Az állatok között szokatlan, hogy „nagyszülők” segédkezzenek az utódok nevelésében. Madarak között most először figyelték meg, hogy az idősebb egyedek nagyszülőkként viselkedtek. Az embert nem számítva az emlősök nagyon kis részénél – például a gömbölyűfejű delfineknél és néhány majomfajnál – figyelték meg a kutatók, hogy az idősebb felnőttek alkalmanként úgy viselkedtek, mint az emberi nagyszülők.

David Richardson, a Kelet-Angliai Egyetem molekuláris ökológusa munkatársaival a Seychelles-szigeteki nádiposzáta (Acrocephalus sechellensis) viselkedését tanulmányozta több mint 10 évig. Valaha a világ egyik legritkább madarának számított az emberi zavarás miatt, de a természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően sikerült megmenteni a kihalástól.

A nádiposzátákat tanulmányozó tudósok azt tapasztalták, hogy a már nem szaporodóképes madarak gyakran segítenek a gyerekeiknek fölnevelniük az utódaikat. Richardson szerint ez elősegíti, hogy a nagyszülők megóvják az unokákra hagyott genetikai örökségüket.


A szigeteken korlátozott a szaporodásra alkalmas terület nagysága, ezért az idősebb felnőttek jellemzően beszüntetik a szaporodást. A kutatók fölfedezték, hogy a Seychelles-szigeteki nádiposzáta idősebb tojóinak mintegy kétharmada segít a lányainak az utódok fölnevelésében. Beszállhatnak például a tojásokon való kotlásba vagy a fiókák etetésébe.

„Mivel az alárendelt nőstények a velük rokon utódok fölnevelésében segédkeznek, ezzel elősegítik a nagyobb madárszaporulatot és növelik génjeik elterjedését” – mondja Richardson. – „Ilyet korábban még sosem figyeltek meg madaraknál.”

A kutatók most azt próbálják kideríteni, hogy egyes tojók miért szaporodnak tovább, mások viszont a jelek szerint miért veszítik el a szaporodási jogukat, és csupán nagymamaként segíthetnek. Vajon kitúrják őket vagy maguktól állnak félre, hogy hagyják a lányaikat szaporodni? Ha kitúrják őket, akkor vajon a hím partnereik vagy a lányaik lépnek fel ellenük?

A fölfedezések fényt deríthetnek azokra a körülményekre, amelyek a nagyszülői viselkedés kifejlődéséhez vezettek. Richardson úgy véli, hogy ha alaposabban körülnézünk az állatvilágban, még sok hasonló nagyszülői viselkedésre fogunk bukkanni, különösen viszonylag hosszú élettartamú egyedekből álló csoportokban, amelyek elég kedvező körülmények között élnek. Ilyen állatcsoportokban az idősebb egyedek megengedhetik maguknak, hogy beszálljanak az unokák fölnevelésébe.

Forrás: NGO