragadozók jelentenek a falusi közösségek  számára, és, hogy segítsék a vadászokat, valamint a menedzsereket, hogy megfelelő módszereket alakítsanak ki az egészséges populációk fenntartására”.