Aranysakált, népi nevén nádi farkast terített le nemrég Békéscsabán Erdei Ferenc. A Dunántúlon invázióról beszélnek, Békésben az állandó állományt tízre becsülik. Az aranysakál május óta incselkedett Erdei Ferenccel. A békéscsabai halőr a Lencsésin, a Dajka-kerteknél korábban öt-hat alkalommal észlelte a ragadozót.
— Az elejtés napján borús, esős idő volt, már nappal elkezdte hajtani a vadakat. Az őzek riasztottak, kifutottak a napraforgóból, s egy darabig az aranysakál a mezőn is üldözte őket, majd visszahúzódott a takarásba — magyarázta Erdei Ferenc, aki vendégvadászként fogott fegyvert az Alföld Vadásztársaság területén. A vadászkaland minden percére jól emlékszik. Este hat körül ment fel a magaslesre és 20.35 órakor tűnt fel a ragadozó.
— A rókákkal ellentétben amikor előjött, soha nem ült le. Most is folyamatos mozgásban volt, futtában lőttem. A hátulját érte a golyó, a következő az oldalát — mesélte Erdei Ferenc, akinek nevezetes zsákmányáról egy napon belül már tudott a megyei vadászközösség.

A 17-18 kilós ragadozó mindig magányosan járt, egy kivert kan lehetett. A bundája már a szűcsnél van, a koponyája kikészítésre vár. Jeles, de nem az egyetlen különleges darab Erdei Ferenc trófeái közt. A gazda büszkesége a Geszten lőtt gímbika 7,2 kilós, páratlan 14-es agancsa. Már a nagyapja,később az édesapja is vadászott, az ő fegyverét vette át 1980-ban. Mestere a hal- és vadételeknek., a családjának a vaddisznópörkölt és a pecsenye a kedvence. Erdei Ferenc most a Bükkbe, vaddisznóvadászatra készül.

Aki aranysakált akar lőni, a Dunántúlon a legjobbak az esélyei. Az országban évente 300 körüli példányt ejtenek el. Bár a ragadozó Békés megyében is megtelepedett, kevés van belőle, s igen ritkán kerül puskavégre.

— Jellemzően Kötegyán, Csabacsűd, Battonya, Gyomaendrőd határában észlelték. A nádasokhoz különösképp vonzódik, kedveli a folyó menti galériaerdőket és a felgazosodott gyepeket — tudtuk meg Zuberecz Tibor megyei fővadásztól, aki a megyei állandó állományt 10 példányra becsüli. Ez is pont elég, hiszen rendkívül veszélyesek a vadállományra.

Veszélyesebbek, mint a rókák, mert míg azok magányos vadászok, az aranysakál falkában támad. A viselkedése a farkaséhoz hasonlítható. A 15-17 kilós állatokból ha négy-öt összeáll, akkor nemcsak az őzekkel, de még a dámborjakkal és tehenekkel is könnyen elbánnak.

Hiúzt láttak pár éve

Az aranysakál-észlelések nem mindennaposak a megyében, ám feltűntek már ritkább ragadozók is ezen a tájon. Pár éve például hiúz, amely a Bihari-hegyekből kalandozhatott át. A farkas is fel-fel bukkan, elsősorban a keleti erdősült területeken. A 2002/3-as kemény télen is észlelték és tavaly is, Gyulavári térségében. Vélhetően a galériaerdők mentén húzódott le a Bihari-hegyekből.

A határon át nyomulnak a vadak

Az aranysakál hazánkban egészen az 1900-as évek elejéig őshonos volt. Kisfarkas, nádi farkas, toportyán néven emlegette a nép és több irodalmi alkotás is szereplőjévé avatta. A legismertebb Arany János Toldija, amelyben Miklós nádi farkasokat pörgetett a feje fölött. A 90-es évektől újra drasztikusan megemelkedett a számuk jellemzően Somogy, Baranya, Tolna és Zala megyében. Egyes vélemények szerint a balkáni háború szorította át hozzánk őket. Ennek ellentmond, hogy a ragadozók a 80-as évektől mindenhol erőteljes nyomulásba kezdtek. Valószínűleg az eredeti életterükben elérték a kritikus sűrűséget és el kellett onnan jönniük.

Forrás: Beol