Másfél hónapja egy aggregátor adja az áramot a petesmalmi vidraparkban. A júniusi eleji vihar ugyanis kidöntötte a villanyvezetékeket, melyek helyreállítása húszmillió forintba kerülne. Ennyi pénze pedig nincs a parkot működtető szervezetnek.
Ábel köszöni szépen, jól érzi magát. Hínáros fejjel bukkan elő a víz alól Balogh Márta hívására, eleinte kissé megilletődötten nézelődik, aztán oldódnak a gátlások, ugrál, fogócskázik, spricceli a vizet, s feltett szándéka, hogy bekebelezi gondozója ujját. Végül aztán a répát választja, hatalmas fejessel tűnik el a vízbe hajított zöldség nyomában. Kisvártatva előbukkan, s megint kezdődhet a fogócska.

A nagyjából nyolc hónapos, január másodikán – innen az elnevezés – a Velencei-tó jegén talált vidrakölyöknek fogalma sincs róla, milyen nehéz helyzetben van az őt befogadó lábod-petesmalmi vidrapark. Másfél hónapja nincs áram a Somogy Természetvédelmi Szervezet által fenntartott telepen: június elején a tomboló vihar megrongálta a távvezetéket, azóta aggregátorral tudják csak biztosítani a minimális áramellátást.

– Naponta hét-nyolcezer forintnyi benzint fal fel a gép – mondja Balogh Márta. – Most még a napi bevételből ki tudjuk gazdálkodni, ősszel és télen viszont nem lesz rá pénzünk.
Áram nélkül viszont nem működnek az állatok élelmével megpakolt hűtők, nincs térvilágítás, szivattyú híján víz sincs a gondozói házban, nem beszélve a funkciótlanná váló villanypásztorokról, melyek egyrészt megakadályozzák az állatok szökését, másfelől meg is védik őket az esetleges ragadozóktól.

– Nagysallér felől az erdőn át jött ki hozzánk a vezeték – folytatja a gondozó –, nagyjából két kilométernyire azonban fákat döntött rá a szél, elképesztő a pusztítás.
Amivel szűk tízpercnyi terepjárózás után magunk is szembesülhetünk: háromnegyedbe, majd félbe törött oszlopok után teljesen a fák közé dőlt póznákat látunk, a vezetékek az ágakra csavarodnak, már amelyik nem a földön pihen.

– Nem kell félni, áramtalanították a szakaszt – jegyzi meg Balogh Márta. – Ezenkívül nem is nagyon történt semmi, csak a favágók tisztították meg az utat, hogy egyáltalán végig lehessen rajta menni. A szolgáltató szerint ha a régi póznákat tennék vissza, hatmillió forint lenne, de annak nincs értelme, mert a következő vihar ugyanilyen pusztítást végezne. Új oszlopok kellenének nagyjából húszmillióért.
Ennyi pénze pedig nincs a szervezetnek, mely állami támogatás nélkül, saját bevételeiből kénytelen gazdálkodni. Az évi öt-hatezer látogató által kifizetett belépőből pedig éppen csak a park fenntartására futja.
– Ábel például betegen került hozzánk – állítja Balogh Márta –, a gyógyszerei ötvenezer forintba kerültek. A kis vidrák laktózmentes macskaeledelt esznek, egy csomag több mint ezer forint, s kétóránként etetjük őket.

Visszaindulunk, húszméteres, gyökerestül kicsavart fenyők mellett fut a kocsi, majd öt megdőlt akác következik.
– Ha jön még egy komolyabb szél, rádönti őket a vidrák kerítésére – jegyzi meg Balogh Márta. – Emiatt ha rossz időt jeleznek, mindig itt alszom a házban, minden eshetőségre készen. És szombat estére megint komoly vihart jósolnak...

Ábel mellett Aladár és Luca a petesmalmi vidrapark sztárja. Rajtuk kívül még körülbelül tucatnyi vidra él vadon a parkban, ám mivel az állatok alapvetően éjszakai életmódot folytatnak, velük csak ritkán találkozhatnak a látogatók. A hiedelemmel ellentétben a vidra nem veszélyes a halastavakra, hiszen az apró, a halászatnak nem gazdaságos fajtákra, például törpeharcsára vadászik.

Forrás: Sonline