A hatóságok a falopásokat korábban tulajdonjogi kérdésként kezelték. Ahogy nő a faanyag értéke, keményebb jogérvényesítést akarnak az erdőbirtokosok az illegális fakitermeléssel szemben az Egyesült Államokban is. A bűncselekmény színhelye, – a keréknyomoktól és fatönköktől tarkított, valaha erdős táj látványa – szinte fizikai fájdalommal tölti el Verna Pottert, a károsultat.
– Olyan, mintha az ember szívét vágták volna ki, mondja a 77éves Potter, aki a veszteséget 50 ezer dollárra becsüli. Az emberöltők óta a birtokán álló tölgyeket (Quercus alba) távollétében, engedély nélkül, vágták ki, vitték el és értékesítettek valakik.
Garázda fakitermelők, – visszaélve a tulajdonos idős korával vagy távollétét kihasználva, Potter esetében mindkettő fennállt – már régóta fosztogatják a magánerdő birtokokat az államok egyik partjától a másikig – jelentette az AP, a Lower Hudson Online-ra hivatkozva.
Eddig nem sok félnivalójuk volt a törvényt képviselő hatóságoktól, akik általában haboztak bűnügyi eljárást indítani, s a feljelentést inkább ingatlanvagyon elleni ügynek minősítették. A faanyagárak emelkedésével azonban, nő a tulajdonosok érdekeltsége is – és ehhez igazodik a törvény érvényesítéshez való viszonyulásuk.
Azok a hatóságok, amelyek a falopásokat korábban tulajdonjogi kérdésként kezelték, egyre inkább kezdik az eseteket bűnügynek tekinteni. Joseph Phaneuf, az Északkeleti Fakitermelők Szövetségének igazgatója szerint, az érintettek részéről érkező nyomás nélkül ez nem történhetne meg.
Az utóbbi években már voltak határozott lépések az engedély nélküli fakitermelés megakadályozására. Egyes államok, így Mississippi és Virginia, külön törvényeket hoztak a falopás ellen. A magántulajdonos földjén történt illegális fakitermelést börtönnel büntethető cselekménnyé nyilvánították.
Más államok, köztük New York állam, falopás megelőzési kampányba kezdtek, amivel felhívják az ingatlan tulajdonosok figyelmét azokra a gyakori állításokra, amikkel a tetten ért tolvajok hozakodnak elő.
Kentuckyban az illegális fakitermelés problémája nyomán alakult meg az Appalachian Roundtable (Appalache-i Kerekasztal) non-profit szervezet, mely összekapcsolja a erdészeti szakembereket, ügyvédeket, a hatóságokat, büntetés végrehajtás képviselőit és a károsultakat, hogy felhívják a földtulajdonosok figyelmét az éberségre az átejtésekkel és becsapásokkal szemben. A csoport 2008-ban a Kentucky Közgyűlés elé terjeszt egy olyan törvényjavaslatot, amely a falopást börtönnel büntethető cselekménnyé teszi. Kentuckyban eddig a fatolvajlást a helyi rendőrség és bíróság polgári panaszbejelentésnek tekintette.
Az Észak-amerikai keményfa iránti külföldi kereslet növekedésével, az ügy egyre költségesebbé válik a magánerdő tulajdonosok számára, akiknek erdőgazdaságából, erdős-fás területeiről kerül ki az Egyesült Államok faanyagtermelésének 55 százaléka – mondják erdészeti illetékesek. (A fennmaradó mennyiséget az állam és a szövetségi kormány tulajdonában lévő erdők, a fakitermelő ágazat és más befektetők adják.)
Addig is, amíg nincs vádemelési lehetőség a horogra akadt fa tolvajokkal szemben Kentucky államban, nyilvántartásba tudják venni a tényleges lopási eseteket, mondja a kerekasztal igazgatója, Dea Riley. A nonprofit szervezet jelenleg több mint 50 olyan családról tud, amelyik falopás károsultjának tartja magát.
(Riley a fatolvajlást gengszterkedésnek, hivatásos bűnözésnek a károsultakat áldozatoknak tekinti. Ő segített Potter asszonynak is a Kentucky állami rendőrséget meggyőzni az ügy kivizsgálására, amikor neki ezt a helyi hatóságoknál nem sikerült elérnie.)
Mivel a falopások gyakran bejelentetlenül vagy kivizsgálás nélkül maradnak, az egész országban kevés a követhető példa. A Virginiai Műszaki Egyetemen a 2003. évre vonatkozó tanulmány a tulajdonosok fatolvajlásból származó veszteségét – az egyébként szegény, de kemény lombos fafajokban gazdag Appalache-hegység régiójába tartozó államokban – évente 4 millió dollárt meghaladó összegre becsüli.
Elemzők szerint az elmúlt tíz év folyamán az USA belső piacán a kemény (lombos) fa árak, közel 10 százalékkal emelkedtek, így a cseresznye, a dió és tölgy ára is. Az elmúlt néhány évben viszont jelentősen megnőtt a külföldi kereslet, különösen Kína és Dél-kelet Ázsia részéről.
A Georgia Egyetem elemző szakembere, utalva a kínai piacra, úgy látja, az USA-nak nincs elég fakészlete az ottani üzemek és gyárak ellátására.
A gátlástalan fakitermelő ebben a helyzetben kis kockázattal nagy hasznot hasít.
Bár a fatolvajok a fakitermelők igen kis százalékát képviselik, mégis beszennyezik az ágazat imázsát. A fakitermelőkről kialakult kép nagyban függ ugyanis attól, hogyan ajánlják őket egymásnak az erdőtulajdonosok.
– Az átlag tolvaj kis csapattal dolgozó tapasztalt fakitermelő – mondja a Dél-Carolinai Erdészeti Szolgálat jogi ügyekben illetékes helyettes vezetője.
Dél-Carolina fatolvajlásra vonatkozó törvényét – mely szigorú börtönbüntetésről és kemény pénzbírságról rendelkezik – sokan modell értékű törvényhozásnak tekintik az ágazatban.
Cain, Nyugat-kentucky-i seriff szemében a falopás semmiben sem más, mint a többi bűntett, igaz saját megyéjében is voltak nehézségei abban, hogy a falopási eseteket bűnvádi feljelentéssel juttassa bíróság elé. Ugyanazok az ügyészek, akik készek más bűnügyekben alapossággal eljárni, vonakodnak a falopással kapcsolatos esetektől.
A fatolvajlással kapcsolatos bírósági perekhez ugyanis szükség van a birtokhatárok előzetes tisztázására, és kevés embernek van elég pénze vagy eszközei ahhoz, hogy ügyvédet fogadjon, dollár ezreket fizessen ki a felmérés elvégeztetésére, vagy arra, hogy szakértőt fogadjon fel az elveszett fa értékének megállapítására.
A fatolvajok bekalkulálják a tulajdonosok nehézségeit, mondják a szakértők.
A New York állambeli Erdőbirtokosok Szövetsége szerint, a fatolvajok általában egymással határos erdőtulajdonok mentén „működnek”, és azt állítják, hogy az egyik, avagy a másik tulajdonos részéről, rendelkeznek a szóban forgó területet érintő fakitermelési engedéllyel.
Előfordulhat, hogy a tetten ért ’favágó’ pénzt ajánl fel a tulajdonosnak, ami jellemző esetben a mindenkori piaci érték töredéke. Ha valaki elfogadja a pénzt, a kitermelő tovább folytathatja a tulajdonkurtítást, állítva, hogy a fát már kifizette.
A bűnözők benne vannak a fakitermelési üzleti vállalkozásban. Az ingatlannyilvántartási hivatalban kideríthetik, kinek van helybeli lakcíme, s ahol a földtulajdon mellett nem helyi lakcímet találnak, ott vágnak.
A történet elején szereplő Potter asszony úgy véli, őt is hasonló módon választották ki.
Pár évvel ezelőtt felnőtt gyermekeivel és cukorbeteg, vak férjével Ohioba költözött. 10 hektárnyi erdejébe csak néhány alkalommal látogat el évente.
Ha történetesen az unokaöccse nem éppen a szomszédos birtokon él, lehet, hogy hónapokba tellett volna, mire tölgyfái eltűnéséről értesül.
Az unokaöcs 2007-ben, egy novemberi napon egy helybeli fakitermelővel találta szemben magát, miután a nagynénje birtoka felől szokatlan motorfűrész hangra lett figyelmes.
Az ügy a jövő hónapban kerül az esküdtszék elé, bár ez aligha nyújt Potter asszonynak kárpótlást és vigaszt.
Harminckét tölgyfa állt ott évekig, amiket a fiának és a lányának örökített volna tovább, ezeket a fákat pótolni már nem lehet, panaszolta az idős asszony.

Forrás: Forestpress