Agyar és félelem. Kórházba kellett szállítani azt a micskei férfit, akit múlt szombat délelőtt ért súlyos sérülés, amikor lovas szekere felborult. A lovak ugyanis megijedtek egy, az országútra ki- csörtető vadkantól, ami meg akarta támadni a fogatot.

A vadállatok a határban a termés jelentős részét is elpusztították. A termelők, mivel senki sem segít rajtuk, lapunkhoz fordultak.

A vaddisznó az elmúlt hetekben mind gyakoribb és egyre kellemetlenebb „vendég” a micskei határban. A falu lakosai hiába szaladgálnak Ponciustól Pilátusig, az önkormányzattól a vadászokig, úgy tűnik, senki sem hajlandó komolyan venni azt a tényt, hogy a település határában a kukorica és a búzatermés nem kevesebb, mint 70 százaléka ment kárba eddig a vaddisznók inváziója miatt. A tanácstalan lakosok nevében Gavallér Lajos helyi református tiszteletes kérte a Reggeli Újság segítségét.

Hétfő délelőtt látogattunk el Micskére, ahol a református parókia gyülekezeti termében nagyon sokan vártak már bennünket. A kétségbeesett emberek ugyanis már csak abban bíznak, hogy a nyilvánosság ereje segít nekik abban, hogy az illetékesek puska, no meg kártérítés után nyúljanak. Hirtelen azt se tudjuk, kinek a panaszát hallgassuk meg elébb, egy dolog azonban pillanatok alatt kiderül, éspedig az, hogy a micskei gazdák gyakorlott vadriasztó szakemberekké fejlődtek az elmúlt hetekben.

Az ígérettel maradtak
Több gazda sorolja el, milyen károkat szenvedett idei termése eddig a falu határába szokott sörtésektől. Szélesi Károlynak például az egész búzatermése a vaddisznók martalékává vált. Mojsza Sándor elmondja, már 2007-ben jelezték mind az önkormányzatnak, mind a vadvédelmi szakembereknek, hogy a környéken nagyon elszaporodtak a vaddisznók, jelentős károkat okoznak, s egyszerűen képtelenség megvédeni tőlük a földeket, kerteket. Egy idős asszony elmeséli, a vadak már annyira „elkanászosodtak”, hogy fényes nappal is betörnek a kertekbe, szőlőkbe, a néninek a szőlősében okoztak jelentős károkat. Már aláírásokat is gyűjtöttek amiatt, hogy valaki mozduljon végre, s lőjék ki a kártékony vadak egy részét, azonban mindezidáig semmi reagálás nem érkezett a falubeliek panaszára. A tavalyi falunapkor itt járt Cseke Attila szenátor is, aki akkoriban még kormányfőtitkár-helyettesi minőségében kampányolt a magyar falvakban, és ő is megígérte, hogy segíteni fog a micskeieknek megoldani ezt a szó szerint vad dolgot. Az ígérgetéseken túl az illetékesek azonban csak annyit közöltek a gazdákkal, hogy mindenkinek kötelessége önerőből védeni a földjét.

A vadkan nyomában – zsenge kukorica, szétdúlt vetés
Miután az emberek kipanaszkodják magukat, hiszen dől ám az újságíróra a panaszáradat – amelyből az derül ki, a helyiek úgy vélik, csak akkor figyelnek rájuk az elöljárók, ha voksolásra kell biztassák az istenadta népet –, az egyik gazda kistraktort irányít a parókia elé, s azzal indulunk el szétnézni a „vadsújtotta” földeken.

A szárazság is elég sok kárt okozott idén. A kistraktor kerekei alatt porzik a földes út, a göröngyök kőkemények. Ledőlt gabona, megrágott törzsű gyümölcsfák mutatják, hogy az éhes vaddisznó nemcsak makkal álmodik, hanem ha kell, hát bizony megszerzi magának a táplálékot. A traktoron kucorgó gazdák útközben elmesélik, évek óta senki nem pakol a kijelölt vadetetőkbe élelmet, így persze a túlszaporodott vadállomány agyarasai éhesek, és a zsenge kukoricát és búzát ők eszik meg, nem azok évezik, akik egész évben dolgoztak a termésért. Megállunk egy kukoricásnál. Az úttól néhány méterre mintha őrült vitustáncot járt volna valami nagylábú óriás. A földre tiporva hevernek egy körben a kukoricakórók. Odébb megrágott csövek, gyökerénél elharapott növényszárak szanaszét.

– Hát ez nem csak egy vaddisznó volt! – mutatja a gazda. – Hatalmas csordákba verődve pocsékolják a termést, lassan már nem félnek se a kolompolástól, se a kutyáktól. Volt rá eset, hogy nekimentek és kihasították a kutyát is. Jó, hogy a vadakat védi a vadásztilalom, de tessék mondani, az embereket ki vagy mi védi?

A vadkan meghallgatta a híreket, aztán bezabálta a tengerit
Járjuk a földeket a rekkenő hőségben. Persze menetközben sok minden kiderül, ugyanis az emberek elmondják, nehéz ám az élet vadkár nélkül is manapság egy Bihar megyei faluban. Micskén például hozzákezdtek a vízvezeték megépítéséhez, aztán sürgősen abba is hagyták. Az azóta már tönkrement csövek ott árválkodnak az út mentén. Mikor lesz itt vezetékes víz, nem tudni.

– A politikusok csak akkor jönnek ide, ha valami kampány van – magyarázza Mojsza gazda. – No, akkor megígérnek fűt-fát, hogy a szavazatainkat kicsikarják. Utána eltűnnek, elfoglalják a jó pozíciókat, amit a nép szavazott meg nekik, és általában a fülük botját se mozdítják. Főleg akkor nem, ha baj van, megoldásra váró probléma. Mint most! Eljutottunk odáig, hogy a vaddisznó miatt el kell menekülnünk a földeinkről? Csak az a kérdés, a legközelebbi választáson majd hívják a vaddisznókat szavazni a politikus urak?

Többen felnevetnek a kesernyésen vicces kérdésre. Azonban mint kiderül, a micskei vaddisznók igenis politizálnak! Egész éjszaka a bukaresti rádió éjszakai híreit hallgatják. Mojsze gazda ugyanis a traktor akkumulátoráról hosszú kábelt vezetett ki a kukoricaföldre, s arra csatlakoztatott egy szirénát meg egy rádiót, amin egész éjszaka megy a műsor. Eleinte elrettentek ettől a vadak, Hogy a lármától vagy a sugárzott műsor tartalmától, persze ezt csak ők tudhatják, azonban lassanként ravaszul megszokták a hangszórót, a szirénát, a petárdákat, a kutyákat... Szóval alkalmazkodóképesek, szaporodnak, és bőszen pocsékolják a keservesen, verejtékes munkával megtermelt kukoricát, búzát, meg mindenféle terményt, ami az agyaruk elé kerül.

Vadvédelmi törvények és ezek nem ismerete
Hétfői terepszemlénken hiába kerestük Tripó Istvánt, Vámosláz (Chişlaz) község polgármesterét, Micske falu ugyanis közigazgatásilag ehhez tartozik. Többször telefonáltunk utána, a közel ötven ember, aki összegyűlt vaddisznóügyben, szerette volna, ha előttük nyilatkozik és nem csak a sajtónak arról, miért nem veszik komolyan ezt a gondot. Az elöljáró azonban bár megígérte, nem jelent meg a hirtelen rögtönzött falugyűlésen.

Vártunk hát rá jó ideig, aztán kiderült, szabadságon volt, egyéb dolga akadt, így végül telefonon tudtuk feltenni neki a micskei vadkárokra vonatkozó kérdéseket. Mint megtudtuk, az önkormányzat szerinte igenis foglalkozik a vaddisznódúlással. Az törvény szerint az a gazda, akinek a földjén a vadállatok kárt okoztak, tizenkét órán belül köteles jelenteni az önkormányzatnál. Az elöljárói hivatalnak pedig huszonnégy órán belül kell továbbítania a panaszt a Megyei Vadásztársaság felé, ahol egy bizottságot kell összehívjanak, amely eldönti, milyen úton-módon, csapdával, kilövéssel, lehet visszaszorítani a garázdálkozó vadakat. Tripó azt is elmondta, eddig ő is úgy tudta, a törvények csakis a gazdálkodókat kötelezik arra, hogy megvédjék termőföldjeiket, azonban nemrég megtudták, a vadkárokról szóló kormányhatározatot tavaly decemberben módosították, így az állam, azaz a regionális vadásztársaságok is kötelesek cselekedni, ha a vadállatok okozta gond súlyosbodik. Megkerestük a micskei vadőrt is, Gheorghe Streteát, aki amúgy vámoslázi önkormányzati képviselő. A vadőr először ragaszkodott ahhoz, hogy igenis a gazdák kötelessége őrt állni, vadat riogatni. Aztán elmondta, a jelentések nyomán az illetékesek, a vadvédelmi és környezetvédelmi szakemberek is belátták már, hogy a micskei vaddisznó invázió mellett mégsem lehet szó nélkül elmenni. Éppen ezért, a közeljövőben valószínűleg elkezdik kilőni a kárt okozó vaddisznók egy részét. Hogy mikor, pontosan nem tudni. Pedig mint a gazdák elmondták, ha ez a vadászat nem kezdődik meg hamarosan, a Micske határában levő kukoricatermés egy az egyben az ebek harmincadjára, azaz a vaddisznók agyarára kerül.

Forrás: Erdély.ma