Nagykanizsa (hba) - A vadász ül hosszú, méla lesben - írta Vörösmarty Mihály, akinek gondolatát botcsinálta költőként prózában így folytathatnánk: levette kalapját, s hosszú haja a vállára omlott. Az ujj a ravaszon - egy hölgyé.

A Szép Ilonka című vers továbbgondolt változata manapság nagyon aktuális, hiszen a gyengébbik nem képviselői közül mind többen hódolnak a vadászat szenvedélyének. Néber Szilveszter, a Zala Megyei Vadászkamara titkára elmondta: idén a korábbi éveket felülmúlva, 14 hölgy tett esküt a megyei vadásznapon. Köztük volt a kanizsai Horváth Heléna is, aki a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanul.

- Lány létemre előbb láttam fegyvert, mint kisbabát - szögezte le a fiatal hölgy. - Édesapámat kísérve hatéves koromban voltam kint először, nyilván, akkor még megfigyelőként . Első élményem is egy ilyen közös vadászathoz köthető: az egyik domboldalon megláttam egy nagyjából fél kilométerre mozgó valamit. Apám azt mondta: biztos egy farönk, mire én: De apa, a farönk nem vándorol... Közelebb mentünk, s sikeresen elejtettük azt a szarvasbikát, amit ÉN vettem észre.

Horváth Heléna jelzi, sokan kérdezik tőle: egy nő hogy tud egy védtelen állatot lelőni? Amire mindig ugyanazt a kézenfekvő választ adja: amikor meglátja a vadat, birtokolni szeretné, másra nem is tud gondolni.
- A kívülálló férfiak ennek ellenére is furcsán néznek rám, ha megtudják, hogy vadászom - mondta. - Amit azért sem értek, mert ismerünk hölgy pilótákat és biztonsági őröket, rendőröket is, akik szintén fegyverrel dolgoznak - rajtuk mégsem csodálkoznak annyian...

A Zalaerdő Zrt. erdőmérnökét, Hopp Esztert szintén gyermekkorában csábította el a vadászat. Ősei több generációra visszamenőleg vadászattal, erdészettel foglalkoztak, édesapja, Hopp József a szentpéterföldei erdészetet vezette.

- Kilencéves voltam, amikor egy hajnalon meghallottam, ahogy apám szólt a bátyámnak: gyere, megyünk ki. Sötét volt még, ennek ellenére elbújtam a teherautó tetején, s csak amikor kiértünk, akkor szóltam, hogy én is itt vagyok. Ettől kezdve elfogadták, hogy nem lehet otthon hagyni. Amikor pedig már fegyvert is adtak a kezembe, elsőre sikerült egy őzbakot lőnöm. Aztán persze, a világ számos pontján vadászhattam, többek közt Afrikában is.

Hopp Eszter jelezte: a férfi vadászkollégák nagyjából elfogadják a tényt, hogy egy nő gyalogol mellettük, puskával a vállán. De azért éberen figyelik minden mozdulatát, ahogy fogalmaz: folyamatosan vizsgáztatják. Így aztán, ha valamit mutatni akar, legalább kétszer annyit kell az asztalra tennie, mint nekik.

Forrás: Zalai Hírlap