Kisebb tömegűek az idei gímtrófeák a Gemencben is. A Pandúri Erdészet területén esett a Gemenc Zrt. idei legnagyobb gímszarvas trófeája. Súlya 10,62 kg, értéke 218,59 pont
Az egész megyére igaz, hogy a vadászkedv nem, a trófeák átlagsúlya viszont csökkent az idei főszezonban.
Az idén elejtett gímszarvasbikák darabszámban nem, trófeasúlyban viszont jelentősen elmaradnak az átlagtól a Gemenc Zrt területén - tájékoztatott Fodermayer Vilmos. A Gemenc Zrt. vadászati osztályvezetője elmondta: a szeptemberben esett 132 bika közepes számúnak mondható. Ám míg az elmúlt három-négy évben mindig tíznél több volt a 10 kilónál nagyobb trófea, addig idén csak két ilyen akadt. A szeptemberi átlagsúly pedig 6,42 kiló volt, ami több évre visszatekintve a leggyengébb mutató. Az osztályvezető ennek okaként az ártéri részeken az idei nagyobb, dunai árhullámok utáni szúnyoginváziót, a többi területen a csapadékhiányt nevezte meg.
Kisebb súlyú, a tavalyinál több mint hetven dekával könnyebb átlagtömegű agancsok miatt több tízmilliós bevételkieséssel kell számolnia a cégnek. Az viszont kedvező, hogy a borúlátó előrejelzések ellenére a vadászvendégek száma nem esett vissza, továbbra is van kereslet a gemenci vad iránt.
A gímszarvas vadászat szezonja Tolna megyében a gemencihez hasonlóan alakult. Erről Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára számolt be lapunknak.

Kisebbek az idei trófeák

Megfogyatkozott az idősebb gímszarvasok állománya.
A tavalyinál több gímbika került terítékre idén ősszel a megyében. Az állományi minősége azonban romlott, amelynek egyik oka a vadásztársaságok gazdasági kényszerpályája lehet.
- Nem jöttek be a negatív jóslatok, a gazdasági világválság ellenére a vendégvadászok száma úgy tűnik, nem csökkent az idei vadászati főszezonban - tudtuk meg Király Istvántól, a megyei vadászkamara titkárától. Tolna megyében szeptember 1. és október 31. között 478 gímbika került terítékre, harmincnyolccal több, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ám míg a darabszámmal nem, volt gond, a gím-szarvasállomány minősége romlott, az agancsok tömege csökkent.
Király István elmondása szerint ez a negatív tendencia már évek óta tapasztalható. A szakember úgy véli, ebben közrejátszhat a vadásztársaságokra vadgazdálkodókra nehezedő gazdasági nyomás is, amely többek között az alacsony vadhús-árakban, a mezőgazdasági vadkárokban, a közúti vaddal való ütközések kártérítési kötelezettségében jelenik meg. Ez pedig kényszerpályára terelheti a vadásztársaságokat: a bevételek biztosítása érdekében úgymond „mindenképpen lőni kell valamit". Ez pedig az állomány rovására mehet, mert megfogyatkoznak az idősebb, nagyobb tömegű agancsot felrakó korosztályok.
Mindezt számok is alátámasztják. Idén némileg csökkent a 11 évesnél idősebb, elejtett szarvasbikák száma. Míg tavaly két 13 kiló feletti trófea is esett, idén a legnagyobb is csak 11,08 kilós volt. Szembetűnő a változás az érmes trófeák arányában: míg az elmúlt évben a terítékre került gímbikák agancsa több mint fele volt érmes, addig idén már csak bő egyharmaduk. Király István szerint egyik évről a másikra ekkora eltérések nem szokványosak, a probléma tehát komoly, amit a kamara, a vadászati hatósággal együtt mindenképpen orvosolni akar. Az igazán hatásos gyógymód az lenne, ha 3-5 évre szinte teljesen felfüggesztenék a gímbika vadászatát, hogy azok a korosztályok, amelyek hiányoznak a nagyobb tömeghez, fel tudjanak cseperedni. Csakhogy a vadászat ilyen nagy arányú korlátozását a vadászatra jogosultak gazdaságilag nehezen élnék túl, hiszen sok helyen az egyik legfontosabb bevételi forrásuktól esnének el. Olyan megoldást kell tehát találni, ami ezt a problémát is figyelembe veszi.
Az idei minőségromlásban azonban nemcsak gazdasági, hanem környezeti okok is szerepet játszhattak. A kamarai titkár rámutatott, hogy az idei meglehetősen aszályos év volt, ami a vad táplálékára is negatívan hatott. Feltételezhető, hogy ez is oka a trófeasúlyok csökkenésének. Erre engednek következtetni a Tolna megyei őzállomány most zajló vizsgálatának eredményei is.
Érdekes viszont, hogy mindezen megállapítások a dámszarvas állományra nem jellemzőek. Ennek oka, hogy a Tolna megyei dámállomány jelentős része a gyulaji dámos kertben található. Ott speciális gazdálkodás folyik, egy már beállt állománnyal. A fenti negatív környezeti hatások ott kevésbé érvényesülnek.

Forrás: Tolnai Népújság