Jó adag szerencse kell hozzá, hogy az elénk ugró, majd a szélvédőn beköszönő, az utastéren átszánkázó vad végül úgy pihenjen meg a kalaptartón, hogy közben nem tesz senkiben kárt.

Jön Jenő!

Alkonyodik. A hím - az egyszerűség kedvéért nevezzük Jenőnek - hormonjaitól megrészegülve megy a nőstény illata után. Eddig nem merészkedett a gyűlölt aszfaltút közelébe, de ezúttal nem törődik a furcsa, vakító fényekkel, zajokkal. Jenő most bátor. Lendületet vesz, átlendül az útszéli csalánoson, dobbant egyet, majd ugrik.

A kanyarból érkező sofőrnek nem sok ideje marad, amikor meglátja a szőrös jószágot. Reflexből beletapos a fékbe, de a következő pillanatban már robban is a szélvédő. Vakon, az emlékei alapján lassul tovább, csak reméli, hogy a kocsit a szembejövő sáv és az árok között tudja tartani, amíg megáll.

Erről is a nők tehetnek

Közben Jenő agyán utoljára még átfut, hogy ez is biztos a nők miatt van, majd csendben, az átörökíteni kívánt génkészlettel ágyékában kimúlik. Koponyája szilánkosra zúzódik, néhány lába leszakad, és a belső szervei sincsenek már ott ahol üzemszerűen lenniük kellene. Jenőnek rossz napja van.

Pár tized másodperc múlva egyik patája felsérti a tetőkárpitot, átsiklik a rémülten lebukó első utasok felett, majd folytatja dicstelen utazását a hátsó sor felé, ahol a maradék mozgási energiáját is elvesztve, majd végleg megpihen.

Közben fröcsög a vér, minden tiszta szőr, ürülék és különféle felismerhetetlen húsdarabok, belek repülnek szanaszét. Jó hír, hogy korábban ezek mind Jenőhöz tartoztak, az utasok csodálatos módon megmenekültek. Csak az autó lett totálkáros. Egyetlen őz miatt.

Együk meg!

Kézenfekvő az ötlet, hogy a többé-kevésbé szerencsés kimenetelű vadgázolás után, miután mindenki megnyugodott, rituális elégtételt vegyenek a nyomorult állaton. Sajnos az esetek döntő többségében az áldozatból legfeljebb gyanús kinézetű, szőrrel, vagy tollal összedolgozott húspép marad csupán a becsapódás után. Így a halott állat konyhatechnológia hasznosításáról fájó szívvel, de le kell mondani.

Baranyai helyszínelők

A történet egyik tanulsága, hogy a vadveszély táblát komolyan kell venni. De mennyire? Ha kint van a tábla, akkor harmincnál ne is menjünk gyorsabban, mert bármelyik kanyar mögül előugorhat egy mélyhűtőláda méretű vaddisznó? Nyilván ez nem túl életszerű megoldás, ugyanúgy, mint ahogy az összes erdőt sem lehet ötméteres vadkerítéssel körbehúzni. Az optimális megoldás ezúttal is valahol a kettő között lehet.

Extra táblák

A vadásztársaságok, akik ismerik az állatok életritmusát - párzási időszakban az állatok esze is elmegy -, így ezekben a hetekben, vagy amikor vadászat, hajtás folyik egy területen, talán érdemes lenne extra figyelmeztetéseket is kihelyezni a problémás helyekre. Az újonnan feltűnt tábláknak talán több figyelmet szentelnének az autósok, mint a kilométerenként kihelyezett vadveszélyt jelző szabvány KRESZ-tábláknak.

Kicsi, de rombol

Az is elgondolkodtató, hogy egy ennyire kistermetű, aránylag könnyű állat is mekkora kárt tud tenni egy autóban. Szerencsére a bent ülők kisebb, könnyen gyógyuló sérülésekkel megúszták a kalandot, pedig lehetett volna rosszabb is. Az állat patái, szarva csúnyán szétvagdoshatták volna nemcsak a kárpitot, hanem az utasokat is.

Ha pedig abba gondolunk bele, hogy a 15-25 kilogramm testtömegű őz helyett egy hosszabb lábú, magasabb súlyponttal bíró kifejlett szarvas 120-200 kilós teste - és agancsa - szalad át gyorsvonatként az autón, többé nem fogunk nyugodtan autózni, ha meglátjuk a piros keretes, háromszögletű táblán az ugró vadat.

Forrás: Vezess

További képek itt találhatók