Majdnem semmit nem ér már a Hargita lába alatt élő hermányi ember azzal, hogy hegyvidéken élvén nem érintette a kollektivizálás, hogy megmaradt úgy az egyéni földvagyon, ahogyan még Sztálin halála előtt volt. Mit ér az egész, ha féktelenül pusztítja a terményt a vaddisznó és a szarvas, ha feltúrják a kaszálókat, jó-e vagy baj, ha túlságosan beerdősödtek már a havasi kaszálók, ha sokba kerül a géppel végzett mezei munka, ha már azon is gondolkozni kezdett a hermányi ember, hogy érdemes-e ilyen tejárak mellett állattenyésztéssel foglalkozni?

Magyarhermányban a növénytermesztés, éppen a vadak miatt, csak a kerítéssel védett kertekben lehetséges. Itt teljesen megfordult a kocka — magyarázták. Mi is ott tartunk, ahol azok a falvak, melyekben a magánvagyont tönkretette a régi rendszer... semmivel sem jobban. Nem kell szemüveget tenni, hogy ezt a valóságot láthassuk! Nehezen él a nép többsége itt, az Isten háta mögötti faluban.

A falu hangja

A postánál várakozó ráérősebb falubeliekkel beszélgettünk, hallgattuk panaszukat, véleményüket az életről, a mindennapokról.

— Ezelőtt négyszáz fejőstehén járta a legelőt a falu csordájával, most majdnem felére csökkent ez a szám. Tehát nem lehet azt mondani, hogy itt a nép áttért az állattenyésztésre, mint megélhetési forrásra — fogalmazott Virág András. — Csak a három fejősállattal rendelkező kap állami támogatást, arról ne is beszéljünk, hogy alacsony most is a tej felvásárlási ára. Itt kipusztulásra van ítélve az állatállomány. A százkilósnál nehezebb borjút eladják, mert kell a pénz. Nálunk már nincs borjúcsorda, az a múlté. A négymázsás hizlalt állatért 20—22 milliót kapna a gazda, de a hathetes borjúért meg kell elégednie a tízmillióval, mert ugyancsak kell a pénz. Intézkedni kellene állami szinten, mert látható, ez a mostani megfordíthatatlan folyamat.

— Miért kiabál örökké Brigittané! — azt mondják a faluban, hogy hitvány szájú vagyok. No: a hitvány száj mondja az igazat — szól a 68 éves Máthé Brigitta. (Közben valaki azt súgja, hogy ,,ügyeljen, mert ez nagyfejű, okos, rokona a falutudós Máthé Jánosnak, akiről elnevezték az iskolát!"). — Itt nagy a nyomor, s még nagyobb lesz. Ezelőtt sok mázsa kenyérgabonát termelt a nép, most semmit a vadak miatt. Erdővidék népe a vadak miatt nem tud élni, de a földadót, azt fizetni kell. A vaddisznó a családi kertben kitúrja a pityókát, mi meg a kaszálókon simítjuk el a vaddisznó túrását! Itt a kaszálók a hegyekből beköltöztek a faluba. Ha nem hoznának ide kenyeret Füléből s Barótról, éhen halna a nép. A puliszka is nagy helyen jár, mert nem termelünk kukoricát. Abban volt fuszulyka, répa... Nehéz sorsban van, tönkremenés előtt Hermány dolgos népe. Hiába a tizenkét hektár földvagyonod, ha a malacnak kell venned a drága korpát. Az erdőlést ne is említsük, itt az erdől a legjobban, akinek azelőtt erdeje sem volt! Annyi a medve, hogy Boda-kútnál betörte a vadászház ajtaját. Igen, mert a vadőrök húst, törökbúzát, lejárt idejű külföldi csokoládét hordanak ki a vadaknak! Ilyen törvényt ki látott? Ezzel van baj. Miért nem lövetik ki a pusztító vadat!? Ezért szoktam mondani a vadőröknek, hogy ,,ti a paradicsomban éltek!" Engem a cigányságról ne is faggasson. Építenek nekik szép, új iskolát, az egyikbe már be is piszkoltak! Ne: itt van az ápolóné, kérdezze meg tőle, ne én mondjam, hogy 26 terhes cigány asszony van Hermányban, s a faluban csak egy szál magyar viselős fiatalasszony!

— Ne keresse a vejemet. Kiment, hogy őrizze a juhokat. Huszonnégy tehene és százötven juha van, ott, kinn tartja Kis-Halas átalján, de hogy éljen, éjt nappá kell tenni — magyarázza az 54 éves Pető Rudolf anyósa. Pető a sepsikőröspataki felszíni fejtésben kezdte gépkocsivezetőként. A rendszerváltás után neki is váltania kellett. Otthon a most már nagyon terhessé vált állattenyésztéssel kínlódik... de meddig? — kérdik az öregebbek. Amíg még tart az erőből, addig megy, utána, ha fogy, akkor hogy? A 94 éves Zsigmond Józsi bácsival is a postán találkoztunk. Hálálkodik az Istennek, hogy még megtartotta erejét. A nyáron végig a kaszálón dolgozott, betakarodott. Kinn is hált az erdőn. Tehene van a csordában, s ha leküldenek egy-egy liter tejet, akkor van napi öröm.

— Mondják, mondják — biztattuk adatközlőinket, s meg is kaptuk a találó, de humoros választ: ,,Régebb lehet, hogy maga is Amerika hangját hallgatta, de most a falu hangját kell hallgassa!"

A vadból hasznot

Próbáltuk jobbra is fordítani a szót, mert nemcsak rossz felé fordult a kocka Hermányban... Egy régi szólásmondás szerint a felhők mögött mindig kék az ég. A magyarhermányi erdő-közbirtokosság 2548,6 hektár erdő-, erdőslegelő- és legelőbirtokkal gazdálkodik. Ebből 882,8 hektár legelő — jegyeztük le Boga Erzsébet pontos adatait. Sajnos, itt sem üti a széle a hosszát, mert még hiányzik a vagyonból. Hiába tette egymásra a két térképet, a régit (1931) és a mostanit a mérnök, kiderült, hogy a jelenlegi területet újra fel kellene méretni, s az pedig pénzbe kerül. Valahol a nyilvántartásban sikkadt el a különbség. A birtokosságnak 297 személy a tulajdonosa. Miként azt Aká­csos Dénes elnök elmondta, 4000 méter fát kell juttatni a tagságnak 2009-re. Felénél tartanak, folyik a kitermelés. Egy tag egy hektár erdőrészre két méter kitermelt fát, egy hektár legelőrészre fél méter fát fog kapni. A hazaszállítást nem fizeti a birtokosság.

— Mit tettek annak érdekében, hogy ennek a vadban gazdag területnek a vadásztatási joga fölött is a tagság dönthessen? — kérdeztük az elnököt.

— Lépni kell, mert a Romsilva ügynökséggel 2011 tavaszán jár le a szerződésünk, tehát a mi területünkön most még az állami erdészet vadásztat. A tulajdonosok is joggal kérdezik, hogy ebből milyen hasznuk származik majd? Több szomszédos közbirtokossággal együtt (Kisbacon, Bibarcfalva, Barót, Bükszád és a magánerdő-területek) az ún. IV. számú vadászati területhez tartozunk, amelynek 16 390 hektár területe van. Ebből erdő 5920, legelő 3700 hektár. Székely László mérnök, a Hatodi Magánerdészet főnöke bekérte az adatokat, és kidolgozzák az erre szolgáló közös dokumentációt. Tehát ez az első lépés. Bonyolult folyamat, sietni kell, ez is versenytárgyalással kezdődik. A tagoknak kell majd eldönteniük, hogy kinek adják ki vadászterületnek erdőbirtokukat.

Valóban sietni kell, de a közbirtokosság tagjai felé is jelezni kell, napirenden kell tartani a dolgok állását, információval kell szolgálni, mert jelezték a faluban, hogy nagyon egyéni a vezetés, és tudják, mi történik a birtokosság berkeiben. Nem különleges dolgokról van szó, csupán az intézkedésekről, a dolgok állásáról óhajt többet a közel háromszáz birtokossági tag.

Annyi bizonyos, hogy egyre kevesebb a pénz a faluban. Fogy a száma a bányanyugdíjasoknak, akik a föld mélyén dolgoztak. Kevés a munkalehetőség. Új iparágra, új munkahelyekre lenne szükség, mert növekszik a jövő nemzedék, s ha nem hajlandó a maiak munkáját-küzdelmét folytatni, kénytelen lesz továbbállni. Kénytelen lesz, mert egyelőre nagyon gyenge a falu gazdasági ereje, s ha az infrastruktúra hamarosan nem épül ki, nem lesz ivóvíz, kanalizálás, aszfaltos út, nincs mit kezdenie itt, e szép tájban, a csendben, a borvizekben, a bioeledelekben bővelkedő vidéken az agroturizmusnak, idegenforgalomnak. Én újságolvasó ember vagyok, és sokat békétlenkedem, amiért a mi falunk nem került bele A borvíz útja programba, hiszen azt a megyei vezetők is tudják, hogy fel a Kakukkhegyig tízével sorakoznak a források — fűzte hozzá Virág András. Lányának helybeli gyerektábora, ahol borvizes strandot is létesített, folyamatosan működött ezen a nyáron. Komporály Sándor fiatal bikaborjúk nevelésével és külföldi eladásával foglalkozik. Egy szó, mint száz: nem könnyű mindenkinek manapság megélni Magyarhermányban, de vannak tehetős, fiatal gazdák, akik az állattenyésztésben megtalálták a mindennapi megélhetés forrását. A falut ketten képviselik a községi testületben: Illyés Attila és Kalányos Sándor, a romák tanácstagja.

Bencze-örökösök

E sorok írója még ismerte a magyarhermányi fazekazó Bencze Lajos bácsit. Nagy volt csodálkozása, amikor zöldes mázzal díszített cserépfazekát meglátta a leendő hermányi falumúzeum gyűjteményében. S még nagyobb akkor, amikor az a kislány és kisfiú mutatta be a Régiségek emlékházának nevezett helybeli gyűjteményt, aki Bencze Lajos bácsi dédunokájának nevezte magát: Csog Anita és Csog József.

— Ezt a kiállítást Pető Mariska nyugalmazott óvónő kezdeményezésére állították össze — mondták a gyerekek —, aki Baróton lakik, de itt született. Édesanya nincs itthon, s ilyenkor mi nyitjuk ki, ha látogató jön. Most avatták fel a nyáron a hetvenévesek kortárstalálkozója alkalmával. Lehet, hogy máshová kell majd vinni, mert ennek a teremnek nedves a fala, tönkre mehet benne minden. Kár lenne, mert a faluból szedték össze.

Dimény Mónika helybeli iskolaigazgatót lakásán kerestük fel. A Máthé János Általános Iskola tanulólétszámáról kérdeztük, ugyanis a faluban jelezték, hogy a román anyanyelvű cigányság szaporulata révén a tanulósereg fele roma nemzetiségű. Különösebb baj még nincs velük, egy részük Magyarországra jár dolgozni, a pünkösdista vallás — templomuk is van — fékezi őket a garázdaság útján. Itt régen magyarul tanultak a cigányok, túlbuzgóságból alakítottak számukra román tagozatot az iskolában. Ha a magyar nyelvet tanulták volna továbbra is, közelebb kerültek volna a magyarsághoz, és talán könnyebb lenne az integrációjuk. Idegenül viszonyulnak hozzánk — mondták. Az első világháború előtt ide hozatott dögésznek egy cigányt a közbirtokosság. Az vetette meg a romaság alapját, szaporodtak, és beházasodás révén felduzzadt a számuk — vélekedett Virág András. A 2002-es népszámlálás idején 407 személy vallotta magát cigánynak. Cigány anyanyelvűnek egy sem! Összesen 249 tanulója van az iskolának. Ebből 82 óvodás (zöme cigány). Az I—VIII. osztályosok fele magyar, fele pedig a román tagozaton tanuló cigány. Vándorolnak, munkára járnak, a rendszertelen tanulás a színvonalat rontja. Iskolába, mivel a régi épület feljavítása késik, felváltva fognak délelőtt-délután járni, ami szintén előnytelen.

Állami sebességgel

Azt kérdezzük Bardocz Csaba nagybaconi polgármestertől: mi jut állami pénzekből Magyarhermánynak?

— A vége felé tartunk itt az ivóvízhálózat kiépítésének. Ez egy komoly beruházás román kormánypénzekből, amit még 2006-ban megpályáztunk a 7-es sürgősségi kormányrendelet alapján. Ezt a kanalizálás is követi majd. Készül a 45-ös számú községi út teljes aszfaltozásának kivitelezési tervezete (8,0 km) — a kisbaconi eltérőtől tart a falu végéig. A tavasszal megpróbáljuk beindítani a kivitelezés közbeszerzési procedúráját. Ez is kormánypénzből indulna, közel egymillió euró értékben. Holland segítséggel elkészült a családorvosi rendelő, ahova rövidesen át fog költözni a faluban hetente egyszer rendelő családorvos. Sajnos, Hermány környékének hasznosítható ásványkincsei, így a borvíz után sem érdeklődött senki. Jövőt látok még itt a vadászturizmus kifejlesztésében.

Forrás: Háromszék