Október elsején kezdődött el az őzek állományszabályozása. Vagyis ettől az időponttól a bakok vadászata már tilos, csak az őzsuta és a -gida lőhető. Ez a hosszú időszak egészen február 28-ig tart, addig ejtik el az őzteríték kétharmadát.
Sok gazdálkodónak – bár az őzbakok elejtése jelenti a bevétel nagyobb részét – a tarvadkilövésekből származó vadhúsbevétel is jelentős tétel.

Mivel ez adja az elejtett mennyiség nagyobb részét, az állományszabályozásnál is fontos szakmai tényező. Érdemes különválasztani a gida és a suta selejtezését, hiszen míg a gidákat mindkét nemből, de azonos korosztályból ejtik el, addig a suták esetében több generációból választjuk ki az elejtendő példányokat. A suták esetében talán mégis könnyebb dolgunk van, itt egyértelmű szempont lehet a rosszabb kondíció, a kisebb testnagyság, esetleg az, hogy az adott évben vezet-e gidát a nőivarú egyed, vagy sem. Persze a fiatal, egyéves egyedeknél és azoknál, amelyeknek a gidáját már elejtették, megtévesztő lehet a „gidanélküliség". Amikor már a nagyobb csapatok összeálltak, a gidák is erősebbek, ezt már gond nélkül megtehetjük.

Gidák esetében a vadgazdálkodónak több problémával kell szembenéznie: ha a szezon elején végzi a selejtezést, akkor több elejtett egyed nem éri el a leadósúlyt, kisebb az ebből eredő árbevétel, viszont kisebb a téli veszteség; ha a szezon végén végzi, akkor nagyobb ugyan az árbevétel, viszont a téli veszteség is terheli a gidaállományt.

Másik örök téma, hogy milyen ivarú gidákat lőjünk. A vadászok többsége trófeapárti, így a gidáknál a nőivarút selejtezi, a hímivarú egyedek szabályozását a következő évben az első agancsok felrakása alapján végzi. Ahol megfelelő élőhely áll rendelkezésre, a fiatal bakok nem vándorolnak el a területről, ez az ivaronként eltérő szabályozás nem jelenthet gondot, de ebben az esetben is javasolt a gyengébb bakgidák téli elejtése.

Az állományszabályozás ˝mikorját˝ jelentősen befolyásolhatják az élőhelyi adottságok is: egy mezőgazdasági területen, amíg a kukoricák fenn vannak, van még takarás, célszerű már a szezon elején elkezdeni a selejtezést. Ekkor az állomány komolyabb megzavarása nélkül tudunk egy-egy egyedet elejteni, a nyílt területeken télen ez már jóval nehezebb, hiszen a tábla közepén több száz méteres távolságból figyelő rudliból ugyanezt megtenni már csak az állomány nyugalmának feláldozása révén lehet.

Azokon a területeken, ahol megfelelő az erdősültség és megfelelő magaslesek állnak rendelkezésre, sokkal könnyebb a helyzet, ott a ki- és beváltáskor egész szezonban egyenletesen tudjuk az állományszabályozást elvégezni.

Forrás: KO