Az orrszarvú-védelem indította el az egykori tengerész Gyöngyi Krisztiánt, hogy megtalálja a helyét a világban. Amikor a Mahart 1999-ben felszámolta tengeri flottáját, és nem volt szüksége tovább tengerészre, az akkor 25 éves Gyöngyi Krisztián már jól tudott angolul. Így nemcsak kamaszkori példaképei, Széchenyi Zsigmond, Almássy László és Kittenberger Kálmán könyveit olvashatta rongyosra, hanem az Amazon.com internetes könyv-áruházból megszerezte Jane Goodall és Diane Fossey híres főemlőskutatók, majd az afrikai állatfajok megfigyelésének másik pionírja, George Schaller könyveit. 
Ezek az emberek nem lelőni akarták a vadat, hanem megismerni - és megvédeni. Gyöngyi Krisztián sokat tudott a nyolcvanas évek végén indult rinocérosz-háborúról, amely a nemzetközi vadvédelem egyik legkomolyabb harca volt a globális orvvadász-hálózatok ellen. Példaképei lettek azok az emberek - például a kenyai Bill Woodley és David Scheldrick -, akik ebben részt vettek. Közéjük akart tartozni.

- Az orrszarvú-védelem indított el, hogy megtaláljam a helyemet a világban - mondta erről, amikor szülővárosában, Kiskunhalason beszélgettünk.
Az orrszarvú olyan, mint egy tank. Mítikus ősemlős, legalább 50 millió éve él a Földön. Több mint egy tucat faja közül mára öt maradt: a jávaiból mintegy 50, a szumátraiból körül-belül 260, az indiaiból háromezer egyed él már csak. Néhány évtizede Afrikában is a kihalás szélére ért mind a fehér, mind a fekete orrszarvú, mivel az ottani orvvadászat legfontosabb célpontja ez az állat. Harmincezer dollárt is adhatnak egy orrszarvú-tülökért, amelynek két legfontosabb felvevőpiaca Jemen és a Távol-Keleten Kína, Tajvan és Vietnam.
Jemenben a férfiasság szimbóluma, hogy a férfiak jambiyát (dísztőrt) viselnek, amelynek a nyele hagyományosan az orrszarvú tülkéből készül. Hosszú évtizedeken át akkora volt a szegénység, hogy olcsó műanyag utánzatokból készítették a dísztőrök nyelét - de amikor egyesült Észak- és Dél-Jemen, s emelkedett az életszínvonal, újból megerősödött a kereslet az orrszarvú tülke iránt.

A másik nagy piac Dél-Kelet-Ázsia. A hagyományos kínai orvoslás fontos része az orrszarvútülökből készült por, de a közhiedelemmel szemben nem vágyfokozóként, hanem bizonyos betegségek - például a leukémia, láz, fejfájás - gyógyítására használják. Noha árusítása Kínában és Tajvanon is tilos, Sanghaj és Tajpej piacain mindenütt lehet kapni pult alól.
Gyöngyi Krisztián matrózként jutott el először Afrikába és Ázsiába. Egy hasonló beállítottságú tengerész barátjával sokat tervezgették, hogy elmennek együtt Afrikába. Letelepednek, és szafari-turizmusból élnek. Hazatérésük után azonban a barátja nem foglalkozott tovább Afrikával; letelepedett dunántúli városában, és beállt autómentőnek.
- Elszállt belőle a gyerekkori álom - mondja Krisztián. - Bennem pedig egyre erősebb lett.

Két hónappal a hazatérése után vett egy repülőjegyet a zimbabwei Hararébe. A National Geographic dokumentumfilmjeinek stáblistájáról kinézett néhány nevet és címet - egyikük a Zimbabwei Nemzeti Park igazgatója volt. A nagy irodában az igazgató elé állt, és azt mondta: most jöttem Magyarországról, szeretnék vadőrként dolgozni.
- Vasárnap délután még a szüleimmel kanalaztam Kiskunhalason a csirkelevest. Pár nappal később pedig már a több természetfilmben is látott Ian du Preez mögött kapaszkodtam a motoron. Ő segített eljutni Észak-Zimbabvébe, a Zambézi völgyébe, a legendás Mavuradonna vadonba, az angol Geoffrey Carew irányítása alatt működő orvvadászellenes csapathoz, ahol aztán az első tapasztalataimat szereztem egy magántulajdonban lévő vadvédelmi rezervátumban.

A fekete kontinens csak messziről egyforma - a gyarmati múlt nyomait ma is magán viselő 53 ország között óriási különbségek vannak. Az észak-afrikai arab világban már a római korban kiirtották az őshonos vadállomány nagy részét. A túlnépesedett Közép-Nyugat-Afrikában - például az olajban gazdag Nigériában 120 millióan nyomorognak, miközben Lagosban egymást érik az olajbárók terepjárói. Kelet-Afrika - Kenya, Tanzánia - és Dél-Afrika közismert, tipikus szafári-célpontok. Zimbabwe korábban Afrika "kenyeres kosara" volt, a főként magánkézben lévő vadvédelemben is sikeres programokat valósítottak meg.

Vannak országok, mint például Kenya, ahol már tilos vadászni. A külföldi turisták csak megfigyelhetik és fotózhatják az állami tulajdonban lévő vadakat. Tanzániában is állami kézben van a vad, de ott lehet vadászni. A legálisan szerzett trófeákért járó bevétel jelentős része azonban eltűnik a hatóságok kezén. A maszáj őslakosok utálják az elefántot, mert letapossa a kukoricájukat; az oroszlánt, mert megeszi a kecs-kéjüket. Pedig Afrikának a legnagyobb kincse a világ leggazdagabb állatállománya és a szafari-turizmus. Gyöngyi Krisztián Dél-Afrikában tapasztalta meg, hogy a veszélyeztetett fajok megmenthetők.

A pénz nemcsak kárt tud okozni, hanem jóra is használható: ha a vadállományt tervszerűen védik, szaporítják, akkor akár vadászni is lehet. A befolyó profitot azonban vissza kell forgatni a vadvédelembe és a tenyésztésbe. A helyi közösségeket is érdekeltté lehet tenni az állatvédelemben: a gazdag külföldi vadász húszezer dollárt is fizethet egy elefántbika kilövéséért - de ebből csak az agyar az övé. A hús zömét a helyiek között osztják szét, a pénzbevétel harminc százaléka is helyben marad, hogy például iskolát, kórházat építsenek belőle.
Gyöngyi Krisztián nemrég szerezte meg egyetemi diplomáját vadvédelem-ökológiából Canterburyben, a Kenti Egyetem Gerald Durell Intézetében. A tapasztalat mellé magába szívta a legkorszerűbb ökológiai irányzatok szemléletmódját. Például azt, hogy a globális felmelegedés okozta veszély miatt már nem az egyes faj a legfontosabb, hanem az ökoszisztéma. Nem az érdekes, "karizmatikus" fajok - mint a panda vagy tigris - megmentése a legégetőbb feladat, hanem az ökológiai szempontból fontosabb állatoké. Például a tengeri vidráé, amelynek irtása a táplálékláncban betöltött kulcspozíciója miatt korábban egy sor más faj létét is veszélybe sodorta.

Krisztián tavaly részt vett egy amazóniai expedíción Peruban, ahol kenus túráin az ökológiai szerepében különösen fontos óriás folyami vidra viselkedését figyelte meg az ártéri erdőkben.
A vészjelekre figyelő tudósok abban gondolkodnak: "új Noé bárkájára" lehet szükség, mert nem elég a pénz és az energia minden veszélyeztetett faj megmentésére, hanem ki kell választani azokat, amelyek túlélése nemcsak az ember, hanem a természet fennmaradásának is feltétele.
Krisztián készül vissza Afrikába. Kicsit bonyolítja a helyzetét, hogy két éve együtt él egy lánnyal, akit az egyetemen ismert meg. Ő otthon lesz Afrikában - de találnak-e majd olyan környezetet, ahol a kedvese is megleli a maga helyét, megvalósíthatja önmagát? - kérdi, aztán bizakodóan válaszol magának:
- Kalandvágyó lány, együtt biztosan megoldjuk ezt is.

Forrás: Népszabadság