A válság miatt kevesebb a külföldi vadász a magyarországi erdőkben, pedig kiemelkedő súlyú és minőségű trófeák kerülnek téritekre

A szeptemberi meleg és a szárazság hatott az idei szarvasbőgés intenzitására, ezáltal a - hivatalosan szeptember elsején kezdődött gímszarvasvadászat változó sikereket hoz az erdőgazdálkodóknak és a vadásztársaságoknak. A szakemberek szerint a trófeaminőség a várakozásoknak megfelelően alakul. Az elmúlt években folyamatosan növekszik a belföldi bérvadászat aránya, igaz, a válság miatt kevesebb külföldi vadász érkezett hazánkba.

„A gímszarvas, az erdők koronás királyának vadászata minden évben jelentős árbevételt jelent a vadászatra jogosultaknak. Bőgés idején sok külföldi és hazai bérvadász járja az erdőket" - mondta lapunknak Kovács Gábor, az Országos Magyar Vadászkamara munkatársa. Kiemelte, hogy a gímszarvasvadászat még korántsem ért véget, hiszen a bőgés nem egyszerre kezdődik a különböző országrészekben. Az ország leghíresebb szarvaspopulációja és a kiemelkedő trófeák szempontjából legkiválóbb vadászterületek a Dunántúlon, Baranya, Somogy, Zala megyében találhatóak. Ezeken a helyeken általában már augusztus közepén megszólalnak a bikák, míg az ország északkeleti régiójában - Nógrád és Heves megyében, Zemplénben és a Mátrában - általában csak szeptember első hete után, így északon tovább tart a szarvasbőgés, akár október elejéig is elhúzódik.
A gímszarvasvadászat hivatalosan szeptember elsején kezdődött, s eddig változó eredményeket hozott az erdőgazdálkodóknak és a vadásztársaságoknak.
„A bőgés rapszodikus ugyan a meleg és a szárazság miatt, de az agancsképződéskor még ideálisak voltak az időjárási körülmények, dús volt a vegetáció. Ezért a trófeasúlyok megfelelnek a várakozásoknak. Kiemelkedő súlyú és minőségű trófeákról is kaptunk híreket. Zala megyében például tizenhat kilogramm feletti trófeasúlyú gímbikát kaptak puskavégre, de ez a megye büszkélkedhet a legnagyobb pontszámot elért aganccsal is. Tavaly Baranya megyéből került ki a legjobb trófea" - mondta Kovács Gábor. Magyarországon az érmes trófeák aránya a kilövések számától függően harminc-harmincöt százalékra tehető, s ebből is látszik, hogy a térség legkiválóbb állományával rendelkezünk. A nyárias szeptemberi időjárás nemcsak a bőgésre hatott ki. A szeptemberre vetett vadföldek sajnos nem zöldellnek kellőképpen, a vad nem talál rajta elegendő és jó minőségű táplálékot. Az erdőben viszont jó makk-termés mutatkozik, így a szarvasok sokáig időznek a tölgyesekben, nem vonulnak ki a korai időszakban a rétekre, tisztásokra.
A vadászatot is megnehezíti a szárazság és meleg: a fák előbb elkezdték hullatni leveleiket, a talaj szikkadt, így a száraz avar miatt nehéz a vadászoknak hangtalanul közlekedniük az erdőben.

„Ilyenkor kerülnek elő a bőgőkürtök. A konkurens bika hangját utánozva az ilyenkor kevésbé óvatos, ősi ösztöneire hallgató szarvas becserkészhető" - árulta el a kamara munkatársa.
A gímszarvasvadászat szezonjának még nincs vége, ám kijelenthető: a válság miatt a vadászok kevesebb pénzt tudnak szenvedélyükre szánni, így csökkent a külföldi bérvadászok száma hazánkban. Ebből adódóan a hazai bérpuskások aránya emelkedik az utóbbi években.
„Itthon a bérvadászatok hatvan százalékát még a külföldiek teszik ki.
Leginkább Nyugat-Európából érkeznek vadászvendégek. Osztrákok és a németek kedvelik leginkább hazánk erdeit, de Szlovákiából is gyakrabban jönnek vadászni. A fennmaradó harminc-negyven százalékon a, vadásztársaságok és a hazai bérvadászok osztoznak" - magyarázta Kovács Gábor.
A bőgési időszak után a selejtbikák vadászata is elkezdődik. Ilyenkor van lehetőség a gyenge állatok levadászására. A gímszarvas kizárólag most ejthető el, ám a szarvastehén, az ünő és a borjú kilövése a téli terelővadászatokon is megengedett. SZARVAS SZILVESZTER

Felbecsülhetetlen károk, megzavart és elűzött vadak
Csak a kijelölt úton szabad az erdőben lovagolni, illetve járművel közlekedni az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény módosítása alapján. A lovaglásra, kerékpározásra, járműközlekedésre használatos utat az erdőgazdálkodó javaslata alapján, vagy - harmadik fél kezdeményezésére - az erdőgazdálkodó egyetértésével az erdészeti hatóság jelöli ki. A hatóság azonban korlátozhatja az egyes járműfajtákra az út használatát. A törvénymódosítás elsősorban a quadok (négykerekű motor) által okozott károk visszaszorítására lehet hatékony, hiszen évek óta kezelhetetlen problémát jelent a rendszám nélküli járgányok randalírozása az erdőkben. Feltúrják a védett tájat, a motorok hangja pedig elűzi élőhelyükről a vadakat, madarakat. A quadosok előszeretettel járják hazánk erdeit, az általuk okozott kár mértéke felbecsülhetetlen. Becslések szerint ma körülbelül tizenötezerre tehető a quadok száma Magyarországon, ebből alig száz rendelkezik rendszámmal vagy azonosítóval. A hatóságok emiatt képtelenek felelősségre vonni a károkozókat. Egyes területeken egyébként ugyancsak quadokkal és krosszmotorokkal járőröznek a rendőrök az erdőkben, hogy adott esetben üldözőbe vehessék és elkaphassák a rendbontókat. A környezetvédők évek óta tiltakoznak az erdei motorozás ellen. Egyetértenek a törvénymódosítással, bár szerintük azzal nem oldják meg a problémát, ha kijelölik a használható útvonalakat. Ezért hatásosabb lenne a rendszám és az azonosító kötelezővé tétele. Franciaországban például már csak rendszámos quadokkal lehet találkozni az Alpokban.

Szalonkalesen az uniós engedélyért
Országos erdei szalonkamonitoring program indult hazánkban, miután tavaly Brüsszel felszólította Magyarországot az úgynevezett Madárvédelmi irányelv helyes végrehajtására. Ezért a tavasszal a szalonkavadászok már nem élhettek legkedvesebb szenvedélyüknek, de fegyvertelenül is kijártak szalonkalesre. Azért, hogy az irányelv rendelkezéseitől el lehessen térni, és vissza lehessen állítani a tradicionális vadászatot, a vadászok összefogtak, tavasszal és ősszel szinkronszámlálással ellenőrzik a vonuló állományt Jelenleg - szeptember közepétől december közepéig - a megfigyelés őszi szakasza zajlik. A monitoring program célja, hogy felmérje a vonuló állomány nagyságát, a populáció mortalitását. A kedvező eredményű vizsgálat ugyanis elérhetné a szabályoktól való eltérést, és szigorú kritériumok alapján ismét lehetne korlátozott számban szalonkára vadászni tavasszal hazánkban. Természetesen mindezt csak akkor, ha az nincs hatással a tavaszi szalonkapopulációra. Többen állítják: az erdei szalonka vadászatának megtiltása azért volt fájó a hazai vadászoknak, mert Magyarországon hagyománya van a tavaszi szalonkázásnak. A madár márciusi és áprilisi vadászata eddig is szigorúan ellenőrzött feltételek mellett zajlott, s nem veszélyeztette az egyébként is stabil állományú, egész Eurázsiában elterjedt erdei szalonkák szaporodását. Miközben Európában évente ötmillióra becsülik az erdei szalonka elejtését, addig Magyarországon még a legeredményesebb években sem emelkedett tízezer fölé a levadászott szalonkák száma.

Forrás: Magyar Hírlap