Mezőőrnek csak az menjen, aki szereti a változatosságot, s nem egy helyben ülő típus - állítja Tagscherer Gyula, a 78 éves svábhegyi mezőőr. S hogy a fenti állítását igazolja, betessékel 26 éves gépkocsijába, s elindulunk az erdei birodalmába.
Útközben szakavatott pillantásokat vet az autóparkolókra, s azonnal fölfedezi a szokatlant, a nem oda illőt. Például ha elszórta valaki a szemetet, vagy éppen a parlagfű magasabbra nőtt a kelleténél. A Normafa előtti „Csúcs büfé" előtt beálltunk a parkolóba. A pihenőhely erdő felőli részét az erdei kisvasút: szeli ketté, s a keskeny sínek mellett rögtön a sűrűn benőtt bükkös képez áthatolhatatlan akadályt.

- Nem olyan áthatolhatatlan ez. - mutatja GYULA bácsi, miközben szabad kezével az ágakat hajlítja el szemmagasságból.-Láthatják - mutat a vastag tölgyfák alsó részén lévő besározott részre -, odadörzsöli a vaddisznó a dagonyázás után a hátát meg az oldalát, ott vakarózik. Nem kell félni - pillant ránk megértően, mikor éppen mondanám: inkább visszamennék-, ilyenkor nappal nem jönnek elő a kocák, fekszenek bent a sűrűben. Csak éjszaka indulnak el élelmet, főleg vizet keresni. Muszáj nekik, mert a napközben megevett makk savas tartalmú, marja a gyomrukat, arra pedig inni kell. Régóta nem esett az eső, nem találnak vizet az erdőben, így kénytelenek kijönni onnan. Most emiatt lepik el az erdő melletti parkolókat, házakat, sőt a temetőt - legyint bosszúsan a mezőőr. Megtudjuk tőle, hogy feni a fogát egy hatalmas vaddisznóra, amelyik megérezve a vizet, a frissen öntözött sírokat dúlja fel rendszeresen, mert szomjas.

- Elvettük az életterüket, egyre nagyobb részt csípünk el az erdőből, nem csoda, hogy nem adják föl a megszokott tartózkodási, vonulási területüket - állítja Gyula bácsi.
Azt is megtudjuk, hogy intézkedik olyanok ellen, akik bántják a vadakat, de rosszak a tapasztalatai, a bíróság két alkalommal is a vadat elpusztító embernek adott igazat.
- Én egy büszke, sváb mezőőr vagyok, azért sem hagyom magam. Az utolsó esetnél egy fiatal férfi a két kutyáját ráuszította az őzre - mutatja a helyszínt az idős mezőőr, ahol most csak letört ágakat látni -, azok pedig az őzzel együtt széttépték a két pici gidáját is. Amikor tetten értem, még a kutyáit is rám akarta uszítani. Hihetetlen, de engem hurcolt meg a bíróság, pénzbüntetést kaptam, mert a kutyákra fogtam a fegyverem.

Tagscherer Gyula nagy területet jár be naponta. Védi az állatokat, a környezetet az emberektől.
Egyre inkább tőlünk kell félni a vadon élő állatoknak – állapította meg bölcsen a mezőőr, legyintett egyet, majd elbúcsúzott. Várta az erdő, mert hiszen az az ő világa.

Forrás: Napi Ász