Októberben hivatalosan is megkezdődött a vadászidény, a minden vérbeli vadász számára várva várt időszak. A vadgazdálkodás, ahogy a világon mindenütt, Magyarországon is kimagasló szerepet játszik az erdők tulajdonosai számára. A természetbarátok többsége nem is sejti, milyen nehéz megtalálni, fenntartani az erdők természetes tűrőképessége és a megfelelő vadlétszám közötti kényes egyensúlyt.
Az elmúlt évszázadok során az emberi civilizáció először sarokba szorította, majd lassacskán kipusztította a tápláléklánc csúcsán álló ragadozókat. A mezőgazdaság, az erdőirtás, a közútrendszer terjeszkedésével alig maradt olyan összefüggő terület, ahol a medvék, hiúzok, farkasok meg tudnak élni. Ez Magyarországra különösen érvényes, hiszen az Alpok és a Kárpátok között nálunk alig akad néptelen vidék. Erdeinkben tehát az olyan vadászok számára is vonzó, nagy testű növényevő állatok, mint a szarvas, a gímszarvas és az őz vagy a vaddisznó szaporodását egyetlen csúcsragadozó sem tartja kordában. Az erdészetek számára komoly kihívást jelent, hogy meghatározzák, egy-egy terület, mennyi állatot tud eltartani az erdő károsodása nélkül, illetve a vadállomány milyen mértékben pusztítható. A vadászattal foglalkozó szakembereknek szem előtt kell tartaniuk, hogy a túlszaporodott vadállomány érzékeny károkat okoz a mezőgazdaságban, a kertekben, lerontja az erdők ökológiai állapotát, megakadályozza felújulásukat. Ráadásul egy-egy populációban – önszabályozásként – túlszaporodhatnak olyan kórokozók, amelyek közül néhány az emberre is veszélyes lehet.

Pintér István, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető-helyettese az MTI-nek adott interjújában arra hívta fel a figyelmet, hogy a vadászati év egész évben, márciustól februárig tart, az ősz igazából a nagyvadvadászat kezdete. – Ilyenkor különösen lázba hozzák a vadásztársadalmat a lehetőségek, a várható izgalmak, a sikerek, a közös élmények semmihez sem fogható varázsa – mondja a természeti erőforrások főosztályán dolgozó Pintér István, aki annak ellenére vadásznak tekinthető, hogy erdőmérnök a végzettsége. Az erdő szeretete azonban korán párosult életében a vadvilág megismerésével és becsülésével.
– A vadászatról, amely mint hajdani táplálékforrás egyidős az emberiséggel, ma is erősen megoszlanak a vélemények, kedvelik, támogatják, félik, ellenzik. Embere válogatja.
– Ez minden bizonnyal azért alakult így, mert a vadgazdálkodásról, a vadászat lényegéről, feladatáról, a vadállomány fenntartásáról, a vadak életkörülményeinek biztosításáról, tehát mindarról, ami a vadászatot az idők folyamán hivatássá nemesítette, keveset tudnak.
– Akadnak, akik egyszerűen csak úri passziónak, kivagyiságnak és baleseti forrásnak tartják.
– Vadászni sokan szeretnek, és még többen választanák ezt az egyébként jó rekreációs tevékenységet, de vadász nem akárki lehet. Ez nem csupán elhatározás kérdése. Az 1997-ben elfogadott törvény szigorú feltételekhez köti akár sportszerű gyakorlását is. Mondhatnánk, hogy a mienk az egyik legszigorúbb vadászati törvény Európában.
– Persze sosem a törvénnyel van a baj, hanem a be nem tartóival.
– Magyarországon 55 ezer vadászt tartanak számon hivatalosan, és 1370 vadterületünk van. A hivatásos vadászok száma 3600. A törvény szabta megmérettetést mindenkinek vállalnia kell, bármilyen céllal választja is a vadászatot. A feltételek szigorúak, a vad felismerésétől a fegyverismeretig, a szabályos fegyverhasználatig és a helyelemzésig sok mindent megkövetelnek, amíg a vadászvizsgán túljut a jelentkező. Kötelező az évente megvásárolt vadászjegy, állandó lakhely szükséges, fegyverviselési engedély, felelősségbiztosítás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De ezeken kívül is sok minden kell, ami alkalmassá tesz valakit a vadászat gyakorlására.
– Az időről időre előforduló vadászbalesetek „nincsenek szinkronban” a szigorú követelményekkel...
– A vadászat veszélyes üzem. Persze ez a ténymegállapítás nem kielégítő önmagában, hiszen mentségnek kevés, magyarázatnak gyenge. Sokszor ér bennünket az a vád, hogy felhígult a vadásztársaságok köre, bárki bekerülhet, pénzkérdés az egész. Nincs igazuk. Az egykori arisztokratacsaládok tagjai sem vadászként jöttek a világra. Mint minden mást, ezt is meg kell, meg lehet tanulni, és megfelelő önfegyelemmel gyakorolni. Csak a maximális fegyelem jelenthet garanciát ott, ahol évente, egy idény alatt 2 millió lövés dördül el. Szerencsére nincs sok vadászbaleset, az utóbbi időben a számok éppen csökkenő tendenciát mutatnak. A közvélemény azonban értesül róluk, és azonnal ítél, gyakran olyan történeteket kreálva, amelyeknek nincs valóságalapjuk. Általában egy évben a vadászatokon 8-10 baleset fordul elő, közülük 2-3 halálos. Persze egy is sok, ha emberi élet az ára.
– Gombaszedők, gyógyfüvet gyűjtők, kutyasétáltatók, sétálók nemegyszer hangot adnak félelmüknek, miszerint lövések zaja riasztja őket, szinte csak golyóálló mellényben mernek erdőbe menni.
– Nincs igazuk. Előkészített, ellenőrzött terepen, a legnagyobb elővigyázatosság mellett zajlanak a vadászatok. Persze mindig akadnak orvvadászok is, az éberség és nyilvánosság tarthatja csak vissza őket, bár rendszeres jelenlétünk is megnehezíti a dolgukat. A vizsgálatok azt igazolják, hogy a baleseteket emberi hibák együttese okozza, nem véletlenül történnek. A vadászetika, az önkontroll sok mindenre kötelez, de nem mentesek a felelősség alól azok sem, akik hobbiállataikat őrizetlenül engedik be az erdőkbe, vagy ők maguk tiltott területre tévednek.
– Külföldiek is előszeretettel jönnek hozzánk vadászni.
– Főként német területről, és mi ennek örülünk, a vadászati turizmus hasznot hoz az országnak. Kedvelik a mi vadászterületeinket, a jó minőségű élőhelyeket, amelyeken kiválóan fejlett vadak élnek.
– A magyar családok nem sokat profitálnak ebből, hiszen manapság valódi gasztronómiai csodának számít, ha vadétel kerül az asztalra.
– Sajnos ez valóban így van, a korábban exportorientált termékből még hazai fogyasztásra sem kerül kellő mennyiségben. Ennek oka egyrészt a magas árrésben van, amelyet az elárusítók alkalmaznak, másrészt a fogyasztási szokások megváltozásában. A fehér húsokat ma előnyben részesítik a vásárlók, holott a vadhús rendkívül egészséges, sok fehérjét, kevés zsírt tartalmaz, és ízhatása is rendkívül kedvező. Ugyanakkor alaposan ellenőrzött húsokról van szó, a vad már elejtésének pillanatában hivatalos jelölést kap, és a csomagolás és hűtés előtt szigorú állatorvosi vizsgálat dönt felhasználási lehetőségekről.
– Milyen jövőt jósolnak a szakemberek a magyarországi vadgazdálkodásnak?
– Méltatlanul kevés nálunk a hivatásos vadász, szinte az utolsó helyen kullogunk. A skandináv országokban tízszer ennyi az arányuk. Pedig már a hölgyek is hódolnak ennek a szenvedélynek, Diana klubjuk kiválóan működik. Színvonalas vadgazdálkodás folyik nálunk, amely több generáció tapasztalatát alkalmazza. Reményeink szerint egyre többen választják majd e nemes hivatást, és hozzájárulhatunk a hosszú távon fenntartható természeti egyensúly harmóniájának megteremtéséhez

Forrás: Promenád